Iskolai jegyek, személyiség, motiváció? Mi jelenthet előnyt, ha valaki külföldi egyetemre készül? Miért kevés önmagában a színötös bizonyítvány? Ritli Zsanett írása, aki a University of St Andrews alumnája és jelenleg Fulbright-ösztöndíjasként a New York University tanulója mesterszakon. A Lumen mentorprogram alapítójaként évek óta támogat fiatalokat abban, hogy önazonosan és tudatosan készüljenek a külföldi egyetemi felvételire.
Amikor elmesélem valakinek, hogy a New York University-n és a University of St Andrews-on tanultam (sajnos nem Vilmos herceg idején) teljes ösztöndíjjal, szinte mindig megkapom a kérdést: „De akkor biztos kitűnő tanuló voltál, ugye?”
Nem teljesen. A gimnazista éveim alatt valahol a négyes-ötös határán egyensúlyoztam. Nem voltam rossz tanuló, de nem is én vittem haza a legtöbb dicséretet. A tanulás természetesen fontos volt számomra, de nem ez határozta meg a mindennapjaimat, inkább a közösségi élet foglalkoztatott, amiben aktívan részt vettem.
| Mondandód van az oktatásról? |
| Ha szeretnéd elmondani a véleményedet diákként, hallgatóként, tanárként, szakemberként vagy szülőként az oktatásról, akkor várjuk írásodat az [email protected]! |
11. osztály végén döntöttem el,hogy szeretnék külföldön továbbtanulni. Nem az vonzott, hogy messzire menjek, hanem az, hogy olyan környezetben fejlődjek, ahol számít a személyiségem, a gondolkodásmódom és az érdeklődésem.
Nem a jegyek határoznak meg
Sokan úgy gondolják, hogy a neves külföldi egyetemek csak a kitűnő tanulókat keresik. Ez azonban egyre kevésbé igaz. Természetesen fontos, hogy egy diák elkötelezett és szorgalmas legyen, de ez önmagában kevés.
Az egyetemi felvételi bizottságok évente több ezer olyan pályázatot olvasnak el, ahol a tanulmányi eredmények hasonlóan kiválóak. Ilyenkor az számít igazán, hogy ki az, aki mögött valódi történet, érett személyiség és átgondolt célok állnak. Talán ez az egyik legnagyobb különbség a magyar és a külföldi felsőoktatási rendszer között - külföldön valóban nem csak a jegyek számítanak, így annak is van esélye egy vezető egyetemre bekerülni, aki esetleg a jegyeit tekintve kicsit “későn kapcsolt”. Az esszék, a motivációs levelek és az interjúk lehetőséget adnak arra, hogy a jelentkező, mint ember mutatkozhasson meg.
Az új brit rendszer is ezt erősíti
Erre jó példa a brit felvételi rendszer friss változtatása. A UCAS (az angol felsőoktatási felvételi platform) nemrég bejelentette, hogy a 2026-os felvételi évtől kezdve eltörlik a hagyományos, 4000 karakteres motivációs levelet. Helyette három, személyesebb és célzottabb kérdésre kell majd válaszolni:
- Miért érdekel az adott szak?
- Hogyan készítettek fel erre a korábbi tanulmányaid?
- Mit tettél még az oktatáson kívül, ami segített felkészülni, és miért volt az hasznos?
A cél egyértelmű: kevésbé stresszes és sokkal személyesebb legyen a jelentkezési folyamat, amely a diák egyéni motivációira, érdeklődésére és fejlődési útjára fókuszál.
Amit tanultam: az önismeret kulcsfontosságú
Amikor eldöntöttem, hogy külföldre jelentkezem, nem az lett az első számú célom, hogy hibátlan tanulmányi eredményeim legyenek. Inkább arra törekedtem, hogy valóban megismerjem önmagam: milyen értékek fontosak számomra, milyen célok motiválnak, és hogyan tudnám ezt hitelesen megmutatni egy felvételi bizottságnak.
Ez a fajta önreflexió sokszor nagyobb türelmet és elhivatottságot igényel, mint egy érettségire való felkészülés. Olyan kérdéseket kell feltennünk magunknak, amiket lehet, hogy még senki sem tett fel nekünk és olyan válaszokat kell keressünk rájuk, amik őszinték és önazonosak.
Olyan helyet kerestem, ahol jól érzem magam
Azon túl, hogy szerettem volna egy magas színvonalú, akadémiai szempontból elismert egyetemre bekerülni, számomra az is fontos volt, hogy az adott intézmény légköre, mérete és közösségi kultúrája illeszkedjen a személyiségemhez. Olyan helyet kerestem, ahol jól érzem majd magam a hétköznapokban is – nemcsak tanulóként, hanem emberként is.
Rengeteget olvastam fórumokat, visszajelzéseket, ahol diákok meséltek a saját tapasztalataikról, és több volt hallgatóval is beszélgettem. Így találtam rá a University of St Andrews-ra, amelynek különleges atmoszférája – egy kisvárosi, közvetlen közeg, ahol mégis nagyon pezsgő a közösségi élet – azonnal megszólított. Úgy éreztem, ez egy olyan környezet, ahol fejlődhetek, miközben önmagam maradhatok.
Az átlagos diákok is bejuthatnak
Emlékszem Annára, aki a közös lumenes munkánk elején úgy érezte, „túl átlagos” ahhoz, hogy bejusson álmai egyetemére. Jó tanuló volt, de nem kiemelkedő – viszont lelkes, érzékeny és kreatív. MVégül egy olyan jelentkezési esszét írt amelyben a hétvégi barkácsolásokat mesélte el édesapjával, és azt, hogyan tanult meg ezekből kitartást, precizitást és önkifejezést. Felvették a University of Arts London belsőépítész szakára.
Levente egy vidéki gimnáziumból jelentkezett a University of Amsterdam-ra. A helyi focicsapatban önkénteskedett, mint edző. Esszéjében azt mutatta meg, hogyan változtatta meg őt az, hogy felelősséget vállalt fiatalabb gyerekekért, és hogyan alakult ez át elhivatottsággá a pszichológia iránt. Őt is felvették.
A jó egyetemek nem a tökéletes diákokat keresik – hanem az elkötelezett, kíváncsi és kritikusan gondolkodó fiatalokat, akik készek kérdezni és fejlődni.
