Biztosan nektek is okozott már fejtörést – vagy akár kínos pillanatokat -, amikor bemutattak valakinek, de egyikőtök sem tudta eldönteni, hogy puszit is adjatok egymásnak, vagy elég csak egy kézfogás. Az Oxford University legújabb tanulmánya szerint a legtöbben ódzkodnak attól, hogy vadidegen puszit adjon nekik, de az érintések alapvető fontosságúak az emberi kapcsolatokban.
Az elmúlt években egyre gyakoribbá vált, hogy bemutatkozáskor puszit adnak egymás arcára a felek, ám a tanulmány szerint a legtöbb ember ódzkodik ettől.
Robin Dunbar evolúciós pszichológus, az Oxford University tanulmányának vezetője szerint sok ember úgy próbálja elkerülni az első találkozáskor elcsattanó puszit, hogy előre nyújtja a kezét, jelezve, bőven elég lesz a kézrázás is.
Bár az efféle közelség sok embernek érthető módon nem tetszik, a professzor szerint ennek ellenére ma már a puszi nem számít tolakodónak, főleg, ha egy barát mutatja be egymásnak a két embert.
Az egyetem kutatásához egy térképet is mellékelt, amin bejelölték, hogy hol és mennyire fogadja az adott illető az érintést családtagjától, ismerősétől vagy egy vadidegentől. A felmérést öt ország 1500 állampolgára részvételével végezték. Talán meglepő, hogy az olaszok sokkal kevésbé viselik az érintést, mint az oroszok vagy a finnek, pedig a sztereotípiák azt sugallnák, hogy az északi népek zárkózottabbak. A finnek egyébként a legkevésbé szégyenlős nép a vizsgáltak közül, így az első találkozáskor adandó puszival az északi országban lehet a legkisebb eséllyel felsülni.
Dunbar figyelmeztet: szerinte az érintés alapvető fontosságú az emberek közti kapcsolatok terén, és az utóbbi időben a telekommunikáció térnyerésével a személyes kapcsolat egyre kevésbé jellemző. A puszik, kézfogások és ölelések, esetleg vállveregetések nélkül azonban a szoros baráti kapcsolatok is könnyen kihűlhetnek a professzor szerint.
