Artúr a gazdájával, Brigivel együtt diplomát szerzett, Titán Írországba is elkísérte Alexát, Szikra pedig elsőként strandolhatott vak gazdájával, Annamarival a beremendi strandon. A vakvezető kutyák nem csupán társak, de az utcán a gazdáik szemeként is funkcionálnak. Ahhoz azonban, hogy erre képesek legyenek komoly tanulási folyamaton és vizsgákon kell részt venniük.

"Brigi és Artúr lediplomázott a Miskolci Egyetem igazságügyi igazgatási szakán" - osztotta meg néhány nappal ezelőtt a Baráthegyi Vakvezető Kutya Alapítvány a Facebookon.

A történet azért különleges, mert a friss diplomás Hegedűs Brigi egy csecsemőkori toxoplasma-fertőzés miatt mindössze tíz százalékos látással született, jelenleg pedig hét százalékos a látása. Ez azt jelenti, hogy fényeket, alakokat és épületeket felismer, de a közlekedés és a tanulás nehézségeket okoz számára, és a beilleszkedés sem ment neki egyszerűen egy látó diákokkal teli általános iskolában és középiskolában, de még az egyetemen se.

Állandó társa és segítője azonban az 5 éves Artúr, egy fekete színű labrador, aki vele együtt állt a színpadon a Miskolci Egyetem diplomaátadóján és az egyetemi órákat is hűségesen hallgatta a gazdája mellett. Sőt, néhány oktató névsorolvasás közben rendszeresen ellenőrizte is, hogy a különleges négylábú egyetemista - mostanra már diplomás - jelen van-e teremben.

"Amíg nem volt kutyusom, addig egyáltalán nem voltak segítőkészek a csoporttársaim se általánosban, se gimiben, sőt, az első diplomám megszerzésekor az egri egyetemen sem. Azt hiszem, nem igazán tudták, hogy hogyan viszonyuljanak hozzám, számomra viszont furcsa volt velem egyidős felnőtt emberek között úgy járkálni, hogy úgy néztek rám, mint egy leprásra" - meséli Brigi, aki szerint ennek leginkább az az oka, hogy kívülről egyáltalán nem mondható meg róla, hogy látássérült.

A toxoplazmózis ugyanis egy parazita-fertőzés, ami rosszul átsütött húsok fogyasztásával, vagy macskafélék ürülékével érintkezve terjedhet az emberre, illetve az anyáról a magzatra is, és bár az egészséges emberek esetében általában nem okoz tüneteket, gyenge immunrendszer esetén agyvelőgyulladást okozhat, károsíthatja a szívet, a májat, és - ahogy az Brigi esetében is történt - a szemet is, melynek betegségét a retinán kialakuló hegek okozzák, ez pedig egy kívülálló számára nem látható és felismerhető.

Mivel pedig a szeme egészségesnek tűnik, hiába közlekedett korábban bottal, gyakran nem kapott segítséget sem a megállókban, sem a gyalogos-átkelőhelyeken, és az iskolában sem sikerült beilleszkednie, így barátai sem igazán voltak addig, amíg 2020-ban, néhány hónap várakozás után meg nem kapta Artúrt, akiről idővel az is kiderült, hogy nem csak vakvezető, de terápiás tulajdonságai is vannak. Segítik például megnyugtatni a vizsgahelyezetekben, de általa könnyebben tud kapcsolatot létesíteni a csoporttársaival és a tanáraival is.

Igény van, kutya viszont kevés

A Központi Statisztikai Hivatal saját bevalláson alapuló 2022-es adatai szerint Magyarországon több mint 34 ezer gyengénlátó, aliglátó, és 8700-nál is több teljesen vak személy él. Közülük azonban csak néhányszáz főnek van olyan segítő társa, mint Briginek. Arról nem is beszélve, hogy a látássérültek és vakok száma valójában jóval magasabb lehet.

A miskolci székhelyű Baráthegyi Vakvezető Kutya Alapítványnál évente 15 kutyát képeznek ki vakvezetővé, akiket aztán a jelentkező látássérültek és vakok ingyen megkaphatnak, országszerte pedig körülbelül 200 kutya lehet szolgálatban látássérült vagy teljesen vak gazda mellett. Főleg labradorok - akik között létezik kifejezetten segítőkutya vérvonal is - , esetleg labrador retrieverek, golden retrieverek, ritkább esetekben pedig német juhászkutyák.

Ennek egyik oka, hogy a megfelelő kutyák megtalálása és kiképzése meglehetősen hosszas folyamat, így az igénylőknek nagyjából 2-4 évet kell várniuk, mire vakvezető kutyához juthatnak, akit ráadásul igyekeznek úgy kiválasztani, hogy passzoljon a személyiségükhöz. Szempont például a magasság és a kor mellett az is, hogy a jövendőbeli gazda sportol-e, és hogy milyen tempóban sétál.

"A vakvezető kutyák kiképzésének első mozzanata a kiképzésre alkalmas egyedek kiválasztása. Az egy-másfél éves korukban felajánlott fajtatiszta, egészséges labrador vagy golden retriever kutyákat két héten át a legkülönbözőbb helyzetekben teszteljük. Vizsgáljuk viselkedésüket forgalomban, tömegben, járműveken, zajban, kutyák, macskák és más állatok társaságában. A megfelelési arány mintegy huszonöt százalékos" - írják az alapítvány honlapján.

A megfelelőnek ítélt kutyák ezt követően szigorú állatorvosi ellenőrzésen és egészségügyi vizsgálaton esnek át, ha pedig mindent rendben találnak, elkezdődik a hat hónapon át tartó kiképzésük, a Baráthegyi Alapítványnál tanpályák helyett reális élethelyzetekben, kezdetben kis forgalmú, majd népesebb utcákon.

"A látássérültek közlekedési képességeit jól ismerő kiképzőink saját mozgásukkal, szükség esetén botlások és ütközések imitálásával tanítják a kutyát a helyes vakvezető munkára. A kiképzés végére a kutyának nagy biztonsággal kell vezetnie lefedett szemű kiképzőjét minden, a gyakorlatban feltételezhető közlekedési szituációban"

- teszik hozzá.

A kiképzésbe igyekeznek bevonni a kutya potenciális új gazdáját is, akivel aztán a heteken át tartó közös gyakorlás után közlekedésbiztonsági vizsgát tesznek. Ettől kezdve amikor rájuk kerül a hám "munkába állnak", és a gazdájuknak önállóságot és biztonságot nyújtva kísérik őt bárhová, olyan - látó személyek számára - apróságoknak tűnő dolgokra is ügyelve, mint az útpadkák és gödrök.

Társak az egyetemen is

Nem Artúr az egyetlen vakvezető kutya, aki a gazdája mellett egy egyetem "hallgatója" is.

Vértesi Alexa az általános iskolát a Vakok Általános Iskolájában végezte, középiskolásként viszont már látó diákokkal tanult együtt, jelenleg pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterképzésének hallgatója. A tanulmányait más látássérültekhez hasonlóan ő is laptopra és telefonra letölthető képernyőolvasó programok segítségével végzi, az óráira pedig rendszeresen elkíséri Titán, aki a gazdájával Erasmusra, az írországi Waterfordba is elment, méghozzá repülővel.

"Eléggé tartottam tőle, mert bár tudom, hogy elméletben hogy működik és voltak is ismerőseim, akik repültek már kutyával, nekem még nem volt tapasztalatom ebben, pedig Titán előtt is volt már vakvezető kutyám. Végül minden simán ment. Nyilván utána kellett nézni, hogy a légitársaság milyen szabályokat vonatkoztat rá, le kellett adni például előre a papírjait és jelezni feléjük, hogy kutyával megyek, és a reptéren persze megnézték az útlevelét, meg az igazolványát és a különböző oltásait, de ezeket egyébként is rendben tartjuk, így végül bent az utastérben, a lábamnál fekve utazott végig" - meséli Alexa.

A kutyát azonban nem volt elég eljuttatni Írországba, hiszen hiába rendkívül okos, az új helyekhez, új városokhoz neki is alkalmazkodnia kell, az útvonalakat pedig a gazdájának kell tudnia

"Tudtam, hogy mindenképpen szükség lesz arra, hogy kapjunk abban segítséget abban, hogy hogyan jutok el az egyetemig és haza, így jó előre felvettem az ottani kutyaiskolával a kapcsolatot, akik nagyon nyitottak voltak. Az egyik kiképzőjük rehabilitációs szakember is egyben, így ő jött el hozzánk és vele együtt jártuk be az útvonakat, amit elsősorban a gazdinak kell megtanulni.

A kutya különböző vezényszavakat, útirányokat tud, illetve objektumokat, tárgyakat, átkelőket tud megkeresni, a támpontokat viszont a gazdinak kell  tudni. Tehát ez egy komoly csapatmunka, és tanulás volt neki is és nekem is"

- meséli Alexa.

De rendszeresen a gazdájával, Kardon Annamarival tart az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia mesterszakára Szikra is, aki már Annamari második segítő kutyája az egyetemi tanulmányai alatt.

Az első vakvezető kutyáját, Dandzsit Németországból kapta ajándékként, miután a németjuhász első gazdája, egy szintén látátssérült férfi meghalt. Az akkor már idősebb kutyánál azonban nem sokkal az "átképzése" után autoimmun betegség alakult ki és "nyugdíjba vonulva" éli a napjait a gazdája szüleinél, Annamari pedig a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Alapítványtól 2022 nyarán megkapta az akkor másfél éves Szikrát, akivel együtt csinálták végig a kiképzést. A kutya azóta mindenhová a gazdájával tart, aki egyébként - mivel sokáig zongoraművésznek készült, a kottaolvasást pedig Braille-kottákból, a zongorázást hallás után tanulta - a pszichológiai tanulmányaival párhuzamosan zeneterapeutának szeretne tanulni, és később zenészekkel foglalkozni.

Szolgálatban tilos a simi

A legtöbben tudják, de nehezen tartják be azt a szabályt, hogy a szolgálatban lévő vakvezető kutyákat tilos megsimogatni vagy megkínálni valamivel. Bár a látássérültek általában pontosan tudják, hogy a közeledés és érintés általában jószándékú, hiszen nehéz ellenállni az aranyos pofinak és az okos tekintetnek, a "szabály" hátterében az áll, hogy amikor ezek az állatok hámot viselnek, akkor szolgálatban vannak, vagyis tulajdonképpen dolgoznak, az érintés vagy egy finom falat pedig kizökkenti őket, ami a gazdájukra veszélyes lehet.

Vértesi Alexa szerint ezekre a helyzetekre az edukáció a legjobb megoldás, vagyis ha a gazdák megpróbálják elmagyarázni, hogy miért nem lehet megérinteni a dolgozó kutyát. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a vakvezető kutyák esetében egyáltalán nem arról van szó, hogy állandóan dolgoznának. Vannak ugyanis a napoknak olyan részei is, amikor csak simán kutyák lehetnek, akikkel a gazdáik rendszeresen játszanak és megkapják az igényelt simogatást és finom falatokat.

"Nagyon fontos, hogy kiegyensúlyozott életük legyen, amiben egyensúlyban van a munka és a szükséges a pihenés" - jegyzi meg Alexa.

Nehézségek

Az MVGYOSZ - Vakvezetőkutya-kiképző Központ honlapján közzétett jogszabályi összefoglaló szerint a magyar jogalkotók a vakvezetőkutyát, mint a látássérült emberek egyenlő esélyű hozzáférését biztosító lehetőséget jogszabályok alkotásával ismerik el. Ezek lehetővé teszik, hogy azok a kutyák, amelyek rendelkeznek vakvezetőkutya-tanúsítvánnyal, az adataik fellelhetőek a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség Egyesület honlapján, továbbá a vezetőhámjukon szerepel a kiképző szervezet neve, és a chipszám alapján azonosítható, hogy nyilvántartott, kiképzett kutyák többek között számos olyan helyre is bevihetők, ahová más kutyák nem.

Ilyenek például a boltok, éttermek, színházak, posták és bankok, de a szállodák és uszodák is, a tömegközlekedési eszközökön pedig szájkosár nélkül utazhatnak. Ennek ellenére továbbra is akadhatnak nehézségek a hétköznapokban, amikkel a vakvezető kutyával közlekedőknek meg kell küzdeniük.

"Én ilyen szempontból konfliktuskerülő vagyok. Ha mondjuk egy étterembe megyünk és ott azt mondják, hogy bocsi, de ne hozd be a kutyát, akkor elmegyünk másik helyre. Nem szeretek ezekbe beleállni, mert azt gondolom, hogy nem jó, ha olyan képet sugallunk magunkról, hogy vakok vagyunk és még kötekszünk is"

- mondja Annamari, akinek a kutyája, Szikra volt az első kutya, akit beengedtek a beremendi strandra.

Előfordulhatnak ugyanakkor konfliktusok a tömegközlekedésen is, ha például a buszsofőr nincs tisztában a vakvezetőkre vonatkozó jogszabályokra, de Hegedűs Brigivel az is előfordult már, hogy bevásárlás közben a bolt biztonsági őre kérte el a kutya papírjait, hogy megbizonyosodjon arról, valóban joga van az állatnak is bent tartózkodni, de az is megesett vele, hogy egy nyaralásra lefoglalt szállását törölték, amikor tudatta a szállásadóval, hogy vakvezető kutyával érkezne.

"Nem nagyon tudják az emberek, hogy a vakvezető kutya nem csak vakoknak, hanem látássérülteknek is segít" - meséli.

Éppen ezek miatt a nehézségek miatt Brigi a Miskolci Egyetemen végzett tanulmányait jogászképzésen folytatja, kifejezetten a vakvezető kutyákkal közlekedő vakok- és látássérülteket érintő problémákra és jogszabályokra fókuszálva.