Még megbecsülni sem lehet, mennyi időre lesz szükségük a West Balkánban elhunyt három lány barátainak és osztálytársainak a szombati tragédia feldolgozásához. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban iskolapszichológus segít a diákoknak, akik hétfőn üres lapokra írt sorokkal és versekkel búcsúzhattak el Kingától és Emesétől, a diszkóbaleset két 17 éves áldozatától.

Hétfő reggel osztályfőnöki órával kezdődött a tanítás a szombati diszkótragédiában elhunyt lányok osztályában. Az órán a Móricz Zsigmond Gimnázium iskolapszichológusa is jelen volt - azért, hogy segítsen feldolgozni a sokkot a diákoknak, akik nem csak gyászolnak, de többen maguk is jelen voltak a tragikus végű West Balkán-buliban. „Először egy Baudelaire-vers részletét olvastam fel, aztán megkértem őket, hogy beszéljenek a lányokkal kapcsolatos emlékeikről. Mivel ez nem ment, József Attila, Verlaine és más költők köteteit osztottam szét, hogy válasszák ki a hangulatuknak leginkább megfelelő verset. Mandala kifestőket is adtam nekik, és üres lapokat, amelyeken üzenhettek Kingának és Emesének” – mondja Szitó Imre.

A pszichológus hétfőn több alkalommal beszélgetett a két 17 éves lány osztálytársaival és barátaival, azóta pedig egyesével foglalkozik azokkal a diákokkal, akik jelzik, hogy segítségre van szükségük. Eddig hatan fordultak hozzá.

Martonné Tamás Márta, a Magyar Pszichológiai Társaság Iskolapszichológusi Szekciójának elnöke szerint ilyen helyzetben az a legfontosabb, hogy beszélgessenek a tanulókkal a történtekről. „Nem szabad szőnyeg alá seperni ezeket az eseményeket, mert ha egy tizenéves bezárul, a trauma testi tünetek, rosszullétek formájában jön ki rajtuk. A pszichológusnak ezt a csapot kell kinyitnia” – magyarázza.

Gyász, elkeseredettség és bűntudat: mit tehet az iskola?

Pszichológusok segítettek a philadelphiai Delaware folyóba fulladt két mosonmagyaróvári diák osztálytársainak, tanárainak és családtagjainak is 2010 nyarán. A győri kórház felvette a kapcsolatot a Kossuth Lajos Gimnáziummal, hogy a sétahajó süllyedését túlélő diákok és barátaik – ha úgy érzik, szükségük van rá – segítséget kapjanak a történtek feldolgozásához a kórház pszichológusaitól.

„A tanároknak ilyenkor nem szabad didaktikus szólamokba kezdeniük, például hogy a fiataloknak nem kellene diszkóba járniuk” – teszi hozzá Martonné Tamás Márta, aki szerint pontosan az ilyen helyzetekben segíthet az iskolapszichológus, hiszen nem minden gyerek tud a történtekről a szüleivel beszélgetni, és többnyire a pedagógusok sem tudják, hogyan kezeljék a tanulókat egy tragikus esemény után. A facebookos szülői riadóláncról szóló összefoglalónkat itt olvashatod.

„Az iskolapszichológus szerepe más, mint a tanáré. Egyfajta meghallgató, inspiráló pozícióban van, ami nem egyenlő a pedagógusi odafigyeléssel. Ha az oktatási intézménynek saját pszichológusa van, akit a diákok már ismernek például a pályaválasztási tanácsadásról, akkor nagyobb bizalommal fordulnak hozzá” – magyarázza.

Szitó Imre tizenkettőre teszi azoknak a budapesti gimnáziumoknak a számát, ahol iskolapszichológus dolgozik, a szakemberek alkalmazását ugyanis semmilyen jogszabály nem teszi kötelezővé. Bár az elmúlt években többször volt szó az iskolapszichológusi rendszer kiépítéséről, legutóbb például Hiller István minisztersége idején, ebből végül semmi nem lett. Az iskolák maguk dönthetik el, hogy foglalkoztatnak-e pszichológust, egyes kerületekben azonban erről központilag határoznak – így például az ELTE gyakorló gimnáziumaiban és a II. kerületi intézmények jelentős részében van szakember.

Ahol nincs lehetőség iskolapszichológus alkalmazására, ott a West Balkán-tragédiához hasonló helyzetekben az igazgató krízisintervenciós csoportok segítségét kérheti – a pszichológusok leggyakrabban halálesetek, öngyilkosságok, lövöldözések és más megrázó események után települnek ki az iskolákba, hogy beszélgessenek a diákokkal. Ilyen csoportok dolgoztak az amerikai Columbine középiskolában az 1999-es lövöldözés, valamint a Virginia Tech egyetemen a 2007-es, minden idők legsúlyosabb iskolai ámokfutását követően.

Meddig tart a gyász?

Itthon leggyakrabban öngyilkosságok miatt riasztják a szakembereket, az Iskolapszichológusok a Biztonságos Iskolákért Szövetség (IBISZ) tagjait egyszer egy olyan általános iskolába hívták, amelynek egyik nyolcéves diákja kiugrott a harmadik emeletről, miután tizenhárom éves bátyja – szintén az iskola diákja – egyedül hagyta otthon. Bár a kislány túlélte az esést, az intézmény igazgatója szakemberek segítségét kérte. „Két napig voltunk az iskolában, először a tanárokkal tartottunk egy megbeszélést, majd a kislány és a fiú osztályában szerveztünk csoportos krízisintervenciót. Mielőtt az összes osztálytárssal találkoztunk volna, leültünk beszélgetni a fiútestvérrel, az osztályfőnökükkel és legjobb barátaikkal” – írja a csoport egyik tagja, Roszík Linda az esetről készített beszámolóban.

Arra a kérdésre, hogy mennyi ideig tart, amíg a diákok feldolgozzák a szombati diszkótragédiához hasonló eseményeket, Martonné Tamás Márta szerint nincs pontos válasz, nem lehet ugyanis előre kiszámítani, hogy ki milyen gyorsan emészti meg egy osztálytársa elvesztését, ráadásul a reakció korcsoportonként is változó: „Azok a diákok, akik nem álltak szoros kapcsolatban a West Balkánban elhunyt lányokkal, néhány nap alatt átlendülhetnek a sokkon. A barátaiknál azonban akár fél évig is eltarthat a gyász időszaka”.

B.B.
eduline