"Engem már csak az tart életben, hogy el fogok menni" - pályaelhagyó fiatal tanítóval beszélgettünk Közoktatás
Székács Linda

"Engem már csak az tart életben, hogy el fogok menni" - pályaelhagyó fiatal tanítóval beszélgettünk

Két év. Mindössze ennyi idő elég volt egy fiatal pedagógus számára, hogy rádöbbenjen: ez nem az, amiért tanult, ami a hivatása, és amiért tanítani szeretne. Az okokról az Eduline-nak mesélt.

"Gyerekként úgy gondoltam; ha felnövök, olyan leszek, mint amilyen az én tanítónénim volt. Felnőtt fejjel már azt is láttam, hogy a gyerekeknek szüksége van egy olyan emberre, akire felnézhetnek" - válaszolja az Eduline kérdésére egy a neve megváltoztatását kérő vidéki általános iskola fiatal, 24 éves pedagógusa, aki a napokban mégis beadta a felmondását, pedig mindössze két éve van a pályán.

A fiatal tanító - akire a cikkben Virág keresztnévvel hivatkozunk - elmondása szerint egész életében arra vágyott, hogy gyerekekkel foglalkozhasson, hiába riogatták az ismerősei, sőt, olykor a saját tanárai is a mindenki által ismert rémhírekkel: hogy kevés a fizetés és a tanári hivatás sajnos nem egy megbecsült szakma. „Akkoriban még olyan erős volt bennem az akarás, hogy hiába tudtam ezeket, erősebb volt bennem az a vágy, hogy jót szeretnék tenni a gyerekkel" - emlékszik vissza a pályaválasztás előtti éveire.

Mint sok más pedagógus az országban, Virág is az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző karán végzett, ahol 2022. nyarán szerezte meg a diplomáját, de már a tanulmányai alatt is a katedrára csábították, így végzős egyetemistaként a szakdolgozatírás, gyakorlat és szakzárás mellett egy jó hírű általános iskolában dolgozott félállásban, egy első osztály tanáraként. Szerette volna kreatívan, játékosan, értékeket közvetítve tanítani a kezdetben szégyellős, visszahúzódó, az óvodából épp csak kiesett gyerekeket, a valóság azonban hamar arcul csapta.

Ahelyett, hogy példakép leszek, rá kellett jönnöm, hogy nemhogy azt a pluszt nem tudom átadni, amit szeretnék, de a tananyagot sem, és lényegében csak egy felügyelő vagyok

- osztotta meg az Eduline-nal.

Az első hetek után ugyanis - ahogy fogalmaz - "kibuktak" a tanári pálya igazi nehézségei; hogy nem csak egy csapatnyi, négy fal közé zárt kisgyereket borzasztó nehéz kezelni, de a szüleiket is, nem beszélve a rengeteg papírmunkáról, adminisztrációról, javításról és a felkészülésről.

Játszás, tanítás, kreativitás, szeretve nevelés. Magyarországon a tanítás nem erről szól, hanem arról, hogy egy gyerekfelügyelő vagy, aki kínkeservesen megpróbálja a kötelező tananyagot a gyerekekbe nyomni - a legtöbb esetben sikertelenül

- fogalmaz.

Vidékiként ráadásul 5 év egyetemi év után a nagyvárostól is kezdett besokallni; hazavágyott a békés, nyugodtabb és egészségesebb környezetbe, a régi iskolája pedig tárt karokkal, nem mellesleg pedig szolgálati lakással várta. A legnagyobb motivációja azonban még itt sem ez volt, hanem továbbra is az a vágy, hogy értékeket átadva taníthasson és "második anyukája" lehessen a kezei közé kerülő kisgyerekeknek, mint amilyen az a pedagógus is volt, aki őt is emberségre és empátiára tanította a kötelező írás, olvasás és matematika mellett.

"Budapesten sokkal könnyebben betöltik a tanárhiányt egyetemistákból, itt viszont a gyerekeknek kevésbé van esélyük arra, hogy új tanítókat kapjanak, pedig nekik is szükségük van arra, hogy legyenek tanáraik" - meséli.

Ennek ellenére úgy látja, a fiatal pedagógusokat az intézmények igen, de a szülők nem fogadják kitörő örömmel. Bár a saját osztálya esetében csak utólag derült fény arra, hogy a szülők nagyon is aggódtak, amikor meglátták, mennyire fiatal tanítót kapnak szeptembertől a gyerekeik, Virág - szintén tanító - ismerősei között van olyan, aki ellen a szülők petíciót indítottak, mert nem akarták, hogy egy pályakezdő tanítsa a gyerekeiket. Pedig - mint tudjuk - az egész országban több ezres a tanárhiány, a helyzet pedig egyre reménytelenebbnek tűnik. A legtöbb iskolában idős, már nyugdíjba vonult tanárokat hívnak vissza a pályára, máshol olyanokat is alkalmaznak, akiknek nincs pedagógiai végzettségük, az anyukák és apukák mégis azt kifogásolják, ha egy végzettséggel rendelkező pedagógusnak mindössze annyi a bűne, hogy fiatal.

Vannak persze pozitív esetek is, Virág szerint pedig "alapvető intelligencia" kérdése, hogy bánik egy szülő a gyerekét tanító pedagógussal. Vannak, akik a több éve pályán lévő, 50-60 éves tanárokat is "kiosztják" és vállalhatatlan stílusban beszélnek vele, mások viszont még akkor is tisztelettel bánnak a pályakezdővel, ha akár a saját gyerekük is lehetne.

A probléma inkább azzal van, hogy a szülők nagyon gyakran "nem tartják be az emberi határokat", nem veszik figyelembe, hogy a tanároknak a katedrán kívül is van élete és "mindenki azt hiszi, hogy az egész életüknek erről kell szólnia" - teszi hozzá Virág.

Borzalmas stílusban és helyesírással, gyakran szombat éjszaka is hívnak vagy bombáznak üzenetekkel, ha nem érnek el, de én karácsony este, a vacsoraasztalnál is kaptam már szülőtől sms-t. Nem azért, hogy kellemes ünnepeket kívánjon, hanem hogy kérdőre vonjon a gyereke házi feladatáról.

A fiatal pedagógus szerint mindössze három hónapig vígasztalta az a tudat, hogy legalább vidéken olcsóbb megélni. Mivel a tanári fizetés mindenhol ugyanannyi, bárhová is megy, kezdetben sokat jelentett neki a szolgálati lakás és a valamivel olcsóbb vidéki árak, egy idő után azonban elkezdte úgy érezni, mindezért cserébe nem éri meg feladni a mentális és fizikai egészségét, még akkor sem, ha a kollégái szeretik és megbecsülik.

"Hónapokon keresztül csak az tartott vissza a felmondástól, hogy nem akartam még jobban megnehezíteni a kollégáim életét" - jegyzi meg szomorúan. A döntés azonban - hogy a következő tanévben nem folytatja a tanítói pályán - már januárban megszületett, amiben csak megerősítették a státusztörvényről és a teljesítményértékelésről belengetett törvénytervezetek.

Nincs, ami jelenleg a pályán tarthatná

Amikor arról kérdeztük, mégis mi kellene ahhoz, hogy a pályán maradjon, Virág nem tudott mit mondani. Szerinte ugyanis azzal, ha azt válaszolja, hogy valamivel jobb fizetés, amiből a nehéz hétköznapok után legalább hétvégente elmehetne pihenni, vagy esetleg néhány napra nyaralni, csak támadó felületet biztosít azoknak, akik szerint a tanárok nem panaszkodhatnak, hiszen ott van számukra a nyári szünet, a tanári pálya pedig egyébként is egy "hivatás." Ugyanakkor azt is hozzáteszi, nem bánná, ha legalább a szülők felől tapasztalna némi megbecsülést és

nem úgy kezelnének, mint egy bébiszittert, akinek bármit, bárhogyan, bármikor a fejéhez lehet vágni.

 

Pótfelvételi 2025: mutatjuk, mely egyetemeken van a legtöbb állami férőhely Érettségi-felvételi Kurucz Tünde

Pótfelvételi 2025: mutatjuk, mely egyetemeken van a legtöbb állami férőhely

Mínusz 3128 – ennyivel csökkent az állami ösztöndíjas képzések száma a 2025-ös pótfelvételin. Ez összességében mintegy 36 százalékkal kevesebb, mint az előző évben. Ennek ellenére vannak olyan egyetemek, melyek kifejezetten jól jártak, de arra is akad példa, ahol kereken ezer férőhellyel kevesebb állami ösztöndíjas helyet hirdettek meg a pótfelvételin.