"Elveszett generációt termel ki" a dél-afrikai oktatás?
A dél-afrikai Martha Netshiozwe jövőjére az első csapást az mérte, amikor szülei meghaltak AIDS-ben.
A dél-afrikai Martha Netshiozwe jövőjére az első csapást az mérte, amikor szülei meghaltak AIDS-ben. A második az volt, amikor pénz hiányában kénytelen volt elhagyni a középiskolát.
A 23 éves Netshiozwe gondjai nem egyediek: az apartheid 1994-es bukása után felnőtt első generáció számos tagja megfelelő képzettség nélkül hagyta el az ország új, a korábbi társadalmi megosztottság felszámolására törekvő oktatási rendszerét.
Habár a korábban kizárólag fehérek által látogatott felsőoktatás hallgatói összetétele ma már az ország etnikai sokszínűségéhez igazodik, és a korábban alávetett, másodrendű állampolgárokként kezelt csoportok számos tagja emelkedett fel a társadalmi ranglétrán, a mélyszegénységben élők száma az elmúlt másfél évben változatlan maradt, az oktatási rendszert jellemző folyamatok pedig a jövőre nézve sem ígérnek sok jót.
A 18-24 éves fiatalok közel fele nem tanul, és munkája sincs a kormányzati statisztikák szerint. Akadémikusok "elveszett generációnak" nevezik a csoportot, amelynek mérete félelmeik szerint tovább nőhet, hacsak a kormány nem hozza helyre a rossz minőségű iskolák, a képzetlen tanárok és a mindent átható korrupció által jellemzett oktatási rendszert.
Ezen elveszett és munka nélküli generáció tagja Netshiozwe is, aki HIV-fertőzött nagynénjével havi 100 dolláros kormányzati segélyből él. "Ha nincs végzettséged, nincs semmi esélyed az életben" - mondta.
Az oktatásra fordított összegek mértékére ugyanakkor nem lehet panasz: az ország költségvetésének egyötödét az iskolarendszerre költik. Mindebből azonban kevés látszik. Iskolák százaiban nincs villany és vezetékes víz, a tanári sztrájkok pedig mindennaposak. A tanárok munkamorálja olyan alacsony, hogy a közelmúltban már személyesen Jacob Zuma elnöknek kellett munkába járásra kérnie őket. A nemzetközi oktatási rangsorokban Dél-Afrika rendre a leggyengébben teljesítő országok között szerepel.
"A (kormányzó) Afrikai Nemzeti Kongresszus elmondhatatlan károkat okoz gyermekeinknek és országunknak, ugyanúgy, ahogy korábban az apartheid oktatási rendszere" - panaszkodott Barney Mthombothi, a befolyásos Financial Mail hetilap szerkesztője.
Az oktatás minősége és a ráfordított összegek közti különbség elsősorban a korrupciónak tudható be. A Transparency International korrupcióellenes nemzetközi civil szervezet tavalyi jelentése szerint az elharapódzott közpénzlopások miatt diákok millióinak nem jutottak padok, székek és könyvek.
A problémák súlyát jól szemlélteti Limpopo tartomány oktatási rendszere; januárban a diákok könyvek nélkül voltak kénytelenek megkezdeni a tanévet, annak ellenére, hogy a helyi kormányzat korábban dollármilliókat különített el a tananyag beszerzésére. Helyi sajtóhírek szerint a pénzt egy kiterjedt politikai kapcsolatokkal rendelkező személy tette zsebre. A tartomány, amelynek diákjai az országos felméréseken rendre messze átlagon aluli eredményeket érnek el, 2400 tanárt alkalmaz, köztük 200 "szellemtanárt" is, akik annak ellenére kaptak fizetést, hogy egyszer sem jelentek meg az osztálytermekben.
Nem csak az oktatási, a szakképzési helyzet is aggodalomra ad okot Dél-Afrikában. Közgazdászok szerint ezért az elhibázott munkaügyi törvények a felelősek, amelyek a fiatalok foglalkoztatásának előmozdítása helyett a kormánypártoz közel álló szakszervezetek érdekeit képviselik. Egy korábbi javaslat, amely lehetővé tette volna a cégek számára, hogy munkanélküli fiatalokat alacsony bérért alkalmazzanak és képezzenek ki, a kétmilliós tagságú COSATU szakszervezet tiltakozása miatt bukott el; az ugyanis szerintük "a kizsákmányolás még magasabb fokát" eredményezte volna.
Az "elveszett generáció" problémája súlyos veszélyeket rejt Afrika legnagyobb gazdaságára nézve. Miközben Dél-Afrika azt tervezi, hogy kiterjeszti a szegénység felszámolására törekvő szociális programjait, jelenleg egy adófizetőre három állami juttatásokban részesülő jut. Míg azonban a segélyezettek száma egyre nő, addig az adófizetőké nem, a fiatalok nagyarányú és tartós munkanélkülisége pedig tovább mélyítheti a két réteg közti szakadékot.
Az oktatásra a legtöbben továbbra is úgy tekintenek, hogy ez az egyetlen út a szegénységből való kitörésre: a legjobb iskolákba tízszeres a túljelentkezés. "Tudom, mi fog történni velem, ha nem jutok be az iskolába" - mesélte az egyetemre felvételiző, 18 éves Eddie Ncube. "Az iskola nélkül elkapnak a drogok, és soha nem kapok munkát. A gettóból jöttem, minden nap ennek vagyok kitéve."
