Mindenki tudja, hogy mi a fontos a modern oktatásban, mégis egyre rosszabbak vagyunk benne. Ha nem az oktatási rendszer a bűnös - ahogy a kormány állítja -, akkor vajon kik? A diákok?

Radó Péter oktatáskutató egy tegnapi konferencián reagált bővebben a PISA-eredményekre. A szakértő elmondta, hogy a fejlett országokban nő az oktatásban töltött idő. Mint mondta, ma a középfokú végzettségre úgy tekintünk, mint 10-15 éve a nyolc általánosra. Egy másik trendet említve azt is mondta,hogy a tudás átértékelődése zajlik a világban. Miközben demokratizálódik az oktatás, ma egyre kevésbé ismereteket adnak át az iskolák, inkább azok alkalmazására oktatnak.

Ma azonban Magyarországon mindezek ellenkezője zajlik - mondta Radó. A 18 évesek részvétele az oktatásban például 80 százalékról 68 százalékra mérséklődött az utóbbi években, tehát egyre többen esnek ki fiatalon a sulikból. (Hol van már az élethosszig tartó tanulás mantrája? Addig ismételgettük, míg egy egyszerű lózunggá vált?) Hogy a második trend itthon egyáltalán nem észrevehető, azt pedig leginkább a PISA-felmérés bizonyítja, mely pont azt mutatja meg, hogy nem tudják az életben használni a magyar diákok a tudásukat.

Egyébként ez utóbbi fontosságát Palkovics László oktatásért felelős államtitkár is pontosan felismerte, még az előtt, hogy egészen furcsa érvekkel próbálta elvenni az eredmények élét. A PISA-eredmények apropóján tartott, december 6-i felszólalásának prezentációja árulkodik erről, amin a következő mondat szerepel rögtön az elején: "Mi a kihívás? Nem az, hogyan tudunk valami számunkra is ismeretlent megtanítani, hanem hogyan tudjuk elérni, hogy a gyerek megbizonyosodjon arról, hogy képes tanulni, és ezt az ismeretet tudja alkalmazni – nemcsak az iskolában, hanem az élete során bármikor."

Ezek után érthetetlen - szakmailag érthetetlen, politikai szempontból teljesen egyértelmű -, miért próbálják a lexikális tudást mérő TIMSS-felmérés eredményeit belekeverni a csúfos eredményekbe. Mint korábban írtunk róla, ezen a felmérésen a magyar diákok átlag felett teljesítettek. Míg azonban a PISA a tudás gyakorlati hasznát kéri számon, a TIMSS inkább a bebiflázott tudás felmondására szorítkozik. Nem kérdés, hogy később egy munkahelyen mire lesz szükség: fel tudod-e mondani  a kerület pontos definícióját, vagy le tudod-e mérni, milyen hosszú kerítésre lesz szükségünk?

Egy másik kérdés viszont megválaszolatlan: ha mindenki tudja, mi a cél, miért kerülünk egyre távolabb tőle?

Még egy fontos megállapítás elhangzott a tegnapi beszélgetésen. Andor László, aki korábban foglalkoztatásért felelős EU-biztos volt, azt mondta, nem a diákok teljesítettek rosszul a PISA-teszten, hanem az oktatási rendszer. Persze a kormánynak erre is van magyarázata: "a PISA 15 éveseket alkalmazásorientáltan mér és egy abszolút skálán, függetlenül attól, mi történik egy adott ország oktatási rendszerében". Akkor vajon kire kenné a bukást a kormány? A diákokra?