Újra megjelent a Facebookon az a levél, amelyet a diákok túlterheltségéről írt tavaly szeptemberben egy győri gimnazista.
"Utálom az egészet, amit maguk művelnek! Gyerek vagyok, fél 6-kor kelek, napi 8 órám van, vidéken élek, a legkorábbi időpont mikor 8 órával hazaérek a fél 5, ahogy sok más ezer társamnak, akiknek elegük van szintén!” – kezdődik a levél, amelyet tavaly ősszel ezrek osztottak meg a Facebookon, és amely most újra előkerült, a Független Diákparlament osztotta meg.
A levelet jegyző győri diák hangsúlyozza, nem a tanárait, hanem a rendszert hibáztatja a diákok túlterheléséért, majd végigveszi, hogyan kellene zajlania egy napjának, hogy az elvárásokat teljesítse: ötkor nekiáll tanulni, fél tízig leckét ír és készül a következő napi dolgozatokra, felelésekre.
Unalom- és szorongásfaktorral csinálják végig az iskola 12 évét a diákok?
A magyar diák jelentős része jelentős „unalomfaktorral", „szorongásfaktorral" és alacsony „élményfaktorral" éli végig iskolás éveit. A magyar köznevelési rendszer jelenleg egy komoly paradigmaváltó krízist él át - írja a Nemzeti Pedagóguskar helyzetértékelésében, amelyet hétfőn hoztak nyilvánosságra. A világról alkotott tudástömeg egyre szaporodó, elvárt információmennyiségben sűrűsödik, amelyet egyre nagyobb mennyiségű óratömegben próbál átadni a legtöbb iskola.
