Magyar gimnazisták nyerték meg a legnevesebb nemzetközi vitaverseny döntőjét – a tizedikes diákok „újonc” kategóriában indultak az oxfordi versenyen, és az egyik legrégebbi brit magániskola csapatát is legyőzték. Pedig míg számos európai és ázsiai országban népszerű „iskolai sport” a vitázás, itthon alig néhány iskolában működik vitaklub. Kár, a társadalom is jól járna azzal, ha már tizenévesen megtanulnánk jól vitázni. Olyan témákról is, amelyekről nagyon mást gondolunk.

Több korábbi brit miniszterelnök, három Nobel-díjas, több arab és afrikai ország uralkodója – figyelemreméltó listája van a volt diákokról az Egyesült Királyság egyik legrégebbi és legdrágább bentlakásos iskolájának. Az 1500-as években alapított Harrow Schoolban több mint nyolcszáz fiú tanul, egy részük a vitakör tagja, „edzőik” különböző brit és nemzetközi vitaversenyekre készítik fel őket.

Ez volt az egyik brit iskola, amelynek csapatát két magyar középiskolás legyőzte idén márciusban, a világ egyik leghíresebb vitaversenyén. Balázs Julianna a budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium matematika-, Törőcsik Lili a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium természettudományi tagozatán tanul, emellett mindketten a tehetséggondozó programokat kínáló Milestone Institute diákjai – ők nyerték meg a 2021-es Oxford Schools nemzetközi döntőjének „újonc” kategóriáját. Magyar csapat korábban még nem ért el ilyen jó eredményt, nem véletlenül: a versenyzőknek angolul, angol anyanyelvű diákokkal kellett közéleti, társadalmi, kulturális témákról vitázniuk.

Churchill székében

Az Oxford Schools vitaversenyére rendszerint több mint háromszáz iskolából érkeznek 14-18 évesek. A regionális döntőket az Egyesült Királyságban és Írországban tartják, ezek mellett négy különböző kontinensen szerveznek selejtezőket, a döntőbe már csak a 130 legjobban teljesítő kétfős csapatot hívják meg. A középiskolásoknak a brit parlamenti vitastílus szabályrendszerét kell követniük, amely nemcsak a beszédek hosszát, a vitázók számát, hanem például azt is meghatározza, ki és mikor tehet fel kérdéseket a megadott állítás mellett vagy ellen érvelő feleknek. A döntést, hogy a négy csapat közül melyik érvelt meggyőzőbben, bírák hozzák meg a vita végén.

Ha a koronavírus-járvány nem szól közbe – amely miatt idén online szervezték a fordulókat –, a két magyar diák különleges helyszínen vitázhatott volna. A döntőt ugyanis hagyományosan a világ egyik legrégebbi vitatársasága, az 1823-ban alapított Oxford Union vitatermében tartják. A főként oxfordi hallgatókból és oktatókból álló „debate society” legendás vitaestjeire politikusokat, művészeket, sportolókat is meg szoktak hívni, több amerikai elnök – például Richard Nixon vagy Bill Clinton –, Winston Churchill, Margaret Thatcher, a dalai láma és Teréz anya is járt náluk. De hogy ne menjünk messzire: 2017-ben Gyurcsány Ferenc, egy évvel később Szijjártó Péter is részt vett egy-egy vitaesten.

Tizenöt perc felkészülés – internet nélkül

Az Oxford Schools magyarországi selejtezőjét évek óta a Milestone Insitute szervezi – az intézet legnépszerűbb diákszervezete a Debating Society, saját, 16 fős versenycsapatuk is van. A versenyszezon szeptemberben kezdődik, az országos fordulót megnyerő Törőcsik Lili-Balázs Julianna páros az oxfordi vitaverseny döntőjére hetente háromszor „edzett”. Gyakorolták az összehasonlító elemzést, az érvelést, a nyilvános beszédet, a témák kontextusba helyezését. „Minden edzésen vitáztunk, mindig négy csapat volt jelen, hogy a brit parlamenti stílust tudjuk gyakorolni” – emlékszik vissza a felkészülésre Törőcsik Lili.

Balázsy András debate coach-ként, amolyan „edzőként” dolgozik együtt a diákokkal. „Egy jó vitázóból lehet fantasztikus vitázót faragni, de ha valaki nem rendelkezik jó memóriával, nem talpraesett, nem tud gyorsan gondolkodni, az már probléma” – válaszolja arra a kérdésre, bárkiből válhat-e jó vitázó. A gyorsaságra tényleg szükség van, már csak azért is, mert a diákok nem tudják előre, milyen témákról kell vitázniuk, a felkészülésre pedig mindössze 15 percük van – és internetes segítséget nem használhatnak.

Az oxfordi versenyen nem adnak meg előre témákat, de rendszerint vannak olyan vitatémák, amelyeknek van külpolitikai vonatkozásuk, de előkerülnek társadalmi igazságtalansággal, népszerű kultúrával foglalkozó kérdések is. A magyar páros döntős vitáinak témája többek között az volt, hogy a fejlődő országok számára káros-e a tömegturizmus, vagy hogy az oktatásban az akadémiai tartalmak helyett a mindennapi élethez szükséges ismeretekre kellene-e fókuszálni. Balázsy András azt mondja, a verseny bírái nem szakértőket várnak, de az alapvető gazdasági-társadalmi fogalmakat, jelenségeket ismerni kell. „Kapitalizmus, szocializmus, kereslet-kínálat, pszichológiai fogalmak, társadalmi problémák, a propaganda aspektusai, globális felmelegedés” – említ néhány példát.

Aligha meglepő: ezt a tudást nem az iskolában lehet megszerezni. Bár a történelemtudásuknak jó hasznát vették, Balázs Julianna szerint a milestone-os órákra jobban tudtak támaszkodni, a legfontosabb eszközük pedig az újságolvasás volt – folyamatosan figyelemmel követték a külföldi lapok cikkeit a fontosabb témákról.

Van, ahol nemzeti sport, nálunk alig kerül elő az iskolában

„Szingapúrban majdhogynem nemzeti sport, Kínában is nagyon komolyan veszik, ahogy Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon és több európai országban is, például a szlovén vagy a holland oktatásban is hangsúlyos szerepet kap” – mondja a vita műfajáról Balázsy András, hozzátéve: világszerte rengeteg nívós versenyt szerveznek, a World School Debating Championship és az Oxford Schools mellett Cambridge-ben például 15 évesek és a fiatalabbak indulhatnak, de Szlovéniában is évről évre megrendeznek egy színvonalas, nagyon sok diákot vonzó vitaversenyt, a németül tanuló kelet- és közép-európai diákok pedig a Jugend Debattiert Internationalon indulhatnak.

„Vannak olyan iskolák, ahol foglalkoznak ezzel, de nem elég hangsúlyosan. Pedig nagyon jót tenne a társadalomnak, ha a diákok megtanulnának intelligensen vitázni olyan témákról, amelyekről nem ugyanazt gondolják” – mondja Balázsy András az itthoni helyzetről. A magyar iskolákban valóban ritkán kerül elő a vita műfaja – csak néhány középiskolában, egyetemen és tehetséggondozó központban működik vitaklub, nemrég pedig arról született döntés, hogy a középszintű magyarérettségi írásbelijéből is törlik 2024-től a választható „érvelés” feladatot. Pedig az elmúlt években olyan témákkal gyakorolhatták a végzős középiskolások az érvelő szövegek írását, mint például a humor szerepe vagy a „slow reading” mozgalom. A vita műfaja a magyarórákon persze – jó esetben – így is előkerül, főként a retorikai témakör részeként, feladattípusként pedig a történelem- és a földrajztanterv is említi. Előbbi például azt javasolja a tanároknak, hogy szervezzenek vitát a diákoknak olyan témákról, mint az EU, a globalizáció vagy éppen az 1848-1849-es szabadságharc vereségének okai.

Az új Nemzeti alaptanterv főként az „állampolgári ismeretek” órákra hagyja a diákok vitakultúrájának fejlesztését, a dokumentum szerint ugyanis „a véleménynyilvánítás és a vitakultúra fejlesztése az autonóm magatartás kialakulását és a másik ember iránti tiszteletet, a más vélemények mérlegelését egyaránt segíti”. A probléma csak az, hogy ilyen tantárgya csak a 8. és a 12. évfolyamosoknak van – hetente egy órában.

„Én az Egyesült Államokban, egyetemistaként vitáztam, és messze ez volt a leghasznosabb dolog, amit diákként csinálhattam. Nagyon sokat fejlődtem a vitának köszönhetően: sokkal gyorsabban tudtam kutatómunkát végezni, írni, sokkal logikusabban és intuitívabban kezdtem gondolkodni” – mondja Balázsy András, aki saját diákjainál is ezt tapasztalja: aki megtanul vitázni, gyorsan és jól szerkesztetten tud dolgozatot, tudományos munkát írni, ráadásul hamar rájön arra, hogy a tudományterületeket nem lehet egymástól hermetikusan elválasztva tanulni, minden mindennel összekapcsolódik.

Konstruktív vitára képes tizenévesekkel ráadásul a társadalom is sokat nyer – véli a szakember. „Ha két ilyen diák tíz-húsz év múlva összefut majd, képesek lesznek arra, hogy leüljenek beszélgetni olyan dolgokról, amelyekről nagyon mást gondolnak, sőt arra is, hogy együtt kikalapáljanak valamilyen kompromisszumot” – magyarázza, hozzátéve: a vitázók azt is megtanulják felismerni, mi a propaganda, és mi nem, „ez hatalmas érték”.