A szülőknek amellett, hogy megtanulják, hogyan kell a gyermekeket etetni, fürdetni, azt is tudniuk kell,  miként kell egy gyermekkel bánni - fogalmazott a szociológus. Tévedés, hogy valaki attól, hogy várandós lesz, már jó szülővé válik. Azt pedig már több évtizedes kutatások támasztják alá, milyen nagy a korai évek jelentősége. Így, ha az anyák és apák nincsenek felkészülve, akkor a gyermek súlyos hátrányokat szenved - mondta Herczog Mária, hozzátéve, hogy a későbbi fejlődési rendellenességek, tanulási és beilleszkedési zavarok mind visszavezethetőek a korai elhanyagoltságra.

Emlékeztetett arra is, Magyarországon már jogszabály rendelkezik arról, hogy a gyermeket nem szabad megütni. A szülők viszont nem tudják, hogy egy rossz gyerekkel mit kell tenni. Ha például egy másfél éves gyerek kiszalad az úttestre, biztos nem az a helyes magatartás, ha a fenekére ütünk - mondta a szociológus.

Herczog Mária szerint egyrészt meg kell adni a szülőknek a lehetőséget, hogy hozzáférjenek a szükséges ismeretterjesztő anyagokhoz, tanfolyamokra járhassanak. Ennek kapcsán kifejtette, hogy a svéd várandós párok nyolcvanöt százaléka vesz részt önként szülői felkészítő tanfolyamokon. Így ma már a svéd gyermekek 96 százaléka úgy gondolja, hogy gyermeket nem lehet megütni, míg a magyar gyermekek többsége elfogadhatónak tartja ezt a fajta fegyelmezési módszert.

A szociológus azt is elmondta, hogy a tanulmánykötetet megalapozó kutatások során az otthoni gondozás mellett a napközbeni ellátást is vizsgálták. Személyes célja, hogy a kisgyermekkori napközbeni ellátás sokkal rugalmasabb legyen. Egyáltalán nem biztos például, hogy a bölcsődét el kell választani az óvodától - mondta, hozzátéve: az európai uniós tendencia sem ez. Emellett a gyermekkori ellátó szolgáltatásokat is össze kellene egyeztetni a szülők igényeivel. Például nem zárhat be öt-hat órakor egy gyermekintézmény, mert a legtöbb szülő nem ér oda - tette hozzá.

Herczog Mária - aki egyébként az ENSZ gyermekjogi bizottságának magyar tagja - elmondta: a tanulmánykötettel hosszú távú céljuk az, hogy a pszichológusok és más, gyermekekkel foglalkozó szakemberek mellett például a közgazdászok is összetett képet kapjanak a családpolitikáról, egyben a politikai döntéshozóknak is támpontot adjanak.

MTI