Szükség van-e kötelező olvasmányokra, vagy hagyni kellene, hogy a magyartanárok tanítványaikkal együtt döntsék el, milyen irodalmi műveket dolgoznak fel az órákon? Élvezik-e a Jókai-regényeket a tizenévesek, és mi a helyzet a kortárs ifjúsági regényekkel?

Három hete jelent meg interjúnk Fenyő D. Györggyel, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanárával, a Magyartanárok Egyesületének alelnökével, aki többek között azt mondta, "Petőfi kortársai közül is a mai gyerek számára Jókai már szinte olvashatatlan. Ezt nagyon nehéz kimondani, legfeljebb annyit lehet már mondani, hogy ne A kőszívű ember fiait, hanem Az arany embert tanítsák, lehet mondani, hogy ne hetedikben, hanem nyolcadikban, talán azt is lehet mondani, hogy ne hetedikben, hanem tizedikben csak. Azt, hogy Jókai egyáltalán nem tanítható? Nagy felháborodást váltana ki. De ha picit még várunk, akkor hamarosan ki fogják mondani". Pár napja a Délmagyar.hu magyartanárokat kérdezett arról, élvezik-e tanítványaik a kötelező olvasmányokat - rengeteg komment érkezett a két cikkhez az Eduline Facebook-oldalán, most ezekből szemezgetünk.

Alapvetően az unja ezeket a könyveket, akinek màs az ízlése. Nem lehet mindenkinek ugyanazt ledugni a torkàn, évtizedeken keresztül. Hàla Istennek vannak olyan magyartanàrok, akik felismerték ezt.

Nem vagyunk egyformák! Az olvasást kell megszerettetni, nem a kötelező irodalmat.Én biztos vagyok abban, hogy ha akkor, anno, amikor megtanultam olvasni, az édesanyám nem ad a kezembe olyan könyvet, amiről tudta, szeretni fogom, nem szerettem volna meg az olvasást. És akkor sem szerettem volna meg, ha a magyartanárom nem lett volna olyan, amilyen volt. Nem volt kötelező ugyanazt gondolni egy műről. Hagyta, hogy magunk értékeljünk, a mi kis világunkból építkezzünk. Olyan érdeklődéssel kérte a véleményünket, hogy öröm volt megszólalni. Közben elmondta saját, építő gondolatait, finoman vezetett minket a megértéshez, a toleranciához, az emberiességhez. A kötelezőket szerintem sosem olvastam végig, talán egy kivétellel, az Madách Imre Ember tragédiája volt. Gimnazista voltam, minden sora elgondolkoztatott, a mai napig is. De ehhez meg kellett érni nekem is.

Majd egyszer, amikor el tudjuk majd engedni a diktatórikus szabályokhoz való ragaszkodást, amikor már nem akarunk egyen tankönyveket és egyen kötelező olvasmányokat, akkor esetleg a gyerek kaphatna egy listát, amiről választhatna olvasmányt, a tanár meg választhatna tankönyvet, módszereket, amivel dolgozni szeretne.

A baj szerintem az hogy mindenkire ugyanazt szabják. Egyénenkénti, hogy milyen történet mozgatja a fantáziát gyereknél, úgy, mint felnőttnél.. Azt keresni és megtalálni, kinek mi jó, hogy fejlődjön.

Egyáltalán nem kellenek kötelező olvasmányok,
csak ajánlottak.

A mai gyerekeket túl sok inger éri. Nem tudnak az olvasáshoz szükséges nyugalmi állapotba kerülni. Márpedig egy Jókaihoz pl. igencsak szükség lenne erre. A szavak, a mondatszerkezetek, a gondolatfűzések koncentrációt igényelnének. Egyébként meg nem értek egyet a kötelezővel. Valaki itt írta, ahány gyerek, annyiféle ízlésvilág. Ha én magyartanár lennék, rábíznám a gyerekre, milyen könyvet olvas, majd azt értékelném, beszélném át a gyerekekkel. Sokkal izgalmasabb lenne egy-egy műértékelés.

Elkezdtem olvasni a kortárs ifjúsági irodalmat. Talán nem mindegyik vetekszik nyelvezetében a XIX. sz. míves irodalmával, de ha olvasni kezdenek, remélhetőleg azokhoz is eljutnak. A fontos kérdés az, hogy hozzászoknak-e, hogy a könyvek szórakoztatnak, gondolkodtatnak, kérdéseikre az irodalomból kapjanak választ. Jókai meg sem érinti őket, 100-ból esetleg egyet. Nem ez a cél. Széles a választék és sok jó regény van a kortárs gyerek- és ifjúsági könyvek között.