A gyerekek jelentik a pedagóguspálya legnagyobb vonzerejét, míg hivatásuk társadalmi megbecsülését a diplomaszerzés előtt álló fiatalok egy része alacsonynak tartja - írja a közlemény, ami az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógus és tanító szakos hallgatói körében készült felmérés eredményeit mutatja be, amit 2024 decemberében és 2025 januárjában végeztek.

A főiskola online, nem reprezentatív felméréséből - amelyben az intézmény több mint 100 óvodapedagógus és tanító szakos hallgatója vett részt - az is kiderült, hogy a hallgatók többsége szeretne a szakmán belül elhelyezkedni.

Egészen pontosan tízből nyolc pedagógus hallgató szeretne diploma után a választott pályán maradni. 10-10 százalékuk pedig már most azt tervezi, hogy az oklevél megszerzése után nem állami, hanem egyházi, magán- vagy alapítványi intézményben helyezkedik el.

A kérdezettek összesen két százaléka gondolja úgy, hogy nem akarnának a diploma után a pályán maradni. Helyette valami teljesen mással foglalkoznának.

Miért éppen pedagógusképzés?

2024-ben országszerte több mint 30 százalékkal többen jelölték meg első helyen a tanító szakokat, de az óvodapedagógus, valamint csecsemő- és kisgyermeknevelő alapképzésre is szignifikánsan megnőtt az érdeklődés.

A felmérés szerint a legfőbb oka, hogy ezt a pályát választják az az, hogy szívesen foglalkoznak gyerekekkel. Másod- és harmadsorban pedig az óvodai és iskolai munkát jól összeegyeztethetőnek ítélték a családdal és a gyerekneveléssel, illetve kiemelték a szakma társadalmi hasznosságát is.

Az adatokból az is kiderült, hogy a leendő pedagógusok egy része stabil munkahelynek tartja az óvodákat és iskolákat: 17 százalékuk úgy gondolja, hogy óvodapedagógusként vagy tanítóként mindig lesz állása, nem kell majd munkanélküliségtől tartania.

A hallgatók harmada egy számára fontos személy hatására választotta ezt a hivatást. 26 százalékuk pedig kiváló pedagógusokkal találkozott diákként, akik példájukkal szintén erre sarkallták.

Érdekes módon az azzal kapcsolatos kérdésre, hogy bíztatták-e őket a középiskolai tanáraik a pedagógusképzésre való jelentkezéssel kapcsolatban, csak minden ötödik hallgató válaszolt igennel. A legtöbbjük szakválasztását egyáltalán nem véleményezték tanáraik: 17 százalék úgy emlékszik, pályaválasztási döntésének vegyes volt a fogadtatása, 7 százalék pedig arról számolt be, a legtöbben inkább lebeszélni próbálták a pedagóguspályáról.

Rugalmas igazgató, jó hangulatú tantestület, együttműködő szülők

Bár pozitív jövőképpel folytatják a tanulmányaikat, így is vannak dolgok, amiktől tartanak a leendő tanítók és óvodapedagógusok:

• Minden negyedik válaszadó úgy gondolja, hogy szakmájának alacsony a társadalmi megbecsültsége,
• 19 százalékuk az esetleges rossz kollegiális kapcsolatoktól tart,
• 17 százalékuk a megoldhatatlannak tűnő pedagógiai helyzetektől fél,
• 9-9 százalékukat pedig a munkabér összege és a kedvezőtlen munkahelyi körülmények aggasztják.

„Bár a pedagógus társadalmon belül éppen a hivatásukat magas szinten gyakorló óvodapedagógusok és tanítók azok, akiknek a társadalmi megbecsültsége megmaradt, mindnyájunk számára tanulságos a fiatalok ezzel kapcsolatos félelme. Tanulságos és ösztönző: társadalmi szinten – szülők, képzők, kollégák, döntéshozók – hív meg arra, hogy újragondoljuk a pedagógusszerep jelentőségét és annak pozitív kommunikációját” – reflektál az eredményekre Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora.

A felmérés eredményeiből ezek a legfontosabb konklúziók:

• A jó munkahelyi légkör kifejezetten fontos a fiatal szakemberek számára.
• A kérdezettek 90 százaléka olyan óvodában, iskolában szeretne elhelyezkedni, ahol a nevelőtestület tagjai között jó a kapcsolat.
• 80 százalékuknak fontos az empatikus, barátságos, rugalmas vezetőség.
• 49 százalékuknak kifejezetten fontos, hogy együttműködő, támogató szülőkkel találkozzanak.
• 45 százalékuk pedig a jó tárgyi, munkahelyi feltételeket is kiemelte, mint fontos szempont a jövőre nézve.