"Nem értem, hogy lehet az, hogy olyan pedagógusok, akik oly sok mindent letettek az asztalra, miért nem léphetnek automatikusan legalább a Pedagógus II. fokozatba. Miért nem elég a több diploma, a legnagyobb példányszámban eladott magyar kiadású angoltankönyv-sorozat, a rengeteg publikáció, a mentori, szaktanácsadói múlt, de ami a legfontosabb: a hétköznapi munkában, a tanításban elért sikerek (pl. falusi iskolában tanuló gyerekek sikeres állami nyelvvizsgái)? A pár hét híján 30 éves pedagógusi munkaviszonyomat nem is tartom olyan lényegesnek, hiszen miért ne lehetne valaki fiatalon is kiváló tanár?" - írja blogbejegyzésében.

Hozzáteszi: ezt a döntést nem tudta elfogadni, ezért szeretett volna élni azzal a jogával, hogy panaszát fenntartsa, és új minősítő bizottság kirendelését kérje.

"Megdöbbentett az a tény, hogy olyan személy értékelheti mások munkásságát, aki egy 18 soros levélben 28 helyesírási/központozási hibát ejt, ill. értelmetlenül fogalmaz" - írja.

A pedagógus, tankönyvszerző szerint a jelenlegi előírások túlzottak, sok felesleges adminisztrációt igényelnek, és nem tükrözik a pedagógus személyiségét. "Nemcsak a papír, hanem az elektronikus felület is elbír sok mindent, beleértve a valótlan dolgokat is; ugyan ki tudná ellenőrizni, hogy a feltöltött tematikus tervek, óravázlatok a valóságot takarják-e?" - teszi fel a kérdést.

"Elegendő volna egy szakmai önéletrajz (pl. Europass) és tetszőleges számú szabadon választott dokumentum feltöltése. Ami igazán célravezető lehetne, az a minősítését kérő pedagógus háromszori meglátogatása előre nem egyeztetett időpontokban, s egy-egy alkalommal két-két órájának megtekintése (...) azért váratlan alkalmakkor, mert jó előre kitűzött időpontokra felkészülve bárki képes megfelelő (akár kirakat-) órákat tartani" - írja.