Ma már szinte az iskolában és az osztálytermekben is kikerülhetetlenek a digitális eszközök és alkalmazások. Bizonyos applikációk használhatók puskázásra, házi feladatok megoldására és fogalmazások írására, míg mások változatosabbá tehetik a tanórákat, színesebbé a tanulást és a számonkérést. Ahhoz viszont, hogy ez megvalósulhasson, ismerni kell őket.

 

Labdává gyűrt papírgalacsin száguld át a tantermen, amint a tanár hátat fordít, vagy egy pillanatra nem figyel oda. Apró papírfecnire írt matematikai képlet rejtőzik a tolltartóban, tollbetétben, kupakban vagy cipőtalpon, esetleg begipszelt kézre, vagy egyenesen a tenyérre írva, lehetőleg az ujjak közé.

A diákélet szinte magával értetődő velejárója a csalás, vagyis „puskázás”, még akkor is, ha felnőttként megbotránkozunk rajta, holott még a legbecsületesebb diákok is néha-néha rászorulnak egy kis extra segítségre.

Még Karinthy Frigyes is szentelt egy-két gondolatot a csalásnak a Tanár úr kérem című 1916-os regényében. Ebben a február 14-i naplóbejegyzés a következő mondattal indul:

„Ma beírtak az osztálykönyvbe, mert a Jákó rám fogta, hogy a mandzsettámra írtam a puskát, pedig nem is természetrajzból írtam, hanem németből.”

Kár is tehát tagadni: puskáztak néha az iskolában a nagyszüleink és a szüleink is, mi is, a mai gyerekek is, és valószínűleg fognak csalni a még meg nem született diákok is.

A különbség csak az, hogy míg a régimódi puskázás elég sok munkát igényelt, hiszen mégiscsak ki kellett keresni a tudnivalókat, és valamire vagy valahová leírni őket, ma már némi trükkel és két kattintással mindent meg lehet találni az interneten.

Dolgozatíráskor tehát nem elég elpakolni az asztalról és tenyérrel felfelé megmutatni a kezeket a tanárnak. Érdemes leadni a telefonokat, okosórákat, fülhallgatókat is, és még így sem biztos, hogy a diákok nem eszeltek ki valamit.

 

Nem most jöttek le a falvédőről

Dancs Gábor matematika és földrajz szakos középiskolai tanár, a ProSuli nagykövete szerint matematikából a leggyakoribb csalás olyan alkalmazásokkal történik, amik fénykép alapján felismerik a feladatot és lépésenként meg is oldják azt.

„Belefutottam olyanba, aki az okosórájával fényképezte le a feladatot, ami átküldte a képet a telefon alkalmazásába, ahonnan kimásolta az illető a megoldást. Olyan is volt már, hogy a tanuló lefotózta a feladatot és az alkalmazás felolvasta neki a megoldást, amit a vezeték nélküli „füldugós” fülhallgatójával hallgatott, amit eltakart a hosszú haja” – meséli.

A pedagógus szerint ezeket egy 30-35 fős osztályban nagyon nehéz észrevenni, de közel sem lehetetlen, pláne a kész művet, vagyis a beadott dolgozatot vagy házi feladatot látva. A módszerek – vagy épp a megoldások – pedig sok esetben kifejezetten szórakoztatóak.

„Ha az ember évek óta dolgozik együtt egy gyerekkel, akkor név nélkül is felismeri a stílusát, jellegzetes szóhasználatát. Általában nagyon nyilvánvaló, ha valamit nem a diák írt” – mondja.

 

Bár a matematika tanár nem állítja, hogy a pedagógusok minden esetben rájönnek a „turpisságra”, azt nagyon egyszerű kiszúrni, ha a szorgalmi dolgozat, irodalom- vagy történelem esszé forrása a Wikipédia, vagy ha a házi feladatot a mesterséges intelligencia írta.

Az utóbbiak ugyanis - bár a legtöbb feladatot helyesen oldják meg - gyakran olyan algoritmussal és olyan lépésekkel teszik, amik teljesen idegenek attól, ahogy azt a diákok tanulják.

Kiváltképp igaz ez a matematikára, amiből vannak feladatok, amiket az algoritmusok rendszeresen elrontanak, így könnyű velük lebukni. Nem beszélve továbbá a jelölésekről. A magyar jelölések például az esetek többségében különböznek azoktól az angolszász vagy tudományos jelölésektől, amiket a szoftverek használnak, ezért azok nem tudnak mit kezdeni a kapott feladattal.

„Ilyen mondjuk a 10-es alapú logaritmus, a tangensfüggvény, a trigonometrikus inverzfüggvények, az exponensek, a normálalak karakterisztikája és bizonyos zárójelezési konvenciók” – jegyzi meg a pedagógus, aki rendszeresen kijátssza a technológia gyengeségét.

Az egyenletekben az ismeretleneket például nem x-szel, hanem i-vel jelöli, így az alkalmazások azt gondolják, hogy komplex számok szerepelnek a feladatban, és „őrültségeket adnak megoldásként”. De az is gyanús, ha egy éppen csak kettes szintű diák olyan módszerekkel old meg egy feladatot, amit egyébként nem is tanult.

Koren Balázs, a Yettel digitális oktatási programjának, a ProSulinak a szakmai vezetője szerint éppen ezek miatt az anomáliák miatt téves feltételezés, hogy manapság a puskázáshoz nem kell legalább annyi energia és munka, mint a tudnivalók galacsinná gyűrt apró papírra körmöléséhez. Szerinte ugyanis ahhoz, hogy valaki jól tudjon puskázni, módszertől függetlenül szükséges, hogy értelmezni tudja a kérdést, értse azt, hogy mit kér a feladat, tudja, hogy hová és mihez kell nyúlnia, hogy hol keresse a kért képletet, évszámot vagy egyéb információt. Mindezek tehát némi tudást igényelnek, applikáció vagy valamilyen szoftver használata esetén pedig annak ismeretét.

Mindkét pedagógus hozzáteszi: természetesen a legjobb az lenne, ha a csalásra használt alkalmazások megismerése helyett inkább a tanulásba fektetnék az energiáikat a diákok. Dancs Gábor szerint ugyanakkor ez egy "örök szélmalomharc", ami az iskolai élet velejárója.

 

Nem csak ellenség, barát is lehet a technológia

Bár a technológia és a digitalizáció sok esetben valóban borsot tör a pedagógusok orra alá - a ChatGPT-vel írt szakdolgozatok felismerése például még az egyetemeknek is problémát okoz -, nem szabad elfeledkezni annak pozitív hatásairól sem.

Egy digitális eszközökkel jól felszerelt, erős internetkapcsolattal rendelkező iskolában például végtelen mennyiségben állnak rendelkezésre a tananyagot színesítő képek, illusztrációk és akár videós segédanyagok, szimulációk is. A kivetítőnek és okostáblának köszönhetően nem csikorog a kréta a táblán: jóval könnyebben és gyorsabban lehet felírni a megjegyzendő információkat és jegyzeteket, de lehetőség van előre elkészített prezentáció kivetítésére is. Ehhez később - amennyiben a pedagógus megosztja velük - a diákok is hozzáférhetnek.

Betegség, vagy más okból való hiányzás esetén tehát nem kell az osztálytársaktól "összevadászni" a házi feladatot és a kimaradt tananyagot, és a pótlás is jelentősen kevesebb időt igényel.

A technológia ráadásul akár a számonkérést is megkönnyítheti, sőt, szórakoztatóvá teheti. Míg ugyanis néhány évvel ezelőtt csak a feleltetés és a dolgozatírás állt a tanárok és a diákok rendelkezésére, ma már számos online alkalmazás teszi lehetővé a dolgozatírást és a számonkérést.

"A Covid-időszakban néhány webalkalmazás (néha indokolatlanul) a mindennapi rutin részévé vált; ilyen például a LearningApps, és hozzá kapcsolódóan az Okosdoboz, a WordWall, a Quizlet, az elmaradhatatlan Kahoot, de többen még mindig használnak Padletet vagy annak alternatíváit is. Bizonyos tantermi adminisztrációs, vagy virtuális tantermi alkalmazások is gyakoriak, mint a Google Classroom, a Microsoft Teams és a hozzá tartozó alkalmazások" - sorolja Dancs Gábor, a ProSuli nagykövete.

A szakember ugyanakkor hozzáteszi: a digitális tartalmak használatának óriási hátulütői is vannak. Például az, hogy hatalmas mennyiségben találhatók meg az interneten félkész anyagok, amiknek a túlnyomó többsége igénytelen, vagy a minimális szakmai elvárásoknak sem felel meg, gyakran egyenesen téves, hibás. A használható, jó anyagok megtalálása vagy készítése tehát időigényes, ráadásul megköveteli, hogy a pedagógus magabiztosan tudja használni az internetet és a rendelkezésre álló szoftvereket.

Ez Koren Balázs szerint nem csupán a Magyarországra jellemző idős pedagógustársadalomnak okozhat nehézséget, de a fiatal, szerinte tévesen "digitális bennszülötteknek" nevezett pályakezdő pedagógusoknak is. A korábban felsorolt felületek például folyamatosan változnak, frissülnek, új funkciókkal bővülnek, a használatukat így időről időre újra meg kell tanulni. Nem beszélve a mesterséges intelligencia térnyeréséről, ami a legfiatalabbak számára is tartogat meglepetéseket.

Elengedhetetlen tehát, hogy a pedagógusok - kortól függetlenül - folyamatosan képezzék magukat, nyitottak legyenek és merjenek kísérletezni. Bizonyos iskolák szerveznek is előadásokat, képzéseket a tantestületeknek, de a tanárok akár a saját kezükbe is vehetik az irányítást, és a ProSuli is kínál számukra képzéseket. Ezek otthonról, online, ingyenesen elérhetőek, és többek között olyan alkalmazások használatának elsajátításában segítenek, mint a Linoit, a Redmenta, a Musicators és a Symbaloo.

"Olyan ez, mint a biciklizés. Ha valaki meg akar tanulni biciklizni, akkor ha megmutatják neki, előbb vagy utóbb menni fog. Ha viszont nem érdekli, akkor futkoshatunk vele, segíthetjük seprűnyéllel, bármit csinálhatunk, nem fog megtanulni biciklizni. Tehát ha megvan a szándék, akkor rengeteg lehetőség és rengeteg forrás érhető el a pedagógusok számára is, amiből tudjuk magunkat képezni" - mondja a szakember.

 

A cikk a Yettel támogatásával jött létre, előállításában és szerkesztésében az eduline.hu szerkesztősége nem vett részt.