A felkészülés hosszú, az egymást követő vizsganapok mentálisan és pszichésen is megterhelőek – mondja az érettségiről dr. Gács Boróka és Kovács Petra tanácsadó szakpszichológus. Úgy látják, fontos, hogy a felnőttek elismerjék és kimondják: a világjárvány és a hónapok óta tartó digitális oktatás ellenére az érettségi elvárások nem csökkentek, ennek pedig igenis nehéz megfelelni 18 évesen.

Eduline: A májusi vizsgák előtt mentálisan is próbálják „edzeni” a diákokat egy speciális tréninggel. Miért hozták létre? A diákok visszajelzései alapján úgy látták, hogy szükség lenne rá, vagy csak szeretnék megelőzni a „bajt”?

Gács Boróka és Kovács Petra: Az általunk létrehozott tréning célja a mentális felkészítés, amely magában foglalja a személyes motivációk, a célok és az elvárások tisztázását, a hatékony tanulás - emlékezet, figyelem - fejlesztését, a stresszkezelés, az egyéni és társas kompetenciák fejlesztését, mint például a kommunikáció, a konfliktuskezelés. A csoportos foglalkozásokon a diákok olyan tudást sajátíthatnak el, amelyet életük más területein később is kamatoztathatnak majd.

Az érettségit követően az egyetemi tanulmányok szervezettebb, mélyrehatóbb tanulást igényelnek, nem beszélve arról, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kap a belső motiváció és a tanulmányi elköteleződés. A jó tanulmányi eredmény már kevés a felnőtt életben, a sikeres helytállást nagyobb mértékben jelzi például az, hogy valaki hogyan kommunikál, hogyan kezel konfliktushelyzeteket, hogyan tud alkalmazkodni vagy együttműködni egy csapat tagjaként.

Az iskolában jóval korábban kellene a tanulásmódszertani és pszichológiai készségfejlesztéseket tartani, az érettségi felkészülés időszakában azonban a tanulók is nyitottabbá válnak a támogatásra, és könnyebben köteleződnek el saját készségeik fejlesztésében.

E.: Mi a legnagyobb kihívás az érettségire felkészülésben, változtatott-e ezen a járványhelyzet?

G.B, K.P.: Az érettségi talán az első igazán komoly, valódi tétet jelentő vizsga. Nagy a nyomás, hogy jól kell teljesíteni, magasak a külső és belső elvárások, nagy mennyiségű tananyagot kell elsajátítani. A felkészülés hosszú, az egymást követő vizsganapok mentálisan és pszichésen is megterhelőek. Ehhez hozzáadódik, hogy a járványhelyzet külön alkalmazkodást és rugalmasságot kíván a középiskolásoktól.

Az elmúlt egy évet a bizonytalanság jellemzi. Gyakran halljuk, amikor valakinek azt mondják, „neked csak annyi a dolgod, hogy tanulj”.

Erik H. Erikson pszichonanalitikus olyan légtornászhoz hasonlítja a serdülőket, akik már elengedték a trapézt, de még nem kapaszkodtak meg. Ez a generáció épp egy világjárvány közepén keresi kapaszkodóit. Ami az érettségi követelményt illeti, a nehézségek ellenére az elvárások nem csökkentek.

Fontos, hogy felnőttként ezt elismerjük, elfogadjuk, és mondjuk ki: ez nehéz! Emellett pedig segítsük őket a bizonytalanságok kezelésében és a veszteségek feldolgozásában.

E.: A tananyag mellett miben kell a diákoknak komolyan felkészülniük a májusi időszakra? Hogyan lehet tanulni a stresszkezelést, a vizsgahelyzetek menedzselését, vagy akár az időbeosztást?

G.B, K.P.: A hatékony tanulás elsajátításának az első lépése, hogy reális képet alkotunk a saját – tanulással kapcsolatos – ismereteinkről, elképzeléseinkről. A tanulási tapasztalataik és az azokkal kapcsolatos feltevéseik ugyanis meghatározzák azt, hogy milyen tanulási stratégiákat, eszközöket részesítenek előnyben, vagyis hogy milyen a tanulási stílusuk. Az önismeret éppen ezért elengedhetetlen a hatékony, testreszabott módszerekhez.

Érdemes először azokra a kérdésekre válaszolniuk, hogyan fogadják be a legkönnyebben az információt – a látás, hallás, vagy a mozgás útján –, illetve milyen feltételekre (társas és fizikai környezeti, érzelmi) van szükségük. Célszerű minél több érzékszervünket a tanulás szolgálatába állítani. Az emberek általában ugyanis az olvasottak 20%-ára, a hallottak 30%-ára, a látottak 40%-ára, az általuk mondottak 50%-ára, amit csinálnak, annak 60%-ára, amit pedig látnak, hallanak, mondanak és csinálnak is, annak 90%-ára emlékeznek. Vagyis minél több fronton megy a tanulás, annál biztosabb, hogy meg is marad a fejben a tananyag.

Ahhoz, hogy a tanulással töltött idő valóban hatékony legyen, az emlékezeti és figyelmi funkciókat is fejleszteni kell. Kutatások szerint például hatékony lehet a pomodoro technika, a PQRST-módszer, az aktív tanulás, a felejtési görbe és az ismétlés hatása, amelyek könnyen elsajátíthatók, és megfelelő gyakorlással fokozzák a teljesítményt.

A megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés és alvás szintén fontos része a tanulásnak, hiszen az emlékezetünkben ilyenkor tud rögzülni az elsajátított tananyag. Érdemes időnként szüneteket beiktatni a tanulásba (lehetőleg 50 percenként, mivel az intenzív figyelmi kapacitásunk eddig tart), és 10 percig olyan dolgot tenni, ami felfrissít, kimozdít a tanulásból, és segíti a regenerációt (szellőztetés, mozgás, egy pohár tea). Nem szabad figyelmen kívül hagyni az alapvető szükségleteket: fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, az elegendő folyadék fogyasztása, az alapvető fizikai és érzelmi biztonságérzet megléte. Nagyon hatékonyak az egyszerű relaxációs technikák vagy a pillanatok alatt elvégezhető légzőgyakorlatok, amelyek nem csak a gyors feltöltődésben segítenek, de fejlesztik a koncentrációt és a stressztűrő képességet is.

Ahhoz, hogy mindez beleférjen a felkészülésbe, fontos a hatékony időbeosztás, amely biztonságot és struktúrát ad. Napi feladataink vagy akár hosszabb távú céljaink kijelölésekor fontos, hogy reális és elérhető dolgokat tűzzünk ki magunk elé, elvárásaink pedig legyenek összhangban teljesítményünkkel.

E.: A középiskolások hónapok óta otthon tanulnak. Hogyan lehet otthoni környezetben felkészülni a vizsgahelyzetre?

G.B, K.P.: Az otthoni környezetben hiányoznak az iskola mint intézmény által biztosított keretek és szabályok. Külső kontroll hiányában ezeket a tanulóknak saját maguk számára kell megteremteniük. Gondoljunk csak bele, hogy sok felnőttnek is nehézséget jelent otthonról dolgozni vagy rendszeresen sportolni edzőterem nélkül. Ez az időszak mindenkitől több erőfeszítést és önállóságot igényel: a keretekért mi vagyunk felelősek, ami nagy teher, és gyakran kedvezőtlenül hat a motivációra is.

A tréning beütemezése a sűrű hetirendbe már önmagában is struktúrát ad. A csoport húzóerő – ezt a javunkra tudjuk fordítani egy olyan helyzetben, amikor van közös cél és motiváció, lehet egymást támogatni, a bevált gyakorlatokat átadni, megerősítést kapni. A társas kompetenciák csoportban fejleszthetők leginkább.

Ha már vizsgákról beszélünk, fontos hangsúlyoznunk, hogy vizsgahelyzetben egy kismértékű szorongás, stressz teljesen normális. Sőt segíthet is, hogy jobban teljesítsünk: az optimális stressz felgyorsítja a gondolatainkat, kiélesíti látásunkat, érzékszerveinket és lendületet ad. Az optimálisnál magasabb szintű, folyamatosan fennálló stressz azonban csökkenti a teljesítményt, és kiégéshez, kimerültséghez vagy depresszióhoz is vezethet.

Online körülmények között is tudunk vizsgahelyzetet szimulálni és ismerőssé tenni a félelemkeltő szituációkat. Mivel a kamerán keresztül a nonverbális kommunikációnk egy része elveszik, ezért ez a fajta működés rá is kényszeríti a diákokat az egyértelműbb és határozottabb kommunikációra. Sokkal transzparensebbnek kell lenni, kimondani akár evidensnek tűnő dolgokat is, többet kérdezni, visszajelzést adni, amelyek alapvetően mind javítják a kommunikációt.

E.: A vizsgaszituációk még egy gyakorlott vizsgázónak is feladhatják a leckét, hogyan tudnak megbirkózni ezzel az érettségizők, akiknek ez lesz az első igazi nagy vizsgájuk? Van bevált recept?

G.B, K.P.: Bár a középiskolások korábban is találkozhatnak vizsgaszituációval, nem mindegy, hogy milyen élmény marad egy-egy ilyen helyzet bennük.

A „nekem úgysem sikerül”, a „tutira megbukok” mondatokat éveken, sőt évtizedeken keresztül cipelhetik magukkal.

A kudarcélményekhez gyakran kapcsolódnak olyan negatív érzések és gondolatok, melyek csökkenthetik a tanulási hatékonyságot és a jó teljesítményt téthelyzetben. Ilyen például a minden vagy semmi gondolkodás, amikor feketén-fehéren látjuk a világot – ez egyébként is nagyon jellemző a fiatalabbakra. Ilyenkor még a kisebb kudarcok is elviselhetetlen élményt jelentenek. Akik így gondolkodnak, sokszor túlságosan általánosítanak – ezt azt jelenti például, hogy azt mondjuk, valami sosem „úgy” történik, ahogyan terveztük, egyszerűen azért, mert egyszer már ez előfordult. Az is gyakran megtörténik, hogy a pozitív élményeket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.

A felkészülés alatt fel kell térképezni saját magunkra és teljesítményünkre vonatkozó véleményünket. Sokat segíthet ugyanis, ha a nehézségekre kihívásként tudunk tekinteni. A hibás berögződéseket gondolatban kijavíthatjuk, felülírhatjuk, és katasztrófafilm helyett gyárthatunk olyan pozitív forgatókönyvet, amely erőt ad, és motivál téthelyzetben.

E.: Kik segíthetnek a felkészülés okozta problémák kezelésében és hogyan? Mit tehet egy szülő vagy tanár, esetleg barát?

G.B, K.P.: Sok tanár arról számol be, hogy vannak gyerekek, akik a digitális oktatás kezdete óta jobban elszigetelődtek, kevésbé elérhetőek, visszajelzés nélkül pedig nekik is nehéz megadni a megfelelő támogatást.

A szülők ismerik legjobban gyerekük erősségeit, nehézségeit, félelmeit, és jelen körülmények között ők látják közvetlen közelről a mindennapjaikat. Az érettségizők tele vannak bizonytalansággal és félelemmel a jövőjük miatt, és erről beszélgetni kell, különböző helyzetekre különböző terveket gyártani közösen. Ez biztonságot ad.

Ez a generáció ugyan otthonosan mozog a digitális világban, számukra is gyakran jelent nehézséget a rendszeres kapcsolattartás a személyes találkozások lehetősége nélkül. Sokan vezetnek naplót, kiírják magukból a mindennapi történéseket, érzéseiket és gondolataikat, ez pedig nagyon sokat segít a stresszkezelésben és az érzelemszabályozásban.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!