Rossz dolog-e, ha gyenge diákokat is felvesznek egyetemre? Feltétlen messzire kell menni a legjobb diplomákért? Mennyire fontosak és pontosak az egyetemi rangsorok? Cecilia M. Orphan diákközpontú oktatáskutatóval beszélgettünk a Sziget Fesztiválon.

„Gondoljatok a legjobb egyetemre az országban, arra, amire nagyon szeretnétek bekerülni, ami teljes mértékben megváltoztatná az életetek. Azt hiszem, ha most megkérdeznék száz különböző embert, ugyanazoknak az egyetemeknek a neveit hallanám” – így indította a TED előadását Cecilia M. Orphan, diákközpontú oktatáskutató 2022 áprilisában.

A University of Denver felsőoktatási docensével az idei Sziget Fesztiválon találkoztunk, ahol a Milestone Institute vendégeként a Think for Tomorrow nevű sátorban tartott előadást többek között az oktatás jövőjéről, a mesterséges intelligencia oktatásban való használatáról és annak fejlődéséről.

Bár a TED előadásában az oktatáskutató az amerikai egyetemekkel kapcsolatban kérdezett, ha ugyanezt a kérdést feltennénk Magyarországon, valószínűleg ugyanaz történne, amit a szakember problémaként vetett fel. Melyek azok az egyetemek, amikre a hazai diákok nagy többsége szeretne bejutni?

A jelentkezési és felvételi számok évek óta azt mutatják, hogy az ország legnépszerűbb intézménye az Eötvös Loránd Tudományegyetem, ahol idén mintegy 18 ezer elsőéves kezdi meg a tanulmányait. De népszerű a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem is, míg számos egyetem mindössze néhány száz fővel indul el. Talán épp ez az egyik oka annak, hogy a kormány az elmúlt hónapokban drasztikusan megváltoztatta a felsőoktatási felvételit, aminek az lett a következménye, hogy bizonyos egyetemekre már 130-180 pontos eredményekkel is be lehetett kerülni.

 

A jelenség, vagyis a felvételi követelmények enyhítése nem csak nálunk, de Amerikában is jelen van, Cecilia Orphan szerint azonban nem feltétlen negatív dolog, hogy gyengébb képességű diákok is bekerülhetnek az egyetemekre.

„Az oktatásnak esélyeket kell teremtenie, adnia egy második esélyt azoknak a diákoknak, akiknek a középfokú tanulmányaik során nehézségeik voltak” – fejti ki a professzor. Szerinte ugyanis nem feltétlen rossz képességű diákokról van szó. Előfordulhat, hogy a középiskola alatt valaki a családi háttere miatt nem tud a tanulmányaira koncentrálni, egy másik városba költözve viszont a felsőoktatásban megnyílnának előtte a lehetőségek.

Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az egyetemek megfelelően felkészüljenek ezeknek a hallgatóknak a felzárkóztatására és motiválására, ahogy a másik oldalnak, tehát a diákoknak is elég motiváltnak kell lenniük ahhoz, hogy végül megszerezzék a diplomájukat. A bekerülés ugyanis nem jelenti azt, hogy néhány év múlva a felvettek diplomát is szereznek.

„Ha nem akarnak fejlődni, akkor eljön az a pont, amikor el kell engedni őket” – jegyzi meg Cecilia Orphan.

Azzal, hogy felvételi követelmények differenciálódása miatt a diplomák munkaerőpiaci értéke is megváltozhat, az amerikai professzor is egyetért, sőt, ez az Amerikai Egyesült Államokban is így van. Orphan szerint – aki maga is első generációs diplomás a családjában – a munkáltatók előnyben részesítik az ismertebb egyetemek diplomáit, ez viszont nem azt jelenti, hogy helyes döntést is hoznak.

Azt ugyanis, hogy ki hova megy egyetemre, nem feltétlen a tanulmányi eredmények és a tudás határozza meg, hanem számos külső tényezőtől is függhet.

Korábban már megírtuk, hogy az Egyesült Királyságban a nehéz gazdasági helyzet miatt egyre többen választanak a lakóhelyükhöz közeli egyetemet ahelyett, hogy esetleg egy távolabbi, de jobb intézményt választanának. Így továbbra is otthon tudnak élni, amivel számottevő összegeket spórolnak meg, továbbá – ha van – a munkahelyüket is megtarthatják, ugyanakkor diplomát is szereznek, még ha nem is a legjobbat.

Éppen emiatt Cecilia Orphan szerint fontos lenne, hogy a munkáltatók ne azt nézzék, hol szerezte a jelentkező az oklevelét, hanem hogy a beküldött dokumentumai alapján (önéletrajz, motivációs levél, korábbi tapasztalatok), megfelelőnek tűnik-e a munka elvégzésére.

Amerikában ráadásul óriási problémát jelent a diákhitel is. Az egyetemi professzor szerint az elmúlt években a kormány jelentősen csökkentette az oktatás finanszírozási alapját. A tengeren túli egyetemeken ugyanis a kiemelkedően teljesítő diákok egyetemi ösztöndíjakat nyerhetnek el a tanulmányaik finanszírozására, a többieknek azonban fizetniük kell az oktatásukért, a tandíjak ráadásul jóval magasabbak, mint a hazai egyetemeken.

A Harvardon például egy év jelenleg 54 269 amerikai dollárba kerül, ami mai árfolyamon számítva körülbelül 20 millió forint. Ehhez adódik hozzá még körülbelül 25 ezer dollárnyi költség – az egészségbiztosítás, a lakhatási díjak, az étkezés – így egy év összesen 75 ezer dollárba, körülbelül 26 millió forintba kerül, egy hároméves képzés pedig körülbelül 80 millióba.

Annak érdekében tehát, hogy lehetőleg minél alacsonyabb összegeket kelljen később törleszteniük, az amerikai hallgatók nagy többsége sem az tinifilmes amerikai álmot éli gondtalan pomponlányként vagy sztársportolóként, amit a tévében látunk. Sőt, Orphan szerint sokan kifejezetten irigyek arra, hogy az európai országok többségében „ingyen” tanulhatnak a diákok, ráadásul „kedvük szerint” jelentkezhetnek más országok egyetemeire.

 

Kiváltság a külföldi oktatás

Bár valóban jól hangzik, hogy az Európai Unió határain belül a diákok szabadon mozoghatnak, és ezen túl is számos, rövidebb-hosszabb távú lehetőségeik vannak, ha külföldi egyetemen szeretnének tanulni, mint például az Erasmus - feltéve persze, ha nem fagyasztják be az ehhez szükséges uniós támogatásokat – a legtöbb diák Magyarországon nem jelentkezik külföldi egyetemre. Ceciliával egyetértettünk abban, hogy ez a gazdag családok kiváltsága, akik tudják fedezni a hazainál jellemzően sokkal magasabb költségeket.

Pedig ez nem azt jelenti, hogy ne juthatnának be külföldi, vagy ha Amerikát nézzük, akkor az Egyesült Államokon belül található jobb egyetemekre az egyszerű, vidéki iskolák diákjai is. Az sokkal gyakrabban fordul elő, hogy a rendkívüli képességű tanulóknak eszébe sem jut, hogy mehetnének az országon, vagy akár csak egy adott területen kívülre is, mert a középiskolák többsége nem is „reklámozza” ezt, hiszen a diákok családjai többnyire még a felkészítő tanfolyamokat sem engedhetik meg maguknak, nemhogy a külföldi lakhatást és a tandíjakat.

Tényleg a rangsor elején vannak a legjobbak?

Az sem biztos ráadásul, hogy valóban a legjobbnak kikiáltott egyetemek a legjobbak.

Évente több alkalommal jelennek meg felsőoktatási rangsorok a világ legjobb ezer egyetemét listázva. Itthon a HVG rangsorolja a hazai egyetemeket, külföldön azonban több jelentős világrangsor is van: például a Times Higher Education, a sanghaji felsőoktatási rangsor (ARWU) és a QS. Ezekben jellemzően a 600. hely környékén lehet fellelni a magyar egyetemeket, amerikai intézményekből viszont bővelkedik a top 10-es lista, a százas pedig még annál is inkább.

 

Míg nálunk nem is kifejezetten számottevő az egyetemválasztásban ezek jelentősége, a University of Denver professzora szerint Amerikában az is előfordul, hogy egy egyetemválasztás előtt álló hallgató csak ezek alapján dönt. El sem látogat a kampuszokra, hogy a saját szemével nézzen meg egy egyetemet és döntse el, hogy tetszik-e neki.

A rangsorok fontossága tehát megkérdőjelezhetetlen, a módszertanuk viszont igen. Ezek összeállításához az egyetemeknek számos dokumentumot és információt kell biztosítania többek között a felvételi követelményekről, a tandíjakról, a professzorok és a hallgatók arányáról és rengeteg más tényezőről.

„Sokszor azt veszik figyelembe, hogy mennyire exkluzív egy egyetem, mennyire nehéz bekerülni, mennyibe kerül” – válaszolja a kérdésemre a szakember, aki szerint az kevésbé számít, hogy az egyetemről kikerülve hol és mennyi idő alatt tudnak elhelyezkedni a diplomájukkal a diákok.

Továbbá az sem mindegy, hogy milyen feltételei vannak az egyetemre való bekerülésnek. Az amerikai és a magyar rendszer például egyáltalán nem összehasonlítható, az ázsiai, vagy a közel-keleti egyetemek felvételijéről pedig alig tudunk bármit. Közel sem biztos tehát, hogy a magyar egyetemek a lista 600. pontjától érdemelnek helyet, ahogy az sem, hogy a minőségi felsőoktatásért feltétlen Oxfordig vagy a Yale-ig kell menni.