A ma már fogalommá vált március 16-án hétfőn kezdődött minden. Innentől kezdve a diákok általános- ás középiskolákban, valamint a hallgatók az egyetemeken online tanultak, otthonról, hiszen a kollégiumok bezártak. Az érettségi káosza mellett így a diákoknak és a tanároknak sok olyan problémával kellet megküzdenie, amivel még sosem találkoztak. Nem voltak megfelelő felületetek az oktatáshoz, a rendszerek döcögősen indultak el. Persze központi tanácsokból nem volt hiány, akadtak olyan részei az iskolai életnek, amik szabályok híján kaotikusak maradtak.  

Például felvehető-e egy otthoni tesiórsa, kérheti-e a tanár, hogy a rögzített tornagyakorlatot a diákok el is küldjék neki? Milyen jogokba ütközhet egy olyan óra megtartása online formában, ami fizikai jelenlét nélkül kicsit elképzelhetetlen volt eddig. Többek között ez a káosz vezetett olyan kreatív hősök megjelenéséhez, mint Vezsenyi László, a „vasalódeszkás tanár”, akinek története bejárta a sajtót a tavaszi időszakban, és akinek kálváriája még az ARC-kiállítás művészeit is megihlette, sőt évzárón is feltűnt az azóta emblematikussá vált vasalódeszka.  

A diákok és a tanárok is sokat küzdöttek azért, hogy a tavaszi félév ne a kukában landoljon. Voltak jó példák is arra, hogyan kell megszervezni egy digitális átállást, és voltak akik, egyáltalán nem tudták elképzelni ennek hatásosságát.  

Az értettségiket végül a vírushelyzet ellenére is megtartották, de ez egy egészen más történet. A ballagások sajnos elmaradtak, így azok a végzősök, akik márciusban még úgy köszöntek el az osztálytársaiktól és tanáraiktól, hogy hamarosan úgy is találkozunk, sajnos nem tudták igazán lezárni a középiskolai vagy általános iskolai éveiket. Az online tanévzáró műfaja azonban sokszor szült vicces helyzeteket. Hasonlóan kiesetek a diplomaosztók is, amiket szintén online tartottak meg a legtöbb egyetemen.  

Nem mindenkinek tett jót a tavaszi időszak, különösen az alsó tagozatban, főleg 1-2. osztályokban nagyon nagy lemaradásokat okozott a karanténoktatás – erről Prievara Tibor tanár, digitálisoktatás-szakértő beszélt nemrég. Folyamatosan jelennek meg az újabbnál újabb tanulmányok, kutatások is arról, milyen hatásai lehetnek ennek az időszaknak, és sajnos nem bizakodóak ezek a jelentések. 

A nyári szünet alatt minden iskola igyekezett felkészülni arra, hogy lehet, hogy az új tanév is otthon indul majd, szerencsére szeptember 1-jén igazából is megnyíltak az iskolakapuk és a diákok egészen november 11-ig minden iskolában – hellyel-közzel – személyesen tanulhattak. November közepén azonban megszületett a döntés, hogy a középiskolásoknak (akkor még nem tudtuk, hogy egészen év végéig) otthonról folytatódik az oktatás. A folyamatos megbetegedések és rendkívüli szünetek hatására a kormány központi teszteléssorozatot rendelet el az iskolákban, aminek eredményeit az év végén értékelték, és úgy döntöttek 2021 elején (január 2-3 között) ismét teszetelnek az iskolákban.  

Az oktatási szakszervezetek egész évben különböző kérésekkel fordultak a kormányhoz, több-kevesebb sikerrel. Először a központi ingyenes teszteléseket szerették volna, majd az iskolában megbetegedett tanárok 100 százalékos táppénzéért indítottak harcot. Egy ideig az is benne volt a félévben, hogy előbb indul a téli szünet és tovább tart majd a tanév a nyár elején – ezt azonban, mint látszik, elvetette az oktatási kormányzat.

A tervek szerint a 2021-es év első hete még távoktatásban zajlik majd azoknak, akik az évet is így zárták (a középiskolások), és január 11-én, az év második tanítási hetében – ha minden jól megy – visszaállhatnak majd a személyes tanrendre. Reméljük a legjobbakat.