Szerintük Benedek Elek Világszép Ilonka című horrorisztikus elemekkel megtűzdelt meséje nem a megfelelő választás a népmesék jellegzetességeinek bemutatására.

Az Oktatási Hivatal által kiadott Szövegről szövegre című szövegértés tankönyvben a népmesék formanyelvét, többek között a Benedek Elek által gyűjtött Világszép Ilonka című mese alapján dolgozzák fel a szerzők - szúrta ki a HVG.

A mesében „egy vén cigányasszony a leányával” (mindkettő csúf, „mint az ördög”) kéredzkedik be a hintóba, ahol a szépséges címszereplő utazik. A két gonosz, nyilvánvalóan boszorkányfigura kiveszi a szőke hajú Ilonka szemeit, és Ilonát a folyóba dobja. Ezután a banya lánya hazugsággal elveteti magát az ifjú királlyal. A mese persze jóra fordul, a végén Ilonka visszakapja a szemeit, a boszorkányokat, vagyis a cigányasszonyt és a lányát pedig felnégyelik.

A Reddit felületén osztotta meg az aggályait egy szülő, és többen jelezték, hogy szerintük sem éppen ezzel a horrorisztikusnak tűnő mesével kellene illusztrálni a népmesék jellegzetességeit, és a cigányasszony-boszorka párhuzamot sem biztos, hogy minden gyerek tudja megfelelően értelmezni. Esetleg, a szülői vagy egy adott tanár nem megfelelő magyarázattal élve tápot adhat a rasszizmusra is.

 

A poszt alatt többféle vélemény formálódott a népmesékkel kapcsolatban, sokak szerint elavult történetekről beszélünk, amik a mai nézetek és a világban történő változások miatt nem állják meg a helyüket. Mások viszont nosztalgiával gondolnak vissza, hogy nekik is ezt a mesét használták példaként. Voltak, akik elkezdték gyűjtögetni az összes olyan történetet, amiben megkérdőjelezhető a tartalom.

Ilyen például a Grimm testvérek gyűjtéséből a Jancsi és Juliska, de a Piroska és a farkas is. Andersen meséi is sok esetben bizonyulnak nehezen emészthetőnek, gondoljunk csak A kis gyufaárus lányra, de akár az általa írt A kis hableány is kifejezetten szívszorító történetnek minősül, ami nem feltétlenül gyerekeknek való. Volt, aki a Fehérlófiát emlegette:

 

Benedek Elek egyes meséi sem feltétlenül mennének át a mai tartalmi szűrőkön. A kommentelők között is sokan rávilágítanak arra, hogy ezeket a meséket a helyükön kell kezelni. Abban a korban, amikor ezek születtek más volt a megítélés és másként álltak hozzá az ábrázolásokhoz is. A legtöbb „mese” pedig nem gyerekmesének számít. A fonóban is szórakoztatták egymást az asszonyok mesékkel, és a jól ismert gyerekmesék ezért is lehetnek sok esetben naturalisták.