Szabad beszélgetés, kézimunka, az ember élete, szépírás – ma már nemcsak a diákok, hanem a tanárok számára is ismeretlenek ezek a tantárgyak, pedig a 20. század első felében az elemi és polgári iskolák tantervének fontos része volt. Sok közülük beolvadt más tantárgyakba, átalakult vagy teljesen kikopott az oktatásból. De olyan tárgyra is találunk példát, amely sokévnyi elfeledettség után – úgy tűnik – ismét része lesz a kötelező tananyagnak.

Száz évvel ezelőtt a soproni Petőfi Sándor Általános Iskola – akkor még polgári fiúiskola – diákjai hit- és erkölcstanból, közgazdasági és jogi ismeretekből, mennyiségtanból, ásványtanból és vegytanból, élet- és egészségtani ismeretekből, mezőgazdasági és ipari ismeretekből, sőt még kézimunkából is kaptak jegyet, legalábbis a korabeli bizonyítványok ezt tanúsítják.

Az 1911-es tantárgyak közül többet ma is tanítanak az iskolákban, csak más címmel: a hajdani mennyiségtanból lett a matematika, amely a múltban szintén külön tárgyként oktatott mértant vagy mértani rajzot, azaz a geometriát is magába foglalja. Az ásvány- és vegytan a mai kémiának felel meg, az élet- és egészségtani ismeretek - amit más intézményekben „az ember élete” címen oktattak - pedig a jelenlegi biológia tananyagát adta át a diákoknak. Más intézményekben természetismeret órán tanultak az általános iskolások biológiát és földrajzot, a természettanon fizikát, sőt a reál tárgyak sorában a 30-as években szerepelt a föld- és néprajz óra is.   

Kézimunka, szépírás és szabad beszélgetés

A kézimunka tantervét a svéd oktatási rendszerben slöjdnek nevezett tantárgy mintájára dolgozták ki. A diákok ezen az órán kézügyesség-fejlesztő feladatokat végeztek: barkácsoltak, mintáztak, gipszöntvényeket készítettek. A lányok általában háztartástant tanultak, amely egyes iskolákban a kereskedelmi és háztartási gyakorlatok címet viselte, és a hímzés- és főzésoktatás mellett a "háztartásmenedzselési" alapismeretek is részét képezték.

A 30-as évekig a legtöbb intézményben szépírást is tanítottak – a tantárgy az írógép elterjedésével tűnt el, és adta át a helyét a gyors- és gépírásnak.

Szintén kikopott az oktatásból a szabad beszélgetés című óra, amelyen aktuálpolitikai és közéleti kérdéseket vitattak meg a diákokkal. „Vidéken főleg helyi témákról, a pesti iskolákban inkább az egész országot érintő ügyekről volt szó. Emlékszem, mi az egyik ilyen órán a Rajk-perről beszéltünk” – meséli Kozma Tamás, a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszékének egyetemi tanára. A szabad beszélgetés szerepét az 50-es évek elejétől az állampolgári ismeretek, a 70-es évektől pedig a világnézetünk alapjai című tárgy vette át. „Ezek nagyjából Szovjetunió-ismeret órák voltak” – mondja a neveléstudományi szakértő.

Miért tűnnek el a tantárgyak?

A kistárgyak eltűnését jósolják a szakértők „Könnyen elképzelhető, hogy az olyan készségtárgyak, mint a rajz és az ének a jövőben nem fognak önálló óraként szerepelni a tantervben. Szépen lassan kikopnak a tanrendből, és valószínű, hogy egy komplexebb művészeti képzés veszi majd át a helyüket” – mondja Szabolcs Éva, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének igazgatója. De nemcsak a készségtárgyak szűnhetnek meg a mai formájukban. „A kis tárgyak kora a Nemzeti Alaptanterv 1995-ös bevezetésével végképp lejárt. Azóta a diákok ismereteinek szétforgácsolása helyett az egyes tantárgyak műveltségi területekben való rehabilitálása van napirenden” – teszi hozzá Katona András.

A kis óraszámban oktatott tantárgyakra a legjellemzőbb, hogy csak ideig-óráig vannak jelen az oktatásban. Ezek ugyanis előbb-utóbb súlytalanná válnak,  nagy valószínűséggel integrálják őket valamelyik nagyobb tárgyba vagy oktatási részterületbe. Ez történt például az erkölcstannal, amelyet a 90-es években az ember és társadalom műveltségterületbe építettek be, de az oktatási államtitkárság tervei szerint a jövőben ismét önálló tárgyként szerepelne a tantervben. Az erkölcstan bevezetésének tervéről szóló összefoglalónkat itt olvashatod el.

Egyes kis tárgyak eltűnését, illetve életre hívását azonban társadalmi vagy politikai tényezőkre is visszavezetik az oktatáskutatók. A társadalmi igények változását lehet megfigyelni az olyan tantárgyak eltűnésében, mint például a szépírás, míg más tárgyak léte az éppen aktuális politikai rendszertől függ. „Az adott korhoz tartozó filozófiai alapozás szinte mindig hozzátartozott a neveléshez, hol bölcseleti alapismeretek, hol a marxizmusra épülő világnézetünk alapjai című óra formájában” – mondja Katona András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének docense.

B.B.
eduline