Szepesi Mór, a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola (AISB) végzős tanulója tanári és szülői támogatással készült a külföldi felvételikre. Végül öt Borostyán-ligás és számos további amerikai és angol egyetemtől kapott felvételi ajánlatot, ami nem csak Magyarországon, de nemzetközi szinten is ritka.

„Sok mindenben részt veszek, de bele sem mertem gondolni, hogy több egyetemre is felvehetnek, ezért azt mondtam, hogy nekem nem lesz rangsorom. Ahova felvesznek, oda nagyon szívesen megyek majd” – meséli szerényen Szepesi Mór, a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola (AISB) végzős diákja, akiért nem túlzás azt mondani, hogy versengenek Amerika Borostyán-ligás (Ivy League) topegyetemei.

„Az Ivy League egyetemei mindig ugyanazon a napon jelentik be a felvételi eredményeket, mert ez köztük egy megegyezés. Ez hajnal 1-kor volt múlt csütörtökön. Az egész családom ott ült, együtt nyitottuk ki a leveleket” – emlékszik vissza a pár nappal ezelőtti eseményekre a végzős gimnazista, akit felvettek a világ legismertebb egyetemeire.

A Yale, a Princeton, a Columbia, a Wharton, a Brown és a Duke is várja a diákjának

A felsorolt intézmények mindegyike rendszeresen feltűnik a világ legjobb egyetemeit listázó rangsorok élmezőnyében, az pedig, hogy egy diák egyszerre több Borostyán-ligás egyetemre is felvételt nyert nem csak Magyarországon, de világszinten is rendkívül ritka.

Kemény munka és kedvelt hobbik eredménye

„Az olyan topegyetemekhez, mint például a Yale, nem elég, hogy valakinek jó jegyei legyenek. Rengeteg más dolgot is néznek, például azt, hogy mennyire használja ki az oktatási rendszer lehetőségeit, vesz részt klubokban, versenyeken és egyéb iskolán kívüli tevékenységekben” – számol be róla Mór, aki tavaly nyáron egyedül, külső segítség nélkül látott neki az egyetemi jelentkezésnek és a kötelező esszék megírásának, de már előtte is rengeteg időt és energiát fektetett egyfajta portfólió felépítésébe, ami vonzóvá tette őt az amerikai egyetemek számára. Ő volt az iskolai diáktanács elnöke, vezetett klubbot az ENSZ-ről, de számos hazai és nemzetközi vitaversenyen elért kitűnő eredmény után ő maga is rendezett versenyeket, hogy népszerűsítse a Magyarországon egyébként kevésbé elterjed vitakultúrát, februárban pedig Szenegálban is járt, ahol Down-szindrómás és siket-néma diákokkal vett részt egy egyhetes foglalkozáson.

„Én egyszerűen csak mindig is szerettem vezetni, klubokban részt venni és más diákoknak lehetőséget adni. A jelentkezés miatt csak annyit csináltam, hogy ebből egy portfóliót építettem, az esszéfogalmazásaimban pedig leírtam a tapasztalataimat. Csak éltem az életemet az elmúlt négy évben és próbáltam a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből” – emlékszik vissza az elmúlt éveire, többször is kiemelve, hogy a lehetőségeket az iskolájától kapta, amiért rendkívül hálás.

 

A kemény munka pedig hamarosan eredményt is hozott. A világ nyolcadik legjobb egyeteme, a Columbia előértesítést küldött neki arról: nem csak felvették, de egy különleges programba is beválogatták, amibe hatvanezer jelentkező közül általában csak 24-25 fő kerül be. De kapott személyes e-mailt az amerikai felsőoktatási rangsorokat vezető, idén a Harvardot és a Stanfordot is maga mögé utasító Princeton Egyetem egyik professzorától, és a Pennsylvaniai Egyetemhez tartozó Wharton oktatóitól, míg a Yale felvételiztető tisztje kézzel írt levélben biztosította a támogatásáról és sorolta fel, milyen lehetőségeket kínálnának számára. Mór tehát nem csak bejutott a világ legjobb egyetemeire, de válogathat is közülük, amire már csak három hete maradt.

„Négy év nem rövid idő, úgyhogy most minél több információt próbálok gyűjteni, de úgy gondolom, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rossz döntést nem fogok tudni hozni” – erősíti meg a feltételezésem.

Mór egyébként nem csak amerikai, de angol egyetemekre is jelentkezett. Beválogatták többek között a londoni King’s College felvételt nyert diákjai közé, de bejutott a skóciai University of Edinburgh-re is, amik szintén a világ élvonalába tartoznak.

„A szüleim azt mondták, hogy ha nem ilyen nagyon komoly egyetem, akkor nem mehetek Amerikába, mert az olyan messze van és drága. Így viszont az már nem kérdés, hogy melyik kontinensen kezdem majd a tanévet” – meséli nevetve.

Elmondása szerint, bár Angliába is örömmel ment volna, az amerikai egyetemekben leginkább az fogta meg, hogy nem kell most rögtön, a középiskolából éppen csak kilépve döntést hoznia a jövőjével kapcsolatban. Az Egyesült Államokban ugyanis, bár meg kellett jelölnie két-három szimpatikus szakirányt, egyelőre nem egy konkrét szakra, hanem magára az egyetemekre veszik fel a diákokat, akiknek a második évükben kell eldönteniük, pontosan miből is szeretnének diplomát szerezni.

 

„Ott azon van a fókusz, hogy minél több dolgot tanuljon a diák, minél több különféle témába belelásson. Most úgy gondolom, hogy közgazdaságtant szeretnék majd tanulni, de ugyanakkor érdekel a business és a politika is, szóval bármi lehet” – teszi hozzá.

Bár több neves amerikai egyetemre is felvették, jelenleg már csak három intézmény; a Princeton, a Yale és a Columbia között vacilál, mivel ezek az iskolák külön is megkeresték, hogy meggyőzzék; válassza őket.

Vissza Európába?

Bár Mórt nagy örömmel tölti el, hogy az elkövetkezendő négy évet Amerikában töltheti, egyelőre úgy gondolja, az egyetem elvégzése után, hosszútávon nem szeretne ott letelepedni, inkább hazahozná majd az ott megszerzett tudását Magyarországra vagy Európába.

„Magyarországon éltem mindig is és szeretek is itt élni. Amerika is jó, de nem csak jót lehet róla hallani, nem csak az van már, mint mondjuk 40-50 éve, hogy ott mindent lehet, ott van minden lehetőség. Nehezebb megélni, nagyon drága is és nagyon sok politikai vita van, sokan ellenszenvesek egymással, tehát nem feltétlen ott van a jó élet. Európáról viszont tudom, hogy könnyen beilleszkednék, jól élnék, sikerrel járnék” – mondja, bár egyáltalán nem zárja ki azt sem, hogy hosszabb időt töltsön majd az Egyesült Államokban.

Nem zárom ki, hogy ott fogok maradni pár évre, de ugyanakkor az a terv, hogy Magyarországon tudjak majd valamit kezdeni az oktatásommal, itt legyek sikeres. Ebben biztos vagyok, Amerika pedig egy nagy kérdőjel

– teszi hozzá.

Egyelőre azonban az előtte álló időszakra fókuszál. Az elkövetkezendő három hétre, ami alatt meghozza a végső döntését, néhány hónap múlva pedig a költözésre, a beilleszkedésre, és a családjától való távollétre

„Vannak félelmeim, de ugyanakkor nagyon izgatott is vagyok, hogy ezt a részét is átéljem az életemnek” – meséli.

Azt ő is tudja, hogy a végén bárhogyan is dönt, nem áll fenn annak a veszélye, hogy kapuk záruljanak be előtte.