A magyar diákok 5-10 százalékának a szokásosnál nagyobb problémája adódhat számítási feladatokkal. Az ő esetükben nem - vagy nem csak - arról van szó, hogy egy tananyagot nem tanult vagy tanítottak meg neki, hanem hiányzik az alapvető érzéke a számokhoz. Egy számjegy értékét nem ismerik fel automatikusan, mint a többi ember - a problémát nevezzük diszkalkuliának.

Az agy olyan területei felelősek az elharapódzódó rendellenességért, melyek kisgyermekeknél még fejleszthetők lennének, hogy a későbbiekben kisebb gondot jelentsen a számolási zavar. Ha a többi gyerekhez képest nagyobb nehézséget okoz a tájékozódás, gyakrabban megcsúszik az időérzékelésben, nehezebben memorizál mondókákat vagy verseket, problémás a 10 feletti számolás, esetleg a mértékeket rendszeresen rosszul becsli a gyerek, akkor érdemes nagyobb figyelmet szentelni ennek fejlesztésére.

Mivel több készségre is hatással lehet egyetlen probléma, így különösen fontos a korai felismerés és fejlesztés. A diszlexiás diákok jelentős része még mindig csak középiskolás korban szembesül azzal, hogy számolási zavarral küzd, vagyis éveken keresztül tarthatták butának, esetleg lustának, mert nem gyakorol eleget.

Hogy mennyire összetett folyamatról van szó: pusztán a szorzáshoz húsz különböző agyterület összehangolt működésére van szükség, tehát ha valahol probléma van, az a súlyosságától függően kihatással lehet a kapott eredményre vagy a számolás hosszára.

A jó hír, hogy a diszkalkuliások megtanulhatják a legfontosabb matematikai műveleteket, ehhez az agy más területeit kell bevonják a feldolgozásba. Ez előnyösen hathat más készségeik fejlődésére is, tehát a korai felismeréssel és fejlesztéssel akár előny is faragható a diszkalkuliából.

A rendellenességnek nincs gyógymódja, de már évek óta zajlanak ígéretes kísérletek: