Hogyan lehet szakmai tapasztalatot szerezni hallgatóként, még a diploma megszerzése előtt? Három egyetemista mesélt karrierdöntéseiről az Eduline-nak.

A szakmai tapasztalat aranyat ér – három interjúalanyunk ezzel már elsőéves egyetemistaként tisztában volt, ám mindannyian más-más karrierutat választottak. Egyikük elsőéves kora óta, levelező tagozatos tanulmányai mellett dolgozik leendő szakterületén, győri egyetemista interjúalanyunk végzősként jelentkezett szakmai gyakorlatra, míg a Budapesti Gazdasági Egyetemen tanuló, szakmai fejlődéséről az Eduline-nak mesélő hallgató a duális képzést választotta.

„Ma már tisztábban látom a karrierterveimet”

„Az érettségi után nem jött össze a felvételi, ezért elkezdtem egy egyéves OKJ-s képzést. Pályaorientációs hetet tartottak az iskolában, amelyen a Deloitte az Audit karrierprogrammal vett részt. Olyan diákokat kerestek, akik pénzügyi-gazdasági szakon, estin vagy levelezőn tanulnak vagy szeretnének tanulni, és mellette már az egyetem elejétől szakmai tapasztalatot szereznének gyakornokként. Én akkor már beadtam a jelentkezésemet nappali tagozatra, pénzügy és számvitel szakra, vagyis nem feleltem meg a feltételeknek, de úgy voltam vele, hogy ennek ellenére elmegyek az interjúra, nincs vesztenivalóm. Később kiderült, hogy felvettek. A Deloitte-hoz is, és az egyetemre is. Döntenem kellett” – mondja az Eduline-nak a Budapesti Corvinus Egyetemen tanuló Petrányi Henriett, aki egészen különleges karrierstartot választott.

Nagy dilemma előtt állt: vagy beiratkozik az egyetem nappalis képzésére, vagy elkezdi a szakmai munkát, és a következő felvételin időszakban levelező tagozatra jelentkezik. Utóbbi mellett döntött: egy évig kizárólag dolgozott, a következő tanévben pedig elkezdte a Corvinus pénzügy és számvitel szakját levelezőn, és mellette folytatta a munkát – tanulmányi szerződést írt alá, vagyis a fizetése mellett a tanulmányai költségeit is a Deloitte állja. „Az első két-három hét tréningekkel telt, megismertük a céget és a munkafolyamatokat, összeállt a csapat, csak ezután kezdtük meg az első, egyszerűbb feladatokat. Több munkatárs segíti a szakmai fejlődésünket, de bárkihez fordulhatunk segítségért. Hivatalosan gyakornoki státuszban vagyok, de a csapat tagjának érzem magam, folyamatosan fejlődök szakmailag” – magyarázza a 23 éves egyetemista.

Úgy látja, az egyetem és a munka jól kiegészíti egymást, „az órákon sokkal gyorsabban, könnyebben megértem a folyamatokat, az elméleti részt, hiszen a gyakorlatban is ezeket a feladatokat végezzük”. Szakmai feladatokat kap: a programban részt vevő hallgatók támogatják a könyvvizsgálat területén dolgozó munkatársak munkáját, „az ügyfelekhez kijáró kollégák munkáját segítjük, előkészítjük, hogy ott már hatékonyabban mehessen a munkavégzés, és a kérdéses részek megvitatására fókuszálhasson az ottani csapat. A program segít abban is, hogy mire mi is kimennénk az ügyfeleinkhez, magabiztosabban tehessük fel kérdéseinket, betekintést nyerünk abba, hogy mi lehet problémásabb terület az audit során, illetve hogy hogyan is kell jól előkészíteni a munkafolyamatokat. Évente kétszer kötelezően feedbacket kapunk az elvégzett munkáinkról, de van néhány munkatárs, aki ennél sűrűbben is megosztja a tapasztalatait velünk, ezzel is segítve a fejlődésünket” – magyarázza.

Hozzáteszi: az első és legfontosabb dolog, amit megtanult, az az, hogyan ossza be az idejét. Erre szüksége is van, heti harminchat órában dolgozik, a beosztását azonban a tanulmányaihoz igazítják, így péntek déltől már az egyetemi órákon ül, ahogy szombatonként is van tanítás. Azt mondja, a munka nemcsak szakmai tapasztalatot adott neki, ma már tisztábban látja karrierterveit is. „Amikor jelentkeztem az egyetemre, könyvelő szerettem volna lenni. Most az audit osztályon dolgozom, ami még izgalmasabb terület, mert nemcsak a könyvelési folyamatokba látok bele, hanem nagyon sok cég belső működésébe is” – magyarázza, hozzátéve: a levelező képzésen is pozitív élményeket szerzett. „Korábban azt feltételeztem a levelező képzésről, hogy nem ad majd akkora szakmai tudást, mint egy nappali tagozatos szak, de amire szükség van munkavállalóként, azt levelezőn is elsajátítjuk. Ráadásul összetartó csapat alakult ki, pedig azt hinné az ember, hogy mivel hetente csak két napot találkozunk, kapcsolatépítésre nincs lehetőség” – meséli a  másodéves hallgató.

„Úgy érzem, egyszerűen nincs időnk arra, hogy nappali tagozatosként tanuljunk, és utána 25-26 évesen kerüljünk ki a munkaerőpiacra. Egy ötös ZH-nál sokkal többet ér a bőséges szakmai tapasztalat, és ez utóbbit tekintve a levelező tagozatosok lépéselőnyben vannak. Az évfolyamtársaim 95 százaléka munka mellett tanul. Ha munkáltató lennék, és azt látnám egy jelölt önéletrajzában, hogy levelező mellett dolgozik, abból azt szűrném le, hogy ő egy terhelhető, nyitott ember, mert a kettőt össze tudta egyeztetni” – mondja.

„Nagyon segítőkész munkatársaim voltak”

A győri Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Karán tanuló Zilahi-Szabó Viktória ennél jóval „hagyományosabb” utat választott, 2018 nyarán három hónapig gyakornokoskodott egy járműipari cégnél, pénzügyi területen.  „A szakmai gyakorlat megfelelő kezdés, hogy belelássunk az adott szakmába. Nekem szerencsére nagyon segítőkész munkatársaim voltak, akik mindenben segítettek, hogy fejlődhessek. Természetesen a diploma átvétele után szerzünk csak igazán valódi tapasztalatot arról, mi hogyan működik az adott szakmában” – mondja a hallgató, aki idén januárban záróvizsgázik gazdálkodási és menedzsment szakon.

Úgy véli, a tapasztalatszerzés legjobb módja az, ha sokféle lehetőséget kipróbál az ember már hallgatóként és később friss diplomásként. „Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy munkahelyen töltsem el az életem e részét. Így valószínű, hogy többféle céggel is megismerkedhetek majd, így bővülni tud a gyakorlati és elméleti tudásom is” – mondja, hozzátéve: a diploma megszerzése után szeretne elhelyezkedni a szakmában, „pontosan nem tudom még, merre visz az utam, de nyitott vagyok minden lehetőségre, érdekel a bankok működése és az egyéb cégek tevékenységi körei is”. A továbbtanulást sem zárja ki, „ha szükségesnek látom egy mesterszak vagy egyéb tanulmányok elvégzését, akkor újra elfoglalom a helyem az iskolapadban”.

„Abban is bíztam, hogy így az egyetem is könnyebben megy majd”

„Két főbb ok miatt választottam ezt a képzési formát: mindenképpen dolgozni szerettem volna az egyetemi éveim alatt, hogy biztosítani tudjam az anyagi hátteret magamnak, másrészt úgy gondoltam, hogy talán jobb eséllyel indulok majd friss diplomásként a munkaerőpiacon, hiszen a diploma kézhezvételekor a sok tanulás mellett 3 és fél év szakmai tapasztalatom is lesz. Mindemellett abban is bíztam, hogy így az egyetem is könnyebben megy majd, hiszen nemcsak tankönyvből tanulok, hanem azzal párhuzamosan a gyakorlatban is megtapasztalom azt, amivel elméletben találkozom az iskolapadban” – magyarázza Palotai Patrícia Ibolya, a Budapesti Gazdasági Egyetem pénzügy és számvitel szakos hallgatója, miért döntött a duális képzés mellett.

Erre a képzési formára évről évre egyre többen jelentkeznek. Aki duális képzésen tanul, vállalja, hogy a nappali tagozatos tanulmányai mellett egy, az adott felsőoktatási intézménnyel szerződésben álló vállalatnál is dolgozik – természetesen fizetésért. „880 munkaórát kell ledolgozni egy tanév alatt, az azonban a cégtől függ, hogyan és mikor kérik ennek a teljesítését. A duálisos hallgatók inkább a szünetekben és a vizsgaidőszakok alatt dolgoznak, szorgalmi időszakban maximum egy-két napot töltenek a munkahelyen, hogy a hét többi napján órákra járhassanak. Többletfeladat, hogy minden félév végén le kell adnunk egy projektfeladatot, amelyet egy cégnél választott külső mentor és egy egyetemi tanár is értékel. Olyan ez, mint egy szakdolgozat kicsiben” – magyarázza az egyetemista, aki második interjúalanyunkhoz hasonlóan a Deloitte-nál dolgozik.

Azt mondja, az időbeosztás nagyon rugalmas, előfordul, hogy az egyik héten – például a vizsgák teljesítése után vagy a tavaszi, őszi szünetben – 36-40 órát is bent van, míg a másik héten a vizsgák miatt csak egy napot dolgozik, természetesen mindent előre egyeztetve a munkatársaival. „Nekem nem okozott nehézséget összeegyeztetni a munkát a tanulással, mert már a gimnáziumot is úgy végeztem el, hogy mellette heti 25-28 órában dolgoztam diákszövetkezeten keresztül egy helyi gyorsétteremben. Nagyobb kihívást jelent az órarend összeállítása. Sokszor mérlegelnem kell: vagy annál a tanárnál hallgatom az egyik tárgyat, akinél szeretném, de ha ő például délben tartja az órát, akkor valószínűleg nem tudok annyit dolgozni amennyit szeretnék, vagy olyan kurzust választok, ahol kevésbé szívesen hallgatom az előadót, azonban az óra későbbi, akár esti időpontban van, így aznap akár teljes napot is bent tudok tölteni az irodában” – magyarázza.

A BGE-s hallgató – aki mesterszakon is szeretne továbbtanulni, de a diplomát már főállás mellett, levelezőn vagy távoktatási formában szerezne – egy egyetemistákból álló csapat tagjaként dolgozik, két menedzser osztja szét a munkát közöttük. „Ők azok, akik mindenben próbálnak a segítségünkre lenni, legyen szó munkáról, iskolai dologról vagy magánéleti problémáról. Az első pár hónapban rengeteg segítségre volt szükségem, de ezzel tisztában voltak a „mentorok” is, készségesen a segítségemre voltak, türelmesen megvárták, míg felvettem a fonalat. És azért valljuk be, kellett pár hónap, mire összeállt a kép” – meséli a munkájáról, hozzátéve: nagyon sok mindent a munka során értett meg. „A duális képzés nagy előnye, hogy az egyetemen elsajátított elméleti tudást a gyakorlatban, élesben használhatom, úgy érzem, sokkal jobban átlátom az egyes számviteli folyamatokat, összefüggéseket. Szerintem ennek is köszönhető, hogy kicsit könnyebben és gyorsabban tanulok, mint a körülöttem lévők. Ez pedig nem hátrány egy-egy zsúfoltabbra sikeredett vizsgaidőszakban” – teszi hozzá.

A cikk a Deloitte támogatásával jött létre, előállításában és szerkesztésében az eduline.hu szerkesztősége nem vett részt.