Az Egyesült Államokban tízből négy pedagógus a kiégés tüneteivel küzd, az európai tanároknak pedig közel fele kisebb vagy nagyobb fokú stresszt tapasztal munkája közben, ami fizikai és mentális egészségükre is hatással van - írja a lapunknak küldött közleményében az Apor Vilmos Katolikus Főiskola.

A főiskolán április 25-én tartották meg a X. Keresztény Neveléstudományi Konferenciát, aminek központjában idén a pedagógusok mentálhigiénés támogatása állt. Ez ugyanis Molnár Krisztina, a főiskola tanszékvezetője szerint nem a pedagógusok magánügye, hiszen hatással van a gyerekekre, a munkahelyi közösségre és ezeken keresztül a társadalomra is.

És ez fordítva is igaz: a pedagógusok jóllétét befolyásolja a tantestület, a társadalmi megbecsültség, illetve az, milyen szakmai és mentálhigiénés támogatást kapnak

- tette hozzá a tanszékvezető.

A közleményben felidézik, hogy az elmúlt években számos nemzetközi kutatás hívta fel a figyelmet arra, hogy egyre több pedagógus küzd a stressz és a kiégés tüneteivel. Egy friss kutatás szerint például a németországi tanárok 27 százaléka gondolt már arra, hogy elhagyja a pályát, a 2021-es Eurydice-jelentés szerint pedig az európai tanárok közel fele tapasztal időnként kisebb-nagyobb fokú stresszt munkája közben, minden negyedik megkérdezett szerint ez a fizikai és mentális egészségükre is hatással van. Ez pedig nem csupán a régóta pályán lévő pedagógusokat érinti, de a pályakezdő fiatalokat is, akiket az egyetemi évek után egyfajta sokként ér a valóság és az ezzel járó kihívások, ezért támogatás hiányában nem ritkán már nagyon korán pályaelhagyók lesznek.

„Az felsőoktatásból kikerülő pedagógusok számára sokszor valóban erőteljes kihívás szembesülni a valósággal, ez a pálya első két évében komoly hatással lehet rájuk. Ráadásul a húszas években eleve sok mindennel kell megküzdeni, például a függetlenedéssel, a családról való leválással, a társkereséssel, a különféle felnőtt szerepek kiépítésével. Ha a fiatal pedagógusok ebben az időszakban nem kapnak segítséget, támogatást, akkor fennáll a pályaelhagyás veszélye. Ami nemcsak azt jelentheti, hogy valaki valóban feladja a hivatását, de azt is, hogy elveszíti azt a lelkesedést, amely ennek a pályának az alapja” – mondta Molnár Krisztina.

A szakember szerint emiatt a pedagógushallgatók képzését személyiségközpontúbbá kell tenni, és olyan személyiségfejlesztő módszerekkel megismetetni őket, amiket később, a munkájuk során tudnak használni.

A konferencián többek között gyakorló pedagógusok, felsőoktatásban dolgozók, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, coachok és teológusok beszélgettek a témáról. Szerintük vannak olyan intézmények, ahol működik szakmai mentorálás, rendszeresen megbeszélik az elmúlt időszak eseményeit és kezelik a problémákat, konfliktusokat, sőt, még tréningeket is tartanak, ám ez egyelőre nem épült be a köznevelés rendszerébe, pedig a cél az lenne, hogy a jó gyakorlatok mindenki számára elérhetőek legyenek.