Tisztességes játék?
Baba a lányoknak, építőkocka a fiúknak; ha bemegyünk egy boltba, egymástól jól elhatárolt területen – olykor külön emeleten – találhatók a portékák a lányok és a fiúk számára, mely a kutatók szerint bizony sokat elmond a nemek közti szakadékról az iskolában.
Még az 1970-es években, a női egyenjogúságot szem előtt tartó neveléstudományi kutatók tanulmányozták elsőként a jelentőségét annak a tendenciának, hogy a lányok babákkal, a fiúk autókkal játszanak. Úgy találták, hogy a lányok esetében ez fejleszti a kommunikációs készségeket, valamint az érzelmi műveltséget, míg a fiús játékok arra jók, hogy jobb technikai tudásra tegyenek szert a gyerekek, mire férfiakká válnak.
A nemzeti alaptantervek megérkezése, és ebből eredően a lányok tanulmányi eredményeinek javulása sorra gyártotta az elméleteket arra vonatkozóan, hogy a játék és tanulásra gyakorolt hatása közötti kapcsolat divatjamúlt, sőt, mi több, irreleváns. Ám egy új tanulmány szerint az ügy revízióra szorul, mert, úgy tűnik, hogy soha nem volt nagyobb nemi sztereotípia a játékgyártásban és a marketingben, mint most.
„Az emberek azt hiszik, hogy napjainkban a játékok unisex jellegűek, de menjünk csak be egy játékboltba! Ott bizony élesen elkülönítve, olykor külön emeleten találhatók a termékek a fiúk illetve a lányok számára” – mondta Becky Francis, a Roehampton Egyetem oktatási professzora. „Már maga a csomagolás is messziről harsogja, színe, felirata és képei által, hogy kinek készültek. Ez azt a benyomást kelti, hogy egyes játékok csak a fiúknak valók, míg mások csak a lányoknak - és vannak olyan játékok, amelyek teljességgel tiltott területeket érintenek.”
Francis tanulmányában, a Froebel Educational Institute által finanszírozott „Nem, Játék és Tanulás” a játékok nevelési értékét és az ismeretszerzésre tett hatását vizsgálta. Ehhez több mint 60, 3-5 éves gyermekek szüleit kérdezte ki arról, hogy mit tartanak gyermekük kedvenc játékának. (Azért ezt a korcsoportot választotta, mert ekkor kezdenek a gyerekek nemi, valamint a játékra használt játékszerek különbözőségének tudatába kerülni.) A szakember úgy véli, míg a szülők szerint a fiúk számára készült játékokat az akció, a szerelhetőség, a gépiesítettség kell, hogy jellemezze, addig a lányokat inkább a babák és a nőiesnek elfogadott dolgok felé, mint például fodrászat, terelik.
„Világos az üzenet: a fiúknak az a feladatuk, hogy puszta kézzel hozzanak létre dolgokat, valamint ők oldják meg a feladatokat, míg a lányoké a gondoskodás és a gondozás” – mondta. „Ám jóval valószínűbb, hogy a tanulmányban részt vett kisfiúk jelentős része a mackójával aludt, noha ezt nem említették meg a szülők, mint kedvenc játékot.”
A Francis tanulmánya által feltárt szülői beállítódás nem lepte meg Diane Daniels óvodavezetőt, aki 3 és 4 évesekkel foglalkozik Sheerness-ben. „Még a nagyon fiatal gyerekek is úgy jönnek közénk, hogy előre kialakított sablonos elképzelésekkel rendelkeznek arról, mivel kéne játszaniuk, és persze azzal is tisztában vannak, hogy az apák nem olyan fiúgyermekeket képzelnek maguk elé, akik öltözködőset játszanak, mert az lányos, hanem olyanokat, akik autóznak, vagy más, férfias játékokkal foglalkoznak.”
„Sok időt fektetünk abba, hogy biztosítsuk az óvodánkba járó gyerekek számára a játékszerek széles skáláját felölelő tevékenységeket, függetlenül attól, hogy éppen lányról vagy fiúról van szó, de ez korántsem egyszerű feladat. Nem mindig sikerül ugyanis elérnünk a célt, hiszen a szülő az elsődleges nevelő, így az apáknak és az anyáknak jóval nagyobb befolyásuk van arra, mivel játszanak gyermekeik.”
„Szemmel látható, hogy a mai kislányok rettenetesen rózsaszínűek, hiszen szinte minden eszköz, játék, vagy felszerelés, ami a számukra készül, rózsaszín.”
Mindazonáltal, a korai játék-beállítódást nem kizárólag a szocializáció vagy a marketing okozza. Egy 2005-ös tanulmány fiatal főemlősök játékmódszereit vizsgálta, a Cambridge Egyetem pszichológia professzora, Melissa Hines vezetésével. Mint kiderült, noha számos játékszert kínáltak fel, a nőstény majmok inkább a babák és a puha játékok felé hajlottak, míg a hímek a játékautókat választották.
„Egyértelmű, hogy vannak genetikai tényezők is abban, hogy mivel játszanak a gyermekek. Hisszük, hogy a preferenciák már a születés előtt meghatározottak” – mondta Hines. „A várandós anya férfi és női hormonjainak szintje nagymértékben meghatározza a születendő gyermek hajlamát bizonyos beállítódásokra a játék szempontjából.”
A nemi sztereotip játék hatása a gyermekek jövőbeli tantárgyi preferenciáira és foglalkozási kilátásaira, amely Francis-t a leginkább érdekelte. „Míg a lányok nagyrészt utolérik a fiúkat a matematikában és a tudományok területén, de korántsem sem valószínű, hogy sikerorientáltak lesznek, vagy folytatják tanulmányaikat ezeken a területeken az érettségi után. Ezzel egy időben pedig túlszárnyalják a fiúkat műveltségben és a humán tárgyakban. A korai játszási mód, úgy vélem, bizony döntő fontossággal befolyásolja ezeket a trendeket.”
Bizonyítva kutatási eredményeit, Francis olyan különféle dolgokat vásárolt össze, melyek a vizsgálatai szerint népszerűek az adott korcsoportokban, majd górcső alá vette, részleteiben melyik játékszer bír tanulási potenciállal. Azt találta, hogy a lányos játékokhoz – babák, mackók – bizony nagy képzelőerő és kreativitás szükséges. Egyedül, a teljesen valósághű és életszerű Annabell baba volt az, amely némi tanulási tapasztalattal is kecsegtetett.
„A lányok számára a játék során szerezhető tanulási lehetőségek korlátozottak, és csak minimális része hozható kapcsolatba a készségek fejlesztésével, amely hatással van az iskolai évekre, bár az Annabell baba révén korrekt információkhoz juthattak a csecsemők szükségleteivel és ezek kielégíthetőségével kapcsolatban.”
A fiúk számára sokkal többféle játék választható: autók, akció hősök, népszerű rajzfilm karakterek. Ám míg az „igazi” babák és macik szolid csomagolásban találhatók a polcon, a fiújátékok doboza zsúfolt, tele akcióval, sebességgel, erős színekkel, szavakkal, melyek életre hívják az izgalmat és a férfiasságot. A használati utasítás gyakran technikai jellegű, mely igényli a fiúgyerekek olvasási gyakorlottságát, emellett tudást és tapasztalatot kínálnak a szerkezeti felépítettség és a technológia szempontjából.
„A fiúkat az akció, a cselekvés, a technológia világába hajtják, a számukra készült játékok ösztönöznek, ingerelnek” – mondta Francis.
Menjünk csak be egy hatalmas játékboltba – hívja fel a figyelmet a szakértő –, és figyeljük meg a csomagolásokat. Nem kell nagy erőfeszítéseket tenni, hogy megkülönböztessük a fiúk és a lányok számára készült játékszereket, hiszen jól elkülönítve – olykor külön szinten – találhatók a legtöbb üzletben.
A csecsemőknek, és az igazán kisgyermekeknek szánt játékok esetében minimális a nem-specifikus jelölés, általában puha anyagból készülnek, kellemes színeik azt mutatják, fiúknak és lányoknak egyaránt kiválóan alkalmasak. Ám mindez megváltozik, amint átlépünk a „18 hónapos kortól” kategóriába. A hatalmas kék vagy rózsaszín csomagolások senkit sem hagynak kétségek között vergődni, hogy vajon milyen nemű gyerekeknek szánják gyártóik.
„Lássuk csak Dóra, a felfedező esetét, aki nagyon vagány kalandozó, átvág a sötét erdőn, és a krokodilokkal teli tavon is, ám ő sem menekült meg a beskatulyázástól. A boltok polcain találni olyan dobozt, amiben, mint idősebb nővér, cumisüveggel a kezében feladata két húgának táplálása és gondozása. Ez a tipikus példája annak, hogy egy rajzfilmhős miként válik a nemi-sztereotípia áldozatává, annak ellenére, hogy a rajzfilmben ez egyáltalán nem jelenik meg. Így azok a fiúk, akik adott esetben szeretik Dóra kalandjait a tévé képernyőjén, soha nem fognak annak egy anya-szerű babájával játszadozni.
Francis szerint a játékgyártó vállalatok tudatában vannak a nem szerinti fogyasztói preferenciáknak, és eme trendek szerint fejlesztik és dobják piacra termékeiket, korlátozva a szabad választás lehetőségét és állandósítva a nem-vezérelt játékpiacot.
Nézzünk csak be a többi lánysorba, minden rózsaszín, ezüstösen, tündérien csillogó – egyetlen fiú sem merészkedik be, hogy körülnézzen, talál-e valami számára tetszetős darabot.
A „hobbi” részen szerelőkészletek, összerakható modellek, távirányítású autók sorakoznak, ám ha a lányok számára keresünk ebben a kategóriában, a bolti eladók a „kézműves” részleg felé irányítanak. Francis szerint, noha a Barbie-osztály polcai majd’ leszakadnak a számos babavariációktól, a fiúk számára sokkal több és hasznosabb játék található az üzletekben.
Matt Webb, a Hamleys játékkereskedés marketing igazgatója szerint a csomagolás megkönnyíti a vásárlók döntését: „több száz termékünk van, kell egyfajta iránymutató, amely elindítja a szülőket és a gyerekeket a sorok között. De szó sincs arról, hogy ezzel valami olyasmit próbálnánk kijelenteni, hogy „ez a játék nem neked való” – senki sincs ellene, hogy a fiúk és a lányok egymás játékaival játszanak.”
A játékboltossal korántsem ért egyet Sue Palmer, a „Mérgező gyermekkor: hogyan árt a modern világ gyermekeinknek, és mit tehetünk mi” című könyv szerzője, aki szerint a játékgyártók a gyerekeket már a nagyon korai éveikben a nemi szerepek zsákutcájába vezetik.
„A rózsaszín egyfajta járvány a kislányok között. Az üzlet szabja meg, hogyan kell viselkedniük a fiúknak és a lányoknak. Ahelyett, hogy tőkét kovácsolnánk a fiú- és lányjátékok legjobb tulajdonságaiból, bátorítva a gyerekeket, hogy felfedezzék mindkettőt, mindannyian csendben összejátszunk a gyártókkal, mikor megvesszük termékeiket.”
Jeffrey Goldstein professzor, a brit játékszövetség, a National Toy Council elnöke úgy látja, hogy ez korántsem a gyártó vagy a marketing hibája - ugyanis a szervezet felügyeli és szabályozza a játékgyártás és -felhasználás trendjeit. „A szülők feladata a hagyományos viselkedési minták, így a nemi szerepek, átadása” – mondta. „Ez a játékvásárlásra is vonatkozik, a szülők pedig szeretnek a kitaposott ösvényen haladni.”
„Természetesen, kívánatosabb, hogy a gyerekek a játéktapasztalat széles skálájával ismerkedjenek meg, hiszen ezáltal nyílik ki a körülöttük lévő világ, de ez az, amit mi nem tudunk sem irányítani, sem a jog erejével szabályozni.”
Persze a nagy játékgyártók nem kívántak nyilatkozni a témában. Melissa Wallace, a Lego PR és promóció menedzsere elárulta a Times Online-nak, hogy alappiacuk egyértelműen az 5-9 éves fiúgyerekek. Mindazonáltal, a Lego készít lányok számára is többféle játékot, és rengeteg készletük nevezhető unisexnek.
„Játékaink ösztönzik a kreativitást mind a fiúk, mind a lányok esetében, valamint fejlesztik a szemkoordinációt, a motoros készségeket, a színfelismerést, a türelmet és az önbizalmat” – mondta. „A lányok szeretik a Legot, ám másképpen játszanak vele, mint a fiúk.” Majd hozzátette, hogy idén ezt veszik leginkább figyelembe a fejlesztés során.
