Barbarics Márta jelenleg az ELTE tanárképzésében oktat. Előtte hét évig tanított egy két tanítási nyelvű szakközépiskolában, és ő hozta létre a Gamification a magyar oktatásban Facebook-csoportot, amelynek ma már több mint 6600 tagja van.

„Az 1–5-ig tartó értékelést sosem éreztem jó módszernek”

Márta számára nem volt kérdés, hogy alternatív utakat keres. Már egyetemistaként sem tudott azonosulni a klasszikus osztályozással. A gamifikációval a 2010-es évek elején találkozott, amikor meghallgatta Prievara Tibor előadását – ő volt az első, aki a magyar közoktatásban alkalmazta a játékosítást. „Megörültem annak, hogy végre van egy jól működő alternatívája a hagyományos osztályzásnak” – mondta.

A közoktatási elvárások azonban nem változtak: továbbra is meg van határozva, hogy mennyi érdemjegyet kell adni a diákoknak. A gamifikáció mégis enyhít ezen a kényszeren, mivel nem minden egyes számonkérés után kell osztályzatot adni, és a tanulók nem ragadnak bele egy-egy rossz jegybe.

A módszer lényege, hogy a félév során szerzett pontokból alakul ki az érdemjegy: „A diákok röpdolgozatai pontokért, nem jegyekért mennek” – fejti ki a tanárnő. Ez azt jelenti, hogy ha valaki gyengébben teljesít egy héten, később még bőven javíthat.

„A hagyományos dolgozat olyan, mintha mindenkinek ugyanazt a cipőt kellene hordania"

Az sztenderd dolgozat Márta szerint nem alkalmas a tényleges tudásszint mérésére. Ezért alakította differenciáltabbra a feladatrendszert:

Egy hagyományos dolgozat lesz, akinek megfelel, lesz, aki kirázza a kisujjából – tehát nem fejlődik –, és lesz, akinek iszonyatosan nehéz lesz.

A gamifikáció lehetővé teszi, hogy minden diák saját szintjén, saját tempójában haladjon. „Írattam dolgozatot a diákokkal, de egyre nehezedő feladatokat állítottam össze. Volt egy minimumszint, amit mindenkinek teljesítenie kellett, de voltak olyan extra nehéz feladatok plusz pontokért, amik kihívást jelentenek azoknak is, akik egyébként matekversenyekre járnak” – magyarázta Márta.

Emellett kiemelten fontosnak tartja, hogy a pontszám és a végső osztályzat reálisan tükrözze a tényleges tudást. Ezért nem adott pontot olyan extra tevékenységekre, amelyek nem kapcsolódtak a tananyaghoz.

A rendszerben nincs büntetés

A gamifikált értékelés egyik legfontosabb jellemzője, hogy nem bünteti a hibát vagy a mulasztást, csak egyszerűen nem jár érte pont. A hagyományos rendszerhez szokott diákoknak ez kezdetben furcsa volt. Volt olyan tanuló, aki kifejezetten igényelte volna a szigorú büntetést: "Azt mondta, hogy neki arra van szüksége, hogy valaki ostorral álljon a háta mögött és vágja be az egyest, ha nem készíti el a házi feladatot." Ő végül csoportot váltott – de ő volt az egyetlen több száz diák közül.

Márta szerint

az iskolarendszer túlságosan a büntetés-jutalom tengelyre épít, ezért sok tanuló nem tudja, hogyan motiválja saját magát.

Az alternatív módszerre nem mindenki reagál egyformán. A tanárnő elmondása alapján, nagyon változó, hogyan hat a gyerekekre. Volt, akinél teljesen átfordult és megszerette a matekot, viszont olyan is volt, akinek egy külső motiváció maradt és amint nem kapott pontot valamiért, nem is tett bele energiát. Márta szerint azonban ez természetes: „A kulcs sosem maga a módszer. Nem csodaszer. A tanár problémamegoldó attitűdje a lényeg.” Ha valakinél nem működik egy elem, a pedagógusnak más megoldást kell keresnie.

A diákok kevesebbet stresszelnek és igazságosabbnak gondolják

Márta a doktori kutatásához készített interjúk alapján a gamifikáció hatása egyértelmű: a legtöbben pozitívan értékelték. „Sokan emelték ki, hogy nagyon szeretik, mennyire személyre szabott a módszer. Hozzátették, hogy tudják, hogy más munka van a különböző ötösök mögött, de mégis igazságosabbnak érzik, mert saját magukhoz képest tudnak fejlődni és nem azt érzik, hogy egy olyan versenyben vannak benne, amiben előre eldöntött, hogy ki hogyan szerepel” – foglalta össze.

A diákok azt is kiemelték: ha egyik nap rosszul sikerül egy számonkérés, nincs minden veszve.

A mini pontgyűjtő akciókból látja, hogy mi nem megy még – amit nem ítéletként fog fel, hanem visszajelzésként.

A tanárnő kiemelte, hogy feltett egy olyan kérdést is a diákoknak, hogy mit gondolnak, hogyan teljesítenének a hagyományos rendszerben. A diákok negyede azt válaszolta, hogy valószínűleg rosszabbul. Tehát ők ezt a fajta értékelési módszert könnyebbnek ítélték. Összehasonlította az érettségieredményüket a tizenkettedikben kapott osztályzataikkal és átlagban egy az egyben megegyezett.