Az Eduline szerkesztősége már túl van az érettségin, de az emlékeink intenzíven megmaradtak. Megírjuk nektek, mi hogyan vészeltük át évekkel ezelőtt ezt az időszakot.

Barna

Nem kapkodtam el a dolgot, igazából az osztályban szervezett felkészülési délutánokra is csak buliból mentem el. Az írásbelin egyedül matekból izgultam, arra különtanárral készültem, meg is lett az eredménye egy hármas képében. Igazán csak a szóbelik előtt estem pánikba, és kezdtem el begyűjteni minden lehetséges fórumon a jegyzeteket. Ez szerencsére sikerült, de mindig azokat a tételeket tudtam legjobban, amikhez magam szedtem össze az infókat. Az utolsó pillanatra hagyott tanulással az volt a legnagyobb gond, hogy a május végi szép időben a szobában kellett tanulnom, és tételeket kidolgoznom. Három tanácsom lenne tehát: 1. a problémás tárgyból ajánlott segítséget kérni, 2. időben kell kezdeni a tanulást, illetve 3. soka segít, ha magad dolgozod ki a tételeket a szóbelire.

Fruzsi

Az érettségi előtt ráébredtem, hogyan működik a szervezetem: este képtelen vagyok tanulni, viszont hajnalban és reggel nagyon jól meg a magolás. Ezért a szóbeli érettségi előtt - amikor több száz tételt próbáltam bemagolni - rendszeresen hajnal 3-kor ébredtem, így hajnal 6-ig megvoltam legalább két tétellel. Így sokkal jobb kedvvel mentem iskolába (amíg még kellett), hiszen nem nyomasztott egész nap az, hogy este még tanulnom kell. Délután pihentem (ha nagyon lelkes voltam, időnként újraolvastam az aznap hajnalban megtanult tételt, vagy egész egyszerűen "kikérdeztem" magamat), este pedig korán lefeküdtem aludni.

A dolog jól működött, ezért az egyetemi vizsgaidőszakokban is megtartottam ezt az időbeosztást. Persze közben kávéfüggő is lettem (egyébként ki bírna hajnal 3-kor felébredni?), de időnként teával, futással, csokival helyettesítettem a kávét.

Nóri

Én az érettségi előtti decemberben jöttem rá, hogy történelemből emelt szintű érettségit kell csinálnom ahhoz, hogy felvegyenek arra a szakra, amelyikre jelentkezni akartam. Ezzel az egyetlen gond az volt, hogy az előző három tanévben a történelemórákat főleg a csendes pihenésre használtam. De hát volt mit tenni, nekiindultam a tanulásnak. Beszereztem érettségire felkészítő könyveket, eljártam a gimim előkészítő szakkörébe és böngésztem a saját tankönyveimet is. Kidolgoztam minden egyes tételt ennek a háromnak az egyvelegéből, legépeltem, kinyomtattam és lefűztem őket. Így át tudtam látni, mi az, amit meg kell tanulnom májusig. Tényleg mindent beleírtam ezekbe a tételsorokba, függetlenül attól, mennyire fáradt voltam már, mikor összeraktam őket, vagy hogy meg tudom-e tanulni őket. Minden átment egyszer a kezem alatt.
Ez egy jó módszer lehetett, mert az összegzés-gépelés-olvasás hármasa közben a tudatalattim beszívta az információkat, és az emelt töri érettségim ötös lett. Fel is vettek az ELTE-re elég jó pontszámmal. Bebizonyítottam a tanáromnak, hogy nem lehetetlen öt hónap alatt bepótolni három és fél év kihagyását. De kétségkívül fárasztó.