Az egyetemről alig, a politikai filozófiájáról már annál inkább beszélt Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem választott rektora keddi interjújában.

Lánczi András évtizedes oktatói és intézetvezetői tevékenység után 2016-ban egyedüli pályázóként lett a hányattatott sorsú Corvinus rektora. Az egyetem az elmúlt években több traumán is átesett, közigazgatási karát elcsatolta a kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez, az agrártudományi és tájépítész képzőhelyként működő Budai Campust tavaly a Szent István Egyetemhez csatolták. Némi gyógyírt a Magyar Nemzeti Bank tanszékalapítóként való megjelenése, valamint forrásai jelenthettek.

A megválasztott rektor egyebek mellett a kormányközeliként számot tarott Századvég tanácsadó és elemző intézet egyik vezetője. Több külső kritika is érte, mikor benyújtotta pályázatát a rektori pozícióra, többek között kitértek arra is, hogy Lánczi vitatott körülmények között hozzáférhetett államtitkokhoz a Századvégen keresztül. Az egyetem közleményben arra kérte a közvéleményt, hogy ne próbáljanak meg nyomást gyakorolni az intézményre, hogy szabadon dönthessenek Lánczi megbízatásáról.

Kedden a szintén Századvég-vezető G. Fodor Gábor által szerkesztett médiumban - aki ellen fegyelmi eljárást folytat az ELTE - jelent meg egy hosszabb interjú, hogy miként vélekedik az egyetem helyzetéről, rektori feladatairól, milyen intézményvezetői filozófiát képvisel.

[...]egészen a 19-20. századig az egyetem eleve egy arisztokratikus intézmény volt. A tudásátadás egy tekintélyhelyzetet feltételezett. Valaki kint állt és a nálánál fiatalabbaknak elmondta, hogy szerinte hogyan van a világ. Elmondta, mit kellene tudni, illetve hogyan kellene tudni dolgokat, és megpróbálta rávenni az embereket, hogy olvassanak. Ennek így vége van.

[...] a tömegdemokrácia megjelenésével minden tekintélyre épülő szituáció megkérdőjeleződik. Az egyháznak is emiatt csökkent a hatása. A másik, hogy megváltozott a tudás természete. Nagyjából a felvilágosodás óta úgy gondoljuk, hogy mindenki képes az önérdekének a felismerésére, továbbá a tudás bárkinek átadható, azaz bárki alkalmas arra, hogy egyetemre járjon. Ez viszont azt jelenti, hogy minden, ami a tudással összefügg, az lefelé nivellálódik.

- mondta az egyetemek helyzetéről Lánczi, hozzátéve, hogy bár egyre több az ismeret, az emberek csak felszínes tudást sajátítanak el, amire az egyetemek nincsenek felkészülve. Úgy folytatja, hogy a tudásban a filozófia egyre mellőzöttebb, így a tudás morális aspektusa sem számít. Úgy véli, hogy ezért az egyetemnek egyfajta nevelő intézmény funkcióját is be kell töltenie.

Fokozatosan politikai síkra terelődött a beszélgetés, a filozófia és a politika kapcsolatára. Ebben a két politikatudós - Lánczi és G. Fodor  - egymásra talált:

GFG: Azt mondod, hogy minden politikai kísérlet mögött végül is ott van a filozófia. Ezt hogy érted?

Lánczi: Minden ambiciózusabb és sikeresebb politika mögött kell lennie valami önmagán túlmutatónak. Minden politikai rezsimnek van egy morális igazolása. Mellesleg mi most ezért küzdünk. Ti is ezért küzdötök.

GFG: Én csak újságot írok. (nevetés)

Lánczi hozzátette, hogy most teszik le az új rendszerváltás morális alapjait - hogy ebben pontosan szerepe van-e az általa vezetett egyetemnek, arra nem tért ki. Az interjú hátralévő része beszélgetésbe folyik át a szereplők között, melyben oktatási kérdésekről már csak érintőlegesen esik szó, politikai vagy filozófiai gondolataikat cserélik ki a felek.