Miért dönt úgy egy egyetemista, hogy nemcsak a tanítási szünetekben, hanem a szorgalmi időszakban is dolgozik? Hogyan lehet az alkalmi és a fix munkát beilleszteni az egyetemi előadások és szemináriumok közé? Hogyan lesz egy diákmunkásból gyakornok, és a gyakornokból főállású munkatárs? Hat jelenlegi és volt diákmunkás mesélt tapasztalatairól.

"Így mégsem tűnik akkora tehernek a két dolgot összeegyeztetni"

„Fix, négyórás állásom van, amit nem mindenki tud elvállalni, nekem is rengeteget kell logisztikázni, hogy ez működjön, mégis úgy érzem, megéri. Ez pedig annak köszönhető, hogy élvezem, amit csinálok, és bírom azokat, akikkel lassan több időt töltök el napközben, mint a családommal” - meséli a 22 éves Fruzsi, aki 16 évesen kezdett el dolgozni, így sok tapasztalatot szerzett diákmunkásként.

„Változatos a kínálat, mindenki találhat számára szimpatikus ajánlatot” - mondja a diákmunka-lehetőségekről, hozzátéve: a középiskolásoknak és az egyetemistáknak is oda kell figyelniük arra, kinél vállalnak munkát, megéri például végignézni, hogy bizonyos munkákért milyen fizetést adnak más-más helyeken, így meg lehet tudni, milyen a reális bér. „Ha túl sokat vagy túl keveset ajánlanak, az mindig gyanús, ne dőlj be. Ha tutira akarsz menni, olyan iskolaszövetkezetet válassz, amely már régebb óta sikeresen működik, és az ott dolgozók is ajánlják. Én is így kerültem a mostani helyemre, és bevált” - tanácsolja. 

„Az iskola nagyon sok elfoglaltsággal jár, sok energiát emészt fel. Akik emellett még munkát is vállalnak - főként fix, részidős állást -, azok csakis olyan elvetemültek lehetnek, mint én. Olyan helyzetben vagyok, hogy nincs választásom, dolgozni akarok-e vagy sem. Most azonban találtam egy olyan munkalehetőséget, amit még élvezek is. Így mégsem tűnik akkora tehernek a két dolgot összeegyeztetni” - mondja, hozzátéve: fontos, hogy legyen fontossági sorrend az egyetem és a munka között, mert „ha az ember túlvállalja magát, egyszerre borulhat mind a kettő”.

Jelenlegi munkája nem kapcsolódik leendő szakmájához, Fruzsi ugyanis „egészségügyis” lesz, ezen a területen pedig - érthető okokól - nincsenek a szakirányhoz kapcsolódó diákmunka-lehetőségek. Azt mondja, nem bánja, hogy egyelőre nem a saját szakmájában dolgozik, „az eddigi diákmunkáim során két másik szakmát is kitanultam, teljesen ingyen, illetve még ők fizettek közben nekem. Így több lábon állhatok, ez pedig megnyugtató”.

Három diák, három munka

A 21 éves Melinda korábban főként alkalmi hostess-munkákat vállalt, de ő is úgy látja, a munkaerőpiacon ma már rengeteg lehetőség közül választhatnak a diákmunkások, „szinte minden feladatkörben kipróbálhatják magukat, amit szeretének megismerni”. Bár munkája nem kapcsolódik a szakjához, azt mondja, így is elégedett, sikerül saját költőpénzt keresnie, „a csapat pedig nagyon segítőkész, a fizetés mindig pontos és időben érkezik. A munkám nem annyira leterhelő fizikai munka, általában a dolgozók is kedvesek”.

„Szerintem diákként nem is olyan nehéz szerethető és nem leterhelő munkát találni. Mivel elég nagyok az igényeim (nemcsak a kajapénzt szeretem megkeresni, hanem akkor már dolgozom azért, hogy szórakozhassak, utazhassak Európán belül, és végignyomjam nyáron a Sziget fesztivált), ilyesmikre nem lenne szívem szülőktől pénzt kérni. Sokkal szívesebben költöm azt, amit saját magamnak termeltem meg” - ezt már a 23 éves, telefonos értékesítőként dolgozó Dorián mondja. „Pénzügyitermék-értékesítőnek tanulok, és telefonos értékesítőként dolgozom, így arról a fajta kommunikációról, kifogáskezelésről és azokről az ügyfélszerzési módszerekről a suliban is szokott szó lenni, amelyekre munka közben is szükségem van” - magyarázza, hozzátéve: kedveli a főnökeit és a feladatait is, ráadásul „én írom a saját beosztásom, és nem akkor kell mennem, amikor szólnak, ez sokkal rugalmasabbá és szerethetőbbé teszi a munkámat”.

A 25 éves Viktor még tapasztaltabb, öt éve folyamatosan dolgozik az egyetem mellett, így végezte el az alapszakot, és így tanul most MA-szakon is. Sokféle munkát vállalt, többek között könyvesboltban is dolgozott, egy éve már ugyanannál az iskolaszövetkezetnél van. „Sok lehetőség van, olyan nincs, hogy valaki nem talál munkát, ha dolgozni akar és keres is. Gyakornoki állás viszont már kevesebb van, főleg ha valaki nem a túltolt szakok valamelyikén tanul” - magyarázza, hozzátéve: saját munkája nem kapcsolódik leendő szakmájához, ennek ellenére elégedett, „jó a csapat, kellemes légkörben telik a munka, és az alapbér mellett jutalék is van, ha jól dolgozol”.

Diákmunkából szakmai gyakorlat

A 23 éves Panka kilóg a sorból, ő szakmai gyakorlatát végzi 2016 májusa óta, HR asszisztensként dolgozik. „Gyakornokként lehetőségem van betekinteni komolyabb projektekbe, megismerhetek komolyabb toborzási, tanácsadói mechanizmusokat is” - mondja tapasztalatairól. Nem ez az első munkahelye, tizenhat éves kora óta vállal diákmunkát. Középiskolásként még csak a tanítási szünetek alatt dolgozhatott: volt, hogy promóciós vagy összeszerelő munkát végzett, máskor borítékolást vagy kérdőívezést vállalt.

Egyetemistaként már a szorgalmi időszakban is tudott dolgozni, igyekezett a szakjához kapcsolódó szellemi, adminisztrációs munkákat vállalni, „de így is becsúszott hébe-hóba egy-két könnyű fizikai meló, mint például ruhabolti kisegítés vagy éjszakai árufeltöltés”. Azt mondja, a legfőbb motivációja az volt, hogy sikerüljön önálló életet élnie, és ne szoruljon a szülei támogatására, „mert bár tudom, hogy minden körülmények között támogatnak, de sokkal kellemesebb a saját pénzemből finanszírozni a kiadásaimat. Főként a felesleges, haszontalan kiadásokat, fesztiválokat, bulikat, utazásokat”.

Későbbi gyakornoki helyét is egy iskolaszövetkezeten keresztül találta meg. „Egy teljesen egyszerű adminisztrációs pozícióban kezdtem itt még az elején dolgozni, majd az idő előrehaladtával jött a lehetőség, hogy kipróbálhatom magamat HR-sként is” - mondja az egyetemista, akinek jó tapasztalatai vannak, mindig időben és pontosan megkapja a fizetését, és minden kérdésére gyorsan választ kap. Hozzáteszi: szeret diákként dolgozni, mert a munkarendjét az órarendjéhez igazíthatja, ráadásul mivel leendő szakmájában dolgozik, „pályakezdőként már nem kerülök mély vízbe, hanem elmondhatom magamról, hogy sikerült releváns tapasztalatot szereznem, amit akár az önéletrajzomba is beírhatok majd”.

„Rájöttem, hogy gyakorlat nélkül nem lesz jövőm a szakmámban”

„Az egyetem első éve alatt közvélemény-kutatással foglalkoztam, illetve volt pár beugrós munkám. Ezt követően egy évig nem volt időm munkát vállalni a szorgalmi időszakban, de rájöttem, hogy szakmai gyakorlat nélkül nem lesz jövőm a szakmámban, és a suliban csak négy hét volt a kötelező gyakorlat, így gyakornoknak álltam. Egy évig dolgoztam HR gyakornokként és egy évig pénzügyi adminisztrátorként” - mondja a 26 éves Kata, aki ma már főállású munkatárs annál a cégnél, ahol annak idején az egyik iskolaszövetkezeten keresztül kapott munkát. „Az akkori munkahelyem pont egy nagyon nagy változás előtt állt. Nem volt biztos a helyem, szakdogát kellett írnom, így elkezdtem keresgélni. Szimpatikus volt a cég, hosszú távú lehetőséget ajánlott, belevágtam! Tudtam, hogy itt szeretnék dolgozni pár évig” - emlékszik vissza.

Kata eleinte a pénz, az önállósodás miatt dolgozott diákként, a szakmai munkák kiválasztásakor azonban már a szakmai fejlődés állt a középpontban. Úgy látja, a diákmunkások rengeteg lehetőség közül választhatnak, „ebben az a jó, hogy tényleg mindenki megtalálhatja a fogára és az órarendjéhez valót”.

Diákmunkát kerestek? Itt nézzetek körül.