Egy diák megy két tannyelvűbe, ketten mennek közgazdasági szakközépbe, illetve más szakközépiskolákba, csupán ketten választottak szakiskolát. Az idei nyolc ballagó közül mindenki továbbtanul

 – mondja Hábián-Fazekas Szilvia Tünde, a Dencsháza-Hobol Általános Iskola igazgatója. A Baranya megyei Dencsházán vagyunk, amelynek általános iskolájába a HVG Élménynap idei programja miatt érkeztünk.

Dencsháza nem messze fekszik Szigetvártól, a településen körülbelül 560-an élnek. A Dencsháza-Hobol Általános Iskola körzeti iskola, hozzájuk tartozik a szomszéd község, Szentegát és a közelben lévő puszták – vagyis tanyabokrok –, Kárász, Galambos és Péterfa is. A nem helyben élő gyerekek falubuszokkal és a helyi volánjáratokkal érkeznek reggelente.

Az iskolában 106 diákkal 11 pedagógus foglalkozik. A tanítók sok éve dolgoznak az iskolában, nagyon kicsi a fluktuáció – meséli az igazgató. „A kollégák többsége 15-20 éve itt van. Itt máshogy kell tanítani, és sajnos sok a kudarc is, de aki egyszer itt marad, az hosszútávon marad” - teszi hozzá. Bár az iskola kicsi, minden órára van szaktanáruk. Így a suli azon "szerencsések" egyike, ahol a természettudományos tárgyakat nem a történelem-, magyar- vagy épp a tornatanár, hanem kémia és fizikaszakos tanárok oktatják.

Nincs egyszerű dolga az itt tanító pedagógusoknak. Az iskola 106 diákjának több mint 70%-uk gyermekvédelmi támogatást kap, 57%-uk halmozottan hátrányos helyzetű, emellett kilenc sajátos nevelésű igényű tanulójuk is van. Őket integráltan oktatják – mondja az igazgató. A hátrányos helyzetű gyerekeknek pedig – bár ez nem kötelező – fejlesztési terveket készítenek. „Ez azt jelenti, hogy minden évben felmérjük, milyenek a diákok képességei, esetleg mi az, amiben fejlődniük kell, és azokat a területeket tanórákon igyekeznek a tanítók külön fejleszteni.”

Ez az iskolában eddig egy szerencsés taktikának bizonyult, ugyanis kis létszámú osztályaik vannak. Ezek a diákok 28-30 fős osztályban észrevehetetlenné válnának – véli az iskola vezetője. A dencsházi 12-15 fős osztályokban azonban ők is szóhoz jutnak, és a tanárok észreveszik, ha valakire oda kell figyelni, jóval több idő jut egy-egy tanulóra.

„Amikor ide érkeznek a gyerekek, nincsen szókincsük. Nem tudják kifejezni magukat, esetleg nem tudnak egész mondatokban beszélni. Ezt kellene kompenzálni az iskolának. Nem könnyű” – mondja az iskola vezetője a pedagógusok legnagyobb kihívásairól. „A szülők szociális helyzete is nagyban hozzájárul a gyerekek sok-sok hiányosságához. Nagyon sok szülőnek csak nyolc általánosa van, munkája pedig csak a felüknek van” - teszi hozzá.

Amikor a nyaralás csak álom

A HVG csapata 2017 óta évente egyszer, valamelyik vidéki iskolában szervez élménynapot. Idén egészen Dencsházáig utaztunk, hogy különböző programokat és foglalkozásokat szervezzünk a helyi általános iskola diákjainak. Nem csak kvízeket, sport és kézműves foglalkozásokat, hanem sok más élményt is vittünk a gyerekeknek.

Miközben kipakoltunk a buszból minden fontos felszerelést, ami a játékokhoz és a foglalkozások kellett, az egész iskola a gyerekektől visszhangzott. Amikor minden a helyére került, a diákok segítettek berendezni a termeket, megmutatni, mit merre találunk, minden mozdulatunkat érdeklődéssel figyelték. Idén kilenc állomáson kellett végigmenniük, ahol rajzolniuk, kvízeket oldaniuk, sportolniuk és saját kezűleg szélforgót, karkötőt kellett készíteniük. „Nekem az tetszett a legjobban, ahol labdáztunk” - mondja az egyik diák. „Nekem meg az, ahol rajzolni kellett, mert kaptunk egy egész zacskó chipset” – kiabálja túl egy fiú.

 „Mi is szoktunk hasonló jellegű programokat szervezni, de az teljesen más, amikor a megszokott tanárok csinálják” - meséli az iskola igazgatója. „Látom a gyerekeken a hihetetlen izgalmat és kíváncsiságot. Ki vannak éhezve az újra, arra, hogy valami történjen. Sajnos ha mi nem visszük el őket kirándulni, a szülők nem tudják. Szerencsére nálunk minden osztály megy osztálykirándulásra” - teszi hozzá.

 „Nagyon kevés gyereknek adatik meg, hogy elmehet nyaralni. Néhány gyereknek még a 30 kilométerre lévő pécsi kirándulás is hatalmas dolog volt” – meséli el az igazgató.