Egy nemzetközileg elismert tanácsadó szerint a mentor–tanítvány kapcsolat a tanulás leghatékonyabb módja.
Robert Greene szerint fontos, hogy a karrierünk első szakaszában ne foglalkozzunk mással, csak a lehető leghatékonyabb módon halmozzunk fel minél több gyakorlati tudást - írja a HVG Extra Business magazin cikke.
Ehhez a tanulóidő szakaszában mentorokra lesz szükségünk, akiknek elismerjük a tekintélyét. A beismerés, hogy szükségünk van rájuk, semmi lényegeset nem árul el rólunk ideiglenes hátrányunkon kívül, amit éppen mentorunk segítségével fogunk ledolgozni.
A mentorok sem tudják megmutatni a rövidebb utat, de ők egyszerűsítik a folyamatot. A tudásuk és tapasztalatuk a miénk lesz, és megóvnak bennünket a hibáktól vagy a szükségtelen mellékvágányoktól. Figyelemmel kísérik a munkánkat, és valós idejű visszajelzést adnak, amivel a gyakorlásunkat hatékonyabbá teszik. Tanácsaikat a körülményeinkhez és szükségleteinkhez igazítják. A szoros együttműködés során belénk ivódik kreatív szellemiségük lényege, amelyet ezután saját elképzeléseinkhez illeszthetünk – vallja a nemzetközileg elismert tanácsadó.
A mentor olyan, mint a bölcsek köve – tapasztalt tanárral meglévő közvetlen kapcsolat révén gyorsan és hatékonyan felhevíthetjük és élettel tölthetjük meg ezt a tudást, és gyakorlatilag aranyat nyerhetünk belőle.
Az nem irodalomtanítás, hogy a tanár bemegy, elmondja a tananyagot, aztán visszakérdezi
Valamiféle kulturális sokk kell ahhoz, hogy a középiskolások elhiggyék, az irodalom egy élő dolog - véli Szabó Roland, az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, aki éppen ezért két-három napos verseket is bevisz irodalomóráira, lefújva ezzel a port az irodalomról.
