Olyan ösztöndíjprogramot szeretnének elindítani az egyetemen, amely biztosítja, hogy a hallgatók – a térítésmentes tanulás lehetősége mellett – kiválósági és rászorultsági alapon is kaphassanak rendszeres ösztöndíjakat – mondta Lánczi András, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora a 2020-ban elinduló Corvinus-ösztöndíjról.

„A 2019-es felvételi időszakban még állami finanszírozású helyeket hirdet meg a Corvinus, míg 2020-tól kezdve az alapítvány forrásaiból működő Corvinus-ösztöndíjprogram segítségével tudnak majd a hallgatók térítési díj nélkül tanulni nálunk. A Corvinus megújulása arról is szól, hogy jelentősen több külföldi hallgatónk legyen, ezzel pedig egy valóban nemzetközi tudásintézménnyé váljon az egyetem” – mondta a rektor a Magyar Időknek, hozzátéve: „az ösztöndíjprogram részleteit még ki kell munkálni, de valóban fontos eleme, hogy a térítésmentes tanulás lehetősége mellett kiválósági és rászorultsági alapon lehet majd rendszeres ösztöndíjakat kapni”.

Lánczi András szerint az egyetemi ösztöndíjrendszer egyik előnye, hogy a hallgatók „jobban kötődnek az alma materhez, érezhetik, hogy az iskolájuk törődik velük, nem csak az állami nagy kalapból részesülnek a nekik járó juttatásokból”.

A Corvinus rektora szerint tévhit, hogy a magyar felsőoktatás nem versenyképes, „sokkal jobban teljesít, mint amit terjesztenek róla”. „Amiről itt szó van, hogy a Corvinus válaszol a nemzetközi kihívásokra, és ki akar munkálni egy olyan nemzeti modellt, amely az egész magyar felsőoktatást tovább erősítheti. Az új működési modellben meg fog szűnni a mindennapi életet gúzsba kötő túlszabályozottság, a szubszidiaritás elve alapján a döntések helyben születnek majd, ahol pontosabban lehet látni az igényeket, feladatokat. Egy példa: megsüvegelem, aki ma egykönnyen, a végeláthatatlan bürokratikus procedúrát végigküzdve képes egy külföldi professzort alkalmazni. Mostantól a többi felesleges adminisztratív kötöttség is feloldódik, ami nehézkessé tette a problémákra, kihívásokra való reagálást. Ha pedig nálunk beválik, a modell vagy annak egyes elemei irányadók lehetnek a többi egyetem számára is. Sőt, talán ennél többről is szó van: az egész közösségről. Ez egy nemzeti vállalkozás, amelynek a pozitívumaiból mindenki részesülhet” - magyarázta.

Példaként említette, hogy az oktatók hosszú évtizedeken át megszokták, hogy volt egy főállásuk, és közben voltak másod- és harmadállásaik. „Ezalatt a tudományos tevékenység csökkent, pedig ha nincs kutatás, az egyetem egyik lába hiányzik, és jórészt emiatt vannak a nemzetközi ranglistákon lemaradásaink. Itt is az a megoldás, hogy a tanároknak olyan fizetést kell biztosítani, amelynek eredményeképpen nem szorulnak rá a mellékállásokra” – tette hozzá.