A legidősebb, 21 éves Gellért már a nemzetközi mester (IM) címet viseli, ezzel a felnőtt elit szint közelébe került, míg 19 éves húga, Kata, női FIDE-mester (WFM) címével országos és nemzetközi szinten is versenyképes. A 17 éves Luca és a 15 éves Bánk még hivatalos nemzetközi címmel nem rendelkezik, de korosztályukban ők is az élmezőnyben vannak.

Hogy néz ki az órarend?

Szilvia, a gyerekek édesanyja kiemelte, hogy a 15 éves Bánk esetében nagyon nehéz összeegyeztetni az iskolát az élsporttal.

Hét órájuk van minden nap. A suliban vannak délután háromig, hazaérnek négyre. Utána kezdődik a kétórás edzés, majd vacsorázik és fél nyolc, mire elkezd tanulni

– fejtette ki.

Bánk most kilencedikes, ami saját bevallása szerint eléggé nehéz, és lefekvésig szokott tanulni – vagyis fél tíz-tíz körül ér véget a napja.

Sokszor a hétvégéken sem a pihenésé a főszerep, hiszen minden vasárnap csapatbajnokságok vannak, vagy Bánk esetében nyelvórák és foci. Ha pedig valamilyen verseny miatt hiányzik a suliból, akkor a hétvégébe kell bepréselni a tananyagpótlást is. „Sokszor a szombat sem az a nap, amikor addig alszanak, ameddig szeretnének” – tette hozzá Szilvia.

Luca tizenkettedikes, az érettségi előtt áll; neki angolórákkal egészülnek ki az edzéssel és a sulival töltött napok. Kata jelenleg nem jár egyetemre – ő gimnázium után eldöntötte, hogy teljes erővel a sakkra szeretne koncentrálni. „Jóval több versenyem van, mint korábban, mert nem viszi el a fél napomat az iskola” – mondta.

Gellért már egyetemre jár, és legtöbb esetben online vannak az edzései, gyakran este 10-től éjfélig. Azt mondta, ez neki nem probléma, mert az egyetemen úgyis más ritmus szerint él.

A sakk sem különbözik a többi élsporttól: sok hiányzással jár

Bánk és Luca iskolája nagyon támogató – tanáraik szurkolnak nekik, és tekintettel vannak rájuk a pótlásoknál – Gellért és Kata általános iskolában több évig volt magántanuló, hogy az iskola miatt ne kelljen kompromisszumot hozniuk a sakkban. Anyukájuk szerint azonban nagy különbséget nem éreztek a sakktudásuk fejlődésében, így a gimnáziumot már mindketten a közoktatásban kezdték: „Kell az iskola, kell a közösség, és az általános műveltség, amit csak ott kapnak meg.”

Kata hozzátette, hogy eredetileg csak az első évben járt volna be a gimnáziumba, hogy megismerje a tanárait és az osztálytársait, de végül úgy alakult, hogy maradt és nem tért vissza egyéni tanrendre. „Meg szerettem volna élni a középiskolai éveimet” – mondta.

Gellért már azzal az elhatározással kezdte meg a gimnáziumot, hogy ő nem a sakkból szeretne majd megélni, hanem szeretne egy civil állást is, így nem merült fel benne, hogy újra magántanuló legyen.

Sokak szerint a matematika és a sakk nagyon szorosan összefügg. A Karácsonyi testvérek közül azonban nem mindenki mondaná a kedvencének. Bánk elmondása alapján nyelvekből és történelemből erős. Kata gimiben ugyan matekfaktos osztályba ment, de sokszor érezte úgy, hogy az neki túl sok, és inkább az irodalom és a történelem felé érdeklődött.

Luca nagyon szereti a matekot, nála működött a képlet:

Sosem kellett sokat készülnöm matekra, mindig is jól ment. A sakk pedig egyértelműen segítette a logikus gondolkodásomat

– mondta. Gellért Lucához hasonlóan nagyon szereti és nagyon ügyes is matekból, de ő nem ért egyet azzal, hogy aki jól sakkozik, az jó lesz matekból is.

Apukájuk egy kutatást idézett. A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékén dolgozó Dúró Zsuzsa 2009-ben publikálta A sakk mint nevelő-oktató eszköz című tanulmányát, amely megállapította, hogy a sakkozás jótékony hatással van az iskolai teljesítményre.

„Szerintem ez nálunk is így van, mert alapvetően jó tanulók a gyerekeink, átlag felettiek” – mondja Zoltán. Szilvia hozzáteszi, hogyha nem így lenne és bukdácsolnának az iskolában, akkor nem biztos, hogy hagyták volna őket élsport szinten sakkozni.

A színfalak mögötti munka, amit a szülők végeznek

Hozni-vinni a gyerekeket, szervezni az utazásokat, szponzorokat keresni, e-mailekre válaszolni – az élsport nemcsak a gyerekektől, hanem a szülőktől is sokat követel.
„Praktikus volt, hogy mind a négyen ugyanazt a sportot szeretik, és nem négyfelé kellett őket vinni különböző edzésekre” – mondta Szilvia.

Zoltán kifejti, hogy visszatekintve nem tudja elképzelni, mi lett volna, ha egyik gyerek teniszezne, másik kosarazna, a harmadik és negyedik pedig megint valami mást sportolna. Ettől függetlenül viszont járatták úszni a gyerekeket, mert fontosnak tartották, hogy az egész napos iskolában és sakkedzéseken való ülés után fizikailag is elfáradjanak.

A sok munka ellenére mennyire különleges, hogy közösen csinálnak valamit, ez nemcsak összehozza őket, hanem valódi támaszai is tudnak lenni egymásnak: mikor valaki elveszít egy-egy partit, meg tudják érteni egymást, és ki tudják elemezni együtt a játékot.