Könnyen rögös útra tévedhetnek azok a felvételire készülő diákok, akik nem néznek jól körül az egyetemek-főiskolák kínálatában, és az sem árt, ha ismerik az utóbbi pár év felvételi eredményeit.
Ezekben a hetekben kell eldönteniük a továbbtanulni szándékozó középiskolásoknak, hová adják be a jelentkezési lapjukat. Ma már korántsem olyan nagy a harc egy-egy hely megszerzéséért, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Aki mindenáron magasabb szinten szeretne tovább tanulni, az jó eséllyel bejut a felsőoktatásba. 2008-ban – a pótfelvételivel együtt – a jelentkezők majdnem mindegyike, és még 2009-ben is a 85 százalékuk, egyetemi vagy főiskolai diák lett.
Az idei évben kicsit nehezedhet a bejutás, a felvételi alsó ponthatára ugyanis 160-ról 200-ra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy kettes érettségivel már nem lehet akár egyetemre is bekerülni, legalább gyenge közepes eredmény kell hozzá. Sok esetben azon múlik a siker, hogy a diák a tanulmányi és érettségi jegyeinek megfelelő intézményt válasszon.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bolognai rendszerben alapképzésre jelentkező diákok nagy többsége szeretne biztosra menni, ezért sok helyre beadja a jelentkezését. A Felsőoktatási Műhely című folyóiratban megjelent, a 2008-as felvételi adatokat feldolgozó tanulmányában Kiss Paszkál szociológus úgy találta, hogy még az első helyen jelölt szakra bekerült diákoknak is több mint egyharmada háromnál több lehetséges szakot jelölt meg. (A jelentkezésért 9 ezer forintot kell fizetni, s ezért 3 szakot lehet megjelölni, illetve ha ugyanazon szakok állami és költségtérítéses variációját is beírja valaki, akkor hatot. Minden további jelentkezés 2-2 ezer forintba kerül.) Tehát három (illetve hat) helyet érdemes bejelölniük a diákoknak, többet viszont csak akkor, ha végképp bizonytalanok abban, hová szeretnének menni, illetve hol van esélyük a felvételre.
A 2008-ban alapképzésre felvett diákok háromötöde jól lőtte be az elérendő célt, már az első helyre beírt intézményre és szakra bekerült. Sőt a felvettek 90 százaléka az első három helyre bejelölt szak valamelyikére jutott be.
A legnépszerűbb szakokra azonban csak az pályázhat jó eséllyel, aki nemcsak a maximális 400 tanulmányi pontot szerezte meg, hanem – nyelvvizsgával vagy emelt szintű érettségivel – a lehetséges 80 többletpontból is minél többet elért. Például a roppant népszerű kommunikáció és médiatudomány szakot 3 ezren jelölték meg első helyen, 21 karra vettek fel diákokat, 19-re több mint 400 pontot kellett begyűjteni. Bár nyilvánvaló volt, hogy erre a szakra csak magas pontszámmal lehet bejutni, olyanok is sokan bejelölték, akik nem érték el a minimumot. Végül félezren kerültek be erre a szakra államilag finanszírozott nappali képzésre. Sokan vállalták viszont a költségtérítéses oktatást ugyanott; duplaannyi fizető hallgató kezdhette meg tanulmányait, mint államilag támogatott. Igaz, több intézmény hajlandó volt 160 pontig leszállítani a minimumot.
A legkönnyebben bevehető államilag támogatott kommunikáció szakos képzés, 345 pontos küszöbbel, a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karán indult, de oda olyan kevesen kívánkoztak, hogy így is csak 14 diákot vettek fel. Bármennyire alacsonyak általában a vidéki intézményekben a ponthatárok, a tanulók nagy része Budapestre vágyik. A jelentkezőknek nagyjából a negyede fővárosi, és a felvettek közel fele Budapesten tanul tovább. Különösen így van ez a magas pontszámú diákok esetében, egyes budapesti intézmények szinte már külön kasztot képviselnek. A második legnépszerűbb a gazdálkodási és menedzsment szak, ahová például több mint harminc karra vettek fel diákokat, ehhez egy vidéki mellett csak három budapesti intézménynél kellett több mint 400 pontot szerezni. A Budapesti Corvinus Egyetem e szakán 454 pont volt a minimumfeltétel – tehát legalább 54 többletpont volt szükséges a bejutáshoz –, de ez így is 219 diáknak sikerült. E szakon a második legtöbb diák ment a Közgázra, a legtöbben a Budapesti Gazdasági Főiskola 388 pontot követelő Pénzügyi és Számviteli Karára.
Aki tehát népszerű budapesti szakra szeretne járni, jó, ha többletpontokat gyűjt. A legtöbben nyelvvizsgával szereznek ilyeneket, emelt szintű érettségi vizsgával jóval kevesebben. Arra is figyelniük kell azonban a diákoknak, hogy vannak olyan alapszakok, amelyeknél az államilag támogatott képzésre való bejutáshoz szükség van az emelt szintű vizsgákkal nyerhető pluszpontokra. Az osztatlan ötéves oktatásokra – vagyis ahol nincs alap- és mesterképzés – tavaly bekerültek közül a jogászjelölteknek a 85, az orvos- és fogorvos-, gyógyszerészjelölteknek pedig a 95 százaléka abszolválta az emelt szintű vizsgát valamelyik felvételi tárgyból. Az idei évben az egészségügyieknél már a felvétel feltétele lesz az emelt szintű érettségi, ami a fenti adatok fényében nem jelent majd nagy változást. Az alapszakoknál, a hároméves képzésben is voltak olyan területek, ahol nem ártott az emelt szintű vizsga. A bölcsészeknél például az államilag támogatott helyekre felvettek háromnegyedének volt (bár ott a nyelvszakokra eleve kötelező), mint ahogy a gazdaságtudományi szakokra bejutott diákok kétharmadának is (lásd ábránkat a 62. oldalon).
A vidéki érettségizetteknek azt is jól meg kell fontolniuk, érdemes-e budapesti képzésre jelentkezniük, hiszen ott nagy a tolongás. Pedig a bolognainak nevezett rendszerben az első három évben nincs különbség abban, hol végzi valaki a szakot. Ha a munkaerőpiacon nem veszik figyelembe a képzés helyét, akkor ugyanannyit ér például a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola gazdálkodási és menedzsment szakja, mint a Közgázé. Persze bizonyos munkahelyeken figyelnek a különbségre, ám a legtöbb esetben megelégszenek azzal, hogy meglegyen a végzettség. Ha valaki mesterszakos képzésre szeretne továbbmenni, jó tudnia, hogy a tapasztalatok szerint egyáltalán nem számít, honnan jött, a gyöngyösi főiskola kreditje pont ugyanannyit ér, mint a Corvinusé.
Tehát érdemes még egyes szakokon belül is alaposan körülnézni, hová mennyi pontszám lehet elég. Persze akiknek van pénzük a költségtérítéses képzésre, azoknak nem szükséges ilyen apróságokra figyelniük. Tavaly nagyon sok helyre elég volt ugyanis akár a minimumpontszámot, 160-at elérni, és akkor már – költségtérítéses képzésen – az így bekerültek együtt kezdhettek tanulni az államilag támogatott képzésre akár 400 pont feletti eredménnyel felvételt nyert diákokkal. Például gazdálkodási és menedzsment szakon az Általános Vállalkozási Főiskolára 388 ponttal lehetett bejutni, míg a költségtérítéses változatban elég volt a 160 pont. Más kérdés, hogyan tud majd a felsőoktatásban maradni a gyenge középiskolai eredménnyel felvett diák.
Ahol viszont szinte korlátlanul vannak kiadó helyek, az a műszaki és természettudományi képzés. Gyakori, hogy e helyeket – finoman szólva is – kevésbé képzett diákok választják. A jól tanulók, nyelveket beszélők leginkább az orvosi, a bölcsész-, a gazdasági és a jogi képzésre jelentkeznek. Tehát ha valaki kedvet érez magában mérnöki tanulmányokra, az akár közepes tanulmányi eredménnyel is szinte bármely képzésre bejuthat.
A bekerültektől aztán már nem nagyon szabadulnak meg az intézmények, amelyeknek a finanszírozása attól függ, hány diákot oktatnak, akár államilag támogatott, akár költségtérítéses képzésen. Éppen ezért a műszaki egyetemek, főiskolák inkább minden szakon indítanak úgynevezett felzárkóztató, a középiskolai hiányosságokat bepótoló órákat, mint hogy meg kelljen válniuk a diákoktól. Persze e karok tanárai közül sokan nehezen viselik a minőségi romlást. Mint az ELTE-n oktató világhírű matematikus, Laczkovich Miklós egy cikkében tavaly nyáron kifejtette, a felsőoktatás mára olyan napközi otthonná alakult, ahová sok fiatal a munkanélküliség elől menekült, a politika hathatós támogatásával.
HVG Oktatás Trend
