Sem az iskolaigazgató, sem az alapítvány elnöke nem érti, mivel vádolják őket, pedig valaki több mint 330 millió forintnyi állami támogatást vett fel jogtalanul 2012 és 2014 között Szegeden.

"Nem tudom, mivel vádolnak pontosan, nem tudom, milyen szabályt sértettem meg” - mondta a bíróságon az Esély a Hátrányos Helyzetűeknek Közhasznú Alapítvány korábbi elnöke, egykori szegedi fideszes képviselő, akit azzal vádolnak, hogy nem létező diákokra vett fel több milliós állami támogatást, írja a Telex.

A vád szerint az alapítvány fenntartása alá tartozó - azóta egyébként megszűnt - Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium és Szakképző Iskola (Szefi) és Rogers Gimnázium 2012 és 2014 között olyan tanulók után vett fel állami támogatást, akiknek vagy nem volt jogviszonyuk, vagy ha volt is, nem jártak be az órákra, ezzel pedig mintegy 336 millió forintos kárt okoztak a költségvetésnek. A lap azt írja, ebből az alapítvány elnökéhez 112 millió, a Szefi volt igazgatójához (aki szintén korábbi fideszes képviselő) pedig több mint 63 millió forint köthető, akik a magukat bűnösnek valló, az igényléseket aláíró tanárral és korábbi igazgatóhelyettessel ellenétben ártatlannak vallják magukat, sőt, azt sem tudják, mivel vádolják őket.

Az alapítvány elnöke szerint a normatív támogatások igényléséhez szükséges adatokra neki nem volt rálátása. A tárgyaláson beszélt az iskolák létrejöttéről, a Szervezeti és Működési Szabályzatról (SZMSZ) és a házirendről is, továbbá elmondta, hogy a tanárok felettese az iskolaigazgató volt, ő maga tehát - vagyis az intézmény fenntartója - nem adott utasításokat az iskolák dolgozóinak, tagadva ezzel azt a vádat, mely szerintők mondták a tanároknak, hogy a hiányzó tanulóknak, akikre felvették az állami támogatást, félévente legalább két jegyet adjanak, ha pedig nem írnak dolgozatot, akkor egyest.

A házirend szerint a diákok 120 órát hiányozhattak igazoltan, azoknak pedig, akik valami miatt nem tudtak részt venni a félévben különbözeti vizsgákat szerveztek. A fenntartó csak azt írta elő, hogy vezessenek jelenléti ívet és dokumentálják a hiányzásokat, amiket aztán az osztályfőnökök továbbítottak az illetékeseknek. Az, hogy a kimaradó diákokkal mi lesz, elmondása szerint az iskola hatáskörébe tartozott, nem pedig a fenntartóéba.

Semmi érdekünk nem fűződött ahhoz, hogy a valóságtól eltérő diákszámot alkalmazzuk. Ha nem volt annyi diák, nem volt annyi költség sem

- idézik. Az alapítvány elnöke a bíróságon azt mondta, az intézménybe jeéentkező tanulóknak nyilatkozniuk kellett arról, hogy nem rendelkeznek szakképesítéssel, így tehát jogosultak az állami finanszírozásra.

Mint kiderült, ezeket a papírókat viszont megsemmisítették. Elmondása szerint amikor ez kiderült, saját maga kérte a tanulókat arra, hogy ismét nyilatkozzanak, sőt, egy külsős céget is felkértek, ami viszont hamis aláírásokkal és iratokkal teljesítette a megbízást, így a feladat visszakerült a saját hatáskörébe. Hozzátette, a támogatás igénylésekor "csak az iskolák által megküldött dokumentumokból tájékozódhattak."  A lemorzsolódásról nem volt tudomásuk, a szükséges papírokat iskolai dokumentumok alapján töltötték ki.

A bíróságon a Szefi volt igazgatóját is meghallgatták, aki az alapítvány korábbi elnökéhez hasonlóan szintén nem értette, pontosan mivel vádolják. Szerinte a vádiratban téves elszámolás szerepel, mert olyan tételeket is tartalmaz, amik már jogviszonyának megszűnte után jöttek létre. Korábbi nyilatkozatai alapján neki sem tartozott feladatai közé a normatíva elszámolása, hiszen az iskolai vezetők a fenntartó alkalmazásában álltak, így "ő csak aláírt", anyagi érdeke nem fűződött a támogatásokhoz. Későbbi lemondását éppen azzal magyarázta, hogy az intézmény házirendje miatt ellentmondásba került a vezetőséggel. Ebben ugyanis az szerepelt, hogy ha egy tanuló nem vesz részt a számonkérésen, akkor az automatikusan egyest kap,és akkor is osztályozóvizsgát tehet - tehát megmarad a jogviszonya - ha a hiányzásai miatt egyébként nem lenne osztályozható, ami jogellenes a hatályban lévő törvényekkel, melyek szerint félévente összesíteni kell a tanulók hiányzásait, és amennyiben túllépték a megengedett számot, dönteni a jogviszonyukról.

Ezzel kapcsolatban az a kérdés is felmerült, hogy mikor köttetik a jogviszony. A vádlottak szerint már akkor, amikor a jelentkezési lapot kitölti egy diák, arra viszont nem tudott mit válaszolni, hogy mi történik abban az esetben, ha egy jelentkező meggondolja magát.