Arra senki nem fog egyest kapni, ha nem ért egyet az erkölcstanárral, de az alapfogalmakat azért meg kell tanulni - derült ki a csütörtökön tartott mintaórából. A diákok olyan kérdésekről beszélgettek, mint az ember definíciója vagy a jó és a rossz viszonylagossága. Nem biztos, hogy a módszer mindenhol beválik majd.

Mit tehet egy diák, ha kicsúfolják a neve miatt? Tényleg gonosz-e a gonosz boszorkány? Mi a különbség az eszesség és az okosság között? – ilyen kérdéseket feszegettek első osztályosok és újságírók csütörtökön, a budapesti Csanádi Árpád Általános Iskolában tartott erkölcstan-mintaórán.

A 2013/14-es tanévtől az általános iskolákban a diákok erkölcstant vagy hit- és erkölcstant is tanulnak majd, az új tantárgyat az első és ötödik osztályban, felmenő rendszerben vezetik be. A friss adatok szerint a szülők többsége a hittan mellett döntött: a diákok 52 százaléka egyházi szervezésű órákra jár majd hetente egyszer, 48 százalékuk pedig erkölcstant tanul szeptembertől.

„Játékos” beszélgetés

"Az erkölcstant valójában beszélgetős órának is nevezhetnénk, célja az, hogy a gyerekek lássák, hogyan lehet egy közösség részévé válni, és megkapják azokat az értékeket, amelyekre szükségük van – nyugtatta meg az újságírókat Hajduné Tölgyesi Lívia etikapedagógus, a tantárgy 1-4. osztályos kerettantervének kidolgozója.

A pedagógus nemcsak a hét diákot, hanem az újságírókat is faggatta erkölcsi kérdésekről, méghozzá a szókratészi "bábáskodó módszerrel": az óvodai jelektől - kiderült, a felnőttek közül senki sem emlékszik, mi volt a jele - eljutottunk egészen addig a kérdésig, hogy mi az ember. A választ - az ember egyszeri és megismételhetetlen, de társas lény, akinek be kell illeszkednie a társadalomba - idő hiányában ő fogalmazta meg.

Előkerült persze az erdei manó és a gonosz boszorkány is: a boszorkány segít elűzni az erdőt pusztító sárkányt, de csak azért, mert a manó megmentette a macskáját. "Ki a rossz a mesében?" - tette fel a kérdést az etikatanár, és hamar kiderült, ezt nem is olyan könnyű megválaszolni, mint azt a diákok elsőre gondolták: senki nem az, aminek elsőre látszik. Abba a kérdésbe viszont, hogy fekete, arany vagy vörös-e a banya szíve, már végképp belezavarodtak a fotósok és újságírók jelenlététől megszeppent, egyébként ügyesen felelgető alsósok.

Mit fognak osztályozni?

„Örülök, hogy van hivatalos beszélgetős óra, a diákok így megtanulnak kérdezni, érvelni, vitázni” – mondta Hajdúné. A módszer jónak tűnt, arra a kérdésre azonban egymásnak ellentmondó válaszokat kaptunk, hogy pontosan mit is fognak osztályozni az órákon. A tanár szerint a diákok vitakultúrájának fejlődését, illetve azt, hogy el tudják-e sajátítani a kerettantervben szereplő fogalmakat, például - az első osztályban - a fiú és a lány közötti különbséget: a férfi „családot alapít, ő hozza és teszi le a szarvast az asztalra”, a nő gondoskodik a gyerekekről és összetartja a családot - fejtette ki Hajduné a követendő definíciókat. Sőt, azt is hozzátette: az a nő, aki nem tiszteli magát, ne csodálkozzon, ha otthon is úgy bánnak vele.

Arra a kérdésre, hogy mire számíthat az, aki nem ért egyet az "ezeréves hagyományokkal és értékekkel", mégis azt mondta: az erkölcstanórán a fejlődési folyamatot osztályozzák – nem egyetérteni, hanem érvelni, vitatkozni kell, az órákat pedig játékokkal, drámapedagógiai módszerekkel, mesék és versek közös feldolgozásával teszik élvezhetővé.

Az erkölcstanóra célja az általános a világnézeti, önismereti és erkölcsi nevelés, a vitakultúra kialakítása és a közéleti nevelés, az énkép és az identitástudat kialakításának támogatása, így a gyerekek könnyebben tudnak beilleszkedni a közösségbe és elfogadni annak normáit. Az órákon fejlesztik a személyes, társadalmi és környezeti értékrendet, különböző helyzetekkel, dilemmákkal ismertetik meg a diákokat, amelyekben felelősen kell döntést hozniuk – magyarázta a célokat egy Platón- és egy Arisztotelész-idézet között. Megtudtuk azt is: a felső osztályokban már a klasszikus morálfilozófia és az etika is megjelenik a tantervben.

A diákok megismerkednek a környezetüket és az életüket befolyásoló örömök és problémák különféle megjelenési formáival, a jó és a rossz viszonylagosságával, illetve a helyes és a helytelen viselkedés különbségével, de a tantervben helyet kapott a környezetvédelem és az olyan gyakorlati tudnivalók is, mint az, hogy kinek az autójába szabad beszállni - tette hozzá.

Tankönyv lesz, vita nem biztos

Kérdés ugyanakkor, hogy a bemutatón jól szereplő "bábáskodó módszert" más is fogja-e használni, vagy az erkölcstanórán is száraz definíciókat kell majd bemagolniuk a diákoknak családról, nőről, erkölcsről. Hajduné az eduline-nak elmondta: ő azt javasolta, és az lenne az ideális, ha minden tanár elvégezné a 60 órás felkészítő tanfolyamot, ami jelenleg csak az általános iskola felső tagozatában tanítóknak kötelező. Ezekre egyébként még nyáron is járni fognak a tanítók.

Igyekezett megnyugtatni az újságírókat: nem igaz, hogy nincs miből tanítani, a legtöbb kiadó készített tankönyvet és tanári kézikönyvet, az egyiket ő maga rakta össze. A tankönyvek a kerettantervek öt nagy témakörét dolgozzák fel: „Az én világom”, „Társaim – ők és én”, „Közvetlen közösségeim – A család és a gyerek”,„Tágabb közösségeim – A lakóhelyi közösségek”, „A környező világ” – a témaköröket kétévente újra és újra feldolgozzák a diákok.

Arra a kérdésre, hogy mi lesz a kevésbé "mesebeli" családokból - legyen szó akár a "hagyományos felállásról", akár az anyagi és szociális helyzetről - érkező diákokkal, nem okoz-e majd gondot nekik az otthon látott és az iskolában tanult családmodell közötti különbség, Hajduné az eduline-nak azt mondta: „Az iskola stabil hátteret tud nyújtani: a rosszabb körülmények közül érkező gyerekeknek is meg tudjuk mutatni, hogy ennek nem kell mindig így lennie. Azt ugyanakkor, hogy egy-egy diáknak milyen a családja, soha nem kérdezzük meg” – tette hozzá.