„Halálos késelés egy francia gimnáziumban”¸”Ámokfutás az iskolában”,”Megvertek egy kaposvári diákot, életveszélyes az állapota” – a hírhedtté vált columbine-i ámokfutás óta egyre többször lehet ilyen című cikkeket olvasni. Hogy valóban növekszik-e az iskolákban elkövetett erőszakos megnyilvánulások száma, vagy csupán a media kürtöli szét és erősíti fel az eddiginél jobban a mindig is létezett iskolai agressziók híreit – erre az EU tagállamaiban (külön-külön) keresik a választ.

Ausztria: minket is ütöttek

Március utolsó napján bűnbánó szertartás volt a bécsi Stephansdomban: az osztrák katolikus egyház papjai által egykoron megrontott gyermekek szülei mondhatták el régóta magukban hordozott történetüket, bánatukat. Eddig 566 szexuális zaklatási esetet jelentettek a hajdani nebulók, ez késztette arra az osztrák katolikusok vezetőjét, Christoph Schönborn érseket, hogy megrendezze a különleges estet. Az ódon falak között ő maga elismerte a bűnöket, s azt is, hogy a napvilágra került eseteket az utóbbi másfél évtizedben az egyházpolitikusok igyekeztek eltussolni. Most viszont arra is fény derült, hogy a paptanárok nem csupán szexuális vágyaikat vezették le a tanulókon, hanem gyakran verték is őket.

Egyébként is egyre több, az 1970-es–1980-as években volt diák emlékezik vissza az osztrák lapok olvasói rovatában arra, hogy tanáraik rendszeresen fenyítették őket. Fiúkat, lányokat egyaránt. Az egyik hajdani diák beszámolója szerint a tízéves érettségi találkozón utólag több tanára is bocsánatot kért tőle azért, hogy eljárt a keze. „Egy egészséges pofon sohasem árt” – vallották valaha tanárok és szülők egyetértően, mondván, őket is verték annak idején, s hogy még az ötvenes-hatvanas években is bevett fegyelmezési eszköznek számított a testi fenyítés.

Ausztriában csak 1989-ben hoztak törvényt arról, hogy tilos a nevelés során erőszakot alkalmazni. Az olvasói levelek tanúsága szerint azonban a pofozkodás máig nem tűnt el teljesen, különösen nem vidéken.

A fordított esetekről, amelyekben diákok támadnak tanáraikra, Ausztriában keveset hallani. A hagyományos tekintélyuralmi rendszer még maradványaiban is többnyire elriasztja a tanulóifjúságot a nyílt ellenállástól, a direkt agressziótól. Annál inkább köztudott, hogy az általános és középiskolai tanulók között milyen gyakori az agresszió, akár annak fizikai, akár pszichikai formájáról, akár a verbális erőszakról, akár a vandalizmusról van szó.

A WHO 2007 áprilisában 35 országra kiterjedő vizsgálatot végzett az úgynevezett bullying jelenségéről, a tanulók közötti fizikai és lelki erőszak meglétéről. Ausztria – Németországgal holtversenyben – a szégyenletesnek mondható második-harmadik helyre került Litvánia mögött. Az adatok szerint a 11 éves lányok 14, a fiúk 20 százaléka esik áldozatul társai „macerájának”, méghozzá csaknem heti gyakorisággal (havonta háromszor), a 13 éveseknél a lányok 17, a fiúk 23 százaléka, a 15 évesek csoportjában 10 és 15 százalék számolt be ugyanerről. Ami pedig az agresszió elkövetését illeti, a 11 éves lányok 6, a fiúk 14 százaléka, vallotta be, hogy volt már tettes, a 13 éveseknél már a lányok 15, a fiúk 26 százaléka ismerte be ugyanezt, míg a 15 éveseknél 16, illetve 30 százalék. (Hogy a kor előrehaladtával az agresszió a gyakoribb, vagy az őszinteség a nagyobb, arra nem adott feleletet a kutatás.)

Boldog pofozkodás

Legalább ilyen ijesztő, hogy rohamos ütemben terjed a diákság körében a happy slapping (boldog pofozkodás) néven ismert agresszív videoműfaj: verekedések, esetleg szexuális erőszak mobiltelefonos rögzítése. Ezeket a felvételeket úgy cserélgetik a diákok, mint elődeik a papírszalvétát. Egy felső-ausztriai középiskolában végzett felmérés kimutatta, hogy a tanulók háromnegyede látott már erőszakos mobilvideót, esetleg rendelkezik is ilyennel. Az elemzőket megdöbbentette, hogy a diákok mennyire lélektelenül reagáltak az agresszív show-ra, főképpen a fiúk. Kiderült az is, hogy a happy slappinget leginkább a normálisnak mondott ifjak nézik rendszeresen, aki viselkedészavaros, az inkább „valóságshow-t” produkál.

A megelőzéssel foglalkozó  bécsi pszichológiai munkacsoport (APP) kutatása szerint az 1,2 millió  osztrák diák 5 százaléka vallja magát kiégettnek, de minden harmadikuk elviselhetetlen stresszre panaszkodik. A szakemberek 12 fokozatúként írták le ezt a „nyomás alatti” helyzetet, amelybe az agresszió is beletartozik. A kiégésre a fiúk – az erőszak mellett – italozással, a lányok evészavarral reagálnak. Az APP egyébként azt állítja, hogy ma sincs több agresszív esemény, mint régebben, „csak” a brutalitás nőtt.

Az oktatáspolitikusok, szociális szakemberek rengeteget foglalkoznak a prevenció kérdésével, és az a közvélekedés, hogy a tiltás – például a késekre vadászó motozás – nem ér semmit, inkább beszélni kell a diákokkal, a konfliktushelyzeteket közösen elemezni. Claudia Schmied oktatási miniszter egy országos konferenciát követően, amelyen a diákok és a szülők képviselői is jelen voltak, ötpontos programot tett közzé. Ebben egyebek mellett célul tűzték ki, hogy a tanárok kapjanak speciális képzést, hogyan viselkedjenek az erőszakkal szemben. Része a programnak az iskolai pszichológusok számának a növelése: az idén 180-an vannak, 2013-ban már legalább 220-an lesznek. A miniszteri kezdeményezés kiterjed a tanár-diák-szülő hármas közötti „viselkedésegyezmény” megkötésére, és olyan mediációk szervezésére, amikor a tanulók egymás között elemzik a konfliktushelyzeteket. Az osztrák szakemberek a norvég példa átvételét szorgalmazzák: azaz a szórványos, összehangolatlan programok helyén mielőbb egységes nemzeti stratégiát szeretnének látni.

Franciaország: szorongók

Szorongva engedi iskolába gyermekét-unokáját a francia szülők-nagyszülők 60 százaléka – állapította meg egy, a közelmúltban Franciaországban végzett felmérés. Saját rossz tapasztalataikat az általános és középiskolákban elharapózó agresszióról felerősítik a mindennapossá vált újsághírek, tévétudósítások félholtra vert, kirabolt gyerekekről, megtámadott tanárokról, iskolák elleni bandatámadásokról.

Az idén már halálos áldozata is volt az iskolai erőszaknak, amely oly mértékben nyugtalanítja a közvéleményt, hogy március végén, a nemzethez intézett televíziós beszédében Nicolas Sarkozy köztársasági elnök azzal próbálta erősen megtépázott népszerűségét visszaszerezni és az embereket izgató problémák iránti érzékenységét demonstrálni, hogy a legsürgetőbb közbiztonsági kérdésnek nevezte az iskolai erőszak elleni küzdelmet. Pedig a statisztikák szerint számszerűen nem növekedett, sőt némileg csökkent a súlyos iskolai incidensek száma: 2009-ben ezer tanulóra 10,5 ilyen jutott, míg egy évvel korábban még 11,6.

Ami negatív irányban változott, az az esetek súlyossága és az elkövetők egyre serdületlenebb életkora. Mind gyakrabban támadnak meg gyerekeket vagy tanárokat bandákba szerveződött fiatalok, akik között egyre több a kiskorú. Az idén már az év első napjaitól egymást követték az ilyen incidensek. Január elején halálra késeltek Párizs egyik külvárosi gimnáziumában egy fiút, nem sokkal később egy másik középiskolában egy hétfős banda félholtra verte egy másik középiskola egyik diákját, február közepén a Párizs melletti Nanterre-ben egy 12 éves tanuló agyba-főbe rugdosta iskolája igazgatóját, egy créteili iskolában pedig egy 15 éves lány egy fém karnisrúddal ütlegelte és ollóval szurkálta meg a tanárát, valamint egyik, a pedagógus védelmére siető osztálytársát. 
 
Veszélytérkép

A probléma valójában nem új keletű, az 1990-es évek eleje óta minden oktatási miniszter megpróbált valamiféle intézkedéscsomagokat kidolgozni és bevezetni – sikertelenül. Mára a tanárok elvesztették a türelmüket. Egyre több iskolában tagadják meg a munkát egy-egy súlyos incidens után, biztonsági őröket, rendőri jelenlétet, videokamerák felszerelését, biometrikus beléptető rendszert követelve intézményeikbe. Luc Chatel oktatási miniszter szerint bekövetkezett, ami még fél éve is elképzelhetetlen volt: korábban szülők és tanárok kórusban tiltakoztak az emberi és szabadságjogok megsértése miatt, ma viszont a franciák 90 százaléka úgy érzi, aggasztó méreteket öltött az iskolai erőszak, s ezért 75 százalék – a belügyminisztérium egy felmérése szerint – már helyeselné videokamerák felszerelését az intézmények területén és környékén.

A rendőrséget azonban a többség továbbra sem engedné be az iskolákba. A francia oktatási intézmények falain belül tehát – egyelőre – nem lesznek rendőrök, arra viszont kiképzik őket, hogyan tartsák a korábbinál sokkal jobban szemmel az iskolákat és környéküket. Különösen azt a 120 – többségében az elgettósodott külvárosi negyedekben található – kollégiumot és középiskolát, amelyet az oktatási és belügyminiszter kérésére egy szakértői gárda az iskolai erőszak legveszélyesebb színtereiként jelölt meg. És ez csak az első lépés, mert április elején munkába kezdett egy pedagógusokból, szociológusokból, közbiztonságiakból álló testület, hogy feltérképezze az iskolai erőszak helyzetét, s részletes tervet dolgozzon ki a kezelésére.

Olaszország: fortélyos félelem

Az iskolai erőszak Olaszországban is a fekete krónikák mindennapos része lett. Felháborodott szülők, gyerekek torolnak meg iskolai sérelmeket tanárokon, bandák rontanak be oktatási intézményekbe, már alsó tagozatos gyerekek is súlyosan bántalmazzák társaikat – olvasható az újságokban, látható a tévéhíradókban. Az utóbbi években több felmérés is készült e témában, és a megkérdezett diákok 90 százaléka szerint iskolájukban jelen van az erőszak, több mint egyharmaduk mondta, hogy esett már valamilyen (verbális vagy fizikai) atrocitás áldozatául, és ami még riasztóbb, a háromnegyedük soha senkinek nem beszélt róla.

Egy római iskolákban készült vizsgálat azt mutatta ki, hogy az erőszakos akciókhoz a tanulók 42 százaléka – félelemből vagy közönyből – csendben asszisztál, 59 százalék pedig egyenesen drukkol az agresszor(ok)nak. A gyerekeknek csak valamivel több mint a fele tapasztalja, hogy a tanárok, portások-pedellusok és az iskolai felnőtt személyzet más tagjai védelmére kelnek a bántalmazottnak. Hogy miért nem érzi minden gyerek, hogy a felnőttek megvédik a megtámadottakat, annak az is oka lehet, hogy az agresszióra gyakran nem felügyelt területen, hanem mosdóban, vécében, eldugott folyosón kerül sor.

Az olasz kormány és a helyi hatóságok évek óta különféle megelőző, nevelő programokat hirdetnek meg az iskolai erőszak visszaszorítására – eredménytelenül. Ez év márciusában egy Vicenza melletti kisvárosban, Arzignanóban egy kísérleti program jegyében felhatalmazták az önkormányzati rendőrséget, hogy – tanárok kérésére – az iskolákban, az iskolabuszokon csípje fülön az erőszakoskodó diákokat. A rend őrei a helyszínen szabják ki a vétségért fizetendő pénzbüntetést, amelynek összege átlagosan 100 euró. A csekket a szülők kapják, akik úgy is dönthetnek, hogy ők csak 25 eurót fizetnek ki, a fennmaradó összeget pedig gyermekük rója le, méghozzá tanítás utáni közmunkával, iskolatakarítással, kertrendezéssel, idősotthonokban ételosztással.


Földvári Zsuzsanna–Vásárhelyi Júlia


Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhat meg az eduline szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2010 című kiadványból, amelyet megvásárolhat az újságárusoknál, vagy megrendelhet a www.hvgplusz.hu weboldalon.