Maradi felfogás, sorozatos kudarcok, szegregáció és unalom. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a korai iskolaelhagyók száma az elmúlt 10 évben a legnagyobb jóindulattal is csak stagnált, a 2030-ig kitűzött, 9 százalékos uniós célt pedig egyelőre meg sem közelíti. A korai iskolaelhagyás problémájáról Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.

2023-ban 11,6 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya - világítanak rá a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai.

Bár a 2022-es 12,4 százalékhoz képest ez 0,8 százalékpontos csökkenést jelent, egyelőre korai lenne örülni, hiszen az elmúlt évek adatait összevetve láthatjuk, hogy ez a legjobb esetben is csak a korai iskolaelhagyók számának stagnálását jelenti.

• 2022-ben ugyanis 12,4
• 2021-ben 12,0
• 2020-ban pedig 12,1

százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya.

Kik a korai iskolaelhagyók?

A korai iskolaelhagyás definíció szerint azon 18−24 éves fiatalok arányát jelzi a teljes korcsoporton belül, akiknek nincsen érettségije vagy szakiskolai végzettsége, és nem is vesznek részt semmilyen oktatásban.

Míg tehát az Európai Unió közös célja, hogy 2030-ra 9 százalékra, vagy az alá csökkentsék a korai iskolaelhagyók számát az országaikban, Magyarországon ezt egyelőre nem sikerül még csak megközelítenünk se. Szemben azzal, hogy például a szomszédos Horvátország, Ausztria, Szlovákia és Szlovénia már 2022-re teljesítette.

Rendszerszintű probléma

A korai iskolaelhagyás problémájáról és annak következményeiről Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk. A szakember szerint annak az oka, hogy Magyarországon nem csökken a korai iskolaelhagyók száma, részben abban gyökerezik, hogy a "magyar oktatási rendszer nem tud mit kezdeni az esélyegyenlőtlenség problémájával."

"A világban ma már nagyon sok iskolarendszerben másképpen gondolkodnak az esélyegyenlőségről, mint ahogy mi.

Magyarországon még mindig az a hozzáállás, hogy a gyerekek behozzák a szociális helyzetüket az iskolába, és ezzel az intézmény tulajdonképpen nem tud mit kezdeni"

- mondta el az Eduline-nak az oktatáskutató.

Nahalka István azt is megjegyezte, hogy 50-100 évvel ezelőtt is így gondolkodtak az egyenlőtlenségekről. Mégpedig, hogy ez a társadalom problémája, amit a társadalomnak kell megoldani, nem pedig az oktatási intézményeknek.

A hátrányos helyzetű gyerekek tehát sok esetben már alapból hátránnyal indulnak. Ehhez jön hozzá a szakember szerint egy másik probléma: hogy a tanulóknak viszonylag hamar - 14 éves korukban - kell döntést hozniuk arról, hogy szándékoznak-e majd a felsőoktatásban továbbtanulni, vagy inkább a szakképzést választják.

Bár ez nem feltétlen végleges döntés, hiszen a technikumban szerzett érettségivel lehet egyetemre jelentkezni, sőt, a szakképzési bizonyítvány akár előnyt is jelenthet, továbbá a hároméves, érettségit nem adó szakiskolák elvégzése után is lehetőség van bármikor leérettségizni, Nahalka István szerint az mégiscsak gyakoribb, hogy a tanulók a gimnázium elvégzése után mennek egyetemre.

Részben emiatt a szakképzés rendszerébe, azon belül is a szakiskolákba többségében olyan tanulók kerülnek be, akik minél hamarabb szeretnének egy szakmát szerezni és maguk mögött hagyni az iskolát, és akiknek gyakran nem túl fényes a tanulmányi eredményük. Eszük ágában sincs tehát esetleg érettségit szerezni és továbbtanulni.

Ellenben az oktatáskutató úgy véli, számos olyan diák van ezekben az iskolákban, akik előbb vagy utóbb rájönnek arra, hogy nem tetszik nekik az a szakma, amit választottak. Segítséget viszont nem kapnak ahhoz, hogy hogyan tudnak szakmát, esetleg iskolatípust váltani.

Ők azok a gyerekek, akik az iskolában sorozatosan negatív élményekkel, kudarcokkal szembesülnek és küzdenek, ráadásul az esetek többségében otthon sem megfelelő körülmények között élnek. Így a 16. életévüket betöltve azonnal felállnak a padokból és végzettség nélkül hagyják el a magyar oktatási rendszert.

Alkalmi munkákból élnek

Arról, hogy az ország melyik régiójában a legmagasabb a korai iskolaelhagyók száma, a Központi Statisztikai Hivatal nem közölt adatokat. Köztudott azonban, hogy azokon a területeken, ahol az emberek jellemzően jó körülmények között élnek, kevesebb a problémás diákok száma, mint az elmaradottabb, hátrányos helyzetű régiókban.

Magyarország - ha a fővárost külön számoljuk - összesen nyolc régióra osztható, mégpedig

• Észak-Magyarországra
• Észak-Alföldre
• Dél-Alföldre
• Pestre,
• Budapestre
• a Közép-Dunántúlra,
• Nyugat-Dunántúlra és
• Dél-Dunántúlra.

Nahalka István szerint ezek közül négy régió; Budapest, a Közép-Dunántúl, a Nyugat-Dunántúl és az Észak-Dunántúl van jobb helyzetben, míg a többire megosztottság jellemző. Több a rossz szociális helyzetű lakos, gyakran kevesebb a munkalehetőség és sokkal több a korai iskolaelhagyó, mint a jobb helyzetben lévő régiókban.

A szakember szerint arról nincsenek pontos adatok, hogy mi történik azokkal a tanulókkal, akik 16 évesen végzettség nélkül hagyják el az iskolát. Több okból is valószínűsíthető ugyanakkor, hogy alkalmi munkákat vállalnak, és sajnos újratermelik azt a társadalmi réteget, amelyben maguk is felnőttek.

Ennek az egyik legfőbb oka, hogy hiába vannak ma Magyarországon munkalehetőségek, a munkaerőpiac nem feltétlen a 16-18 éves, munkatapasztalat és végzettség nélküli társadalmi réteget szeretné felszívni. Ha pedig mégis alkalmazzák őket valahol, jellemzően megválnak tőlük, amint találnak jobb munkaerőt a helyükre, és egy esetleges létszámleépítés esetén is őket bocsátják el elsőként.

"Ezek a gyerekek nem végeznek el egy iskolát, nem szereznek szakképesítést. Tulajdonképpen kudarcokkal zárják le az egész iskolai pályafutásukat, és ami ennek a legfontosabb következménye, az az, hogy nem tanulnak meg tanulni. A későbbiekben nem tudnak alkalmazkodni a munkaerőpiac változásaihoz. Ők lesznek azok, akik alkalmanként jutnak munkához, de hol ehhez, hol ahhoz, és gyorsan el is kerülnek onnan. Hol ide vetődnek, hol oda, nem tudnak gyökeret ereszteni sehol" - véli a szakember.

Tízosztályos általános iskola

Ahhoz, hogy ez változzon, és csökkenjen a korai iskolaelhagyók száma, Nahalka István szerint az oktatási rendszer gyökeres átalakítására lenne szükség. Az oktatáskutató úgy véli, megoldást jelenthetne, ha a jelenleg nyolcosztályos általános iskolák helyett az alapfokú oktatás legalább tízosztályos lenne, és erre épülne rá két év, amikor már a felsőoktatás vagy a szakmák felé orientálódnak a diákok.

"Ma a 16 évesek mindössze 90 százaléka jár iskolába. Ez az arány 2000 és 2010 között közel 100 százalék volt"

- mondta Nahalka István.

Mindez azt jelenti, hogy a 16 évesek mintegy 10 százaléka rögtön azt követően elhagyja az iskolát, amint véget ér az a tanév, amelyben betöltötték a 16. életévüket, vagyis nem tanköteles korúak többé. De nem ritka sajnos az sem, hogy már ennél hamarabb, még tanköteles korúként eltűnnek a rendszerből. Igazolásokat hamisítanak, vagy épp hiányzást hiányzásra halmoznak nem törődve azzal, hogy ezért egyébként a törvények szerint pénzbírság jár a szülőknek.

A Szabad Európa a Szabadon című műsorában például Báthory Róbert egy olyan borsodi faluban járt, ahol 2022 szeptemberéig több mint 3600 esetben összesen 105 millió forintra bírságoltak meg családokat a gyerekeik hiányzásai miatt, vagy mert egyáltalán nem járnak iskolába.

Magyarországon ugyanis szabálysértésnek számít, ha egy iskolaköteles gyerek 30 napnál több igazolatlan hiányzást gyűjt össze. A hatóságok ezért 5 és 150 ezer forint pénzbírsággal és a családi pótlék megvonásával büntethetik a családokat. Ennek a 2022-es évben mindössze a 40 százalékát fizették be, a fennmaradó összegért pedig a szülők hajlandóak voltak börtönbe vonulni, így viszont a gyerekeik gyakran hetekre magukra maradnak.

 

Problémát jelent továbbá a szegregáció is, hiszen szegregált közegben nem ösztönzik egymást a diákok, nincs előttük példa arra, hogy miért éri meg kitörni. Fontos lenne ugyanakkor az is, hogy ezek a gyerekek ne ábránduljanak ki az iskolából és ne folyton csak kudarcok érjék őket. Ehhez alakítani kellene a pedagógiai kultúrán és szemléleten is, és a gyakran unalmas, száraz tananyagok és követelmények helyett, vagy azok mellett a játékos, izgalmas, szórakoztató tanulásra és élményekbe energiát fektetni, hogy ezzel is növeljék az iskolák "gyerekmegtartó" képességeit.

Az oktatáskutató szerint mindez nagyon sok pénzbe kerülne, de megérné, mert viszonylag hamar meghozná a gyümölcsét.