Terjedelmes cikkben foglalkozik az Origo azzal, hogy miért úgy tanítják ma az iskolákban az irodalmat, ahogy. Az írásban egy sor szakember is megszólal.

„Az új Nemzeti alaptantervben, a kerettantervekben és az érettségi követelményrendszerben csak halott szerzők vannak nevesítve, pedig az irodalom élő, folyton alakuló dolog. Ma csak jó képességű gyerekek és kezdeményező szellemű tanárok tudnak időt szorítani a kortársakra és a diákok saját olvasmányaira – és mindig némi vagánykodó szabályszegés árán.” – mondta el Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke.

Arató szerint nincs rendben, hogy a kortárs irodalomra a középiskolákban csak utolsó évben, és mindössze tíz órát szán a kerettanterv. Ebbe az időbe ugyanis szinte semmi nem fér bele, holott a cikkben szintén megszólaló Takács Emília magyartanár is azt vallja, hogy a régi korok irodalma csak a kortársak ismeretében oktatható.

Bár a Nemzeti alaptanterv korábban több mozgásteret adott a tanároknak, mint manapság, Arató szerint ezt sokan nem tudták kihasználni, így akkor sem volt jobb a helyzet. Szerinte a megoldás az lenne, ha a tantervben végre leszámolnának az időrenddel, és inkább műfajok szerint kéne rendszerezni a szerzőket. Így megférne egymás mellett Petri György és Berzsenyi Dániel.

Gyeskó Ágnes a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola tanára szerint „a gyerekeket nem érdekli, hol és mikor éltek, ráérnek erre később. Nem az dönti el a módszert, hogy kortárs, vagy sem. Minden jó, ami máshova is jó, ami az adott műhöz és diákcsoporthoz illik”. Ő egyébként csoportban dolgoztatja fel a diákokkal a műveket, és a Szózatot Kis Judit Ágnes Szó című versével hasonlították össze, a diákok pedig ezek alapján érveltek a külföldre menni vagy itthon maradni kérdésével kapcsolatban.