Körülnéztünk Budapest egyetemi klubjaiban: a kis, zajos kocsmától a harsogó diszkóig sokféle helyre eljutottunk, és szinte mindegyiket tudtuk is valamiért szeretni, de azért lehet rangsorolni a felhozatalt.

Sarki törzskocsmától az ezres befogadóképességű, dörömbölő diszkóig sok mindent lehet egyetemi klubként definiálni. Mi a budapesti kínálatból válogatva igyekeztünk mindenfélét meríteni, hogy megtudjuk, hol érezheti magát a legjobban a hámból kirúgó hallgató. A felhozatal korrektnek bizonyult, de kisebb-nagyobb különbségek azért vannak, sőt az is kiderült, hogy nem mind egyetemi szórakozóhely, ami annak látszik.

Klasszikus klubhelyiség: Kinizsi Africafe
Varga Jenő Kollégium, IX. Kinizsi utca 2-6.

Enteriőr: A név alapján ne nagyon élje bele magát senki, hogy Kittenberger Kálmán nyomdokaiba léphet a közgázos kollégium pincehelyiségében, mert az afrikai dekoráció kimerül néhány faragott maszkban és más hasonló izében. Amúgy egy elég steril, de nagyon tiszta és aránylag barátságos klubhelyiség.

Közönség: Látogatásunk idején szinte teljesen üres a placc, de amúgy közgázos törzshely létére nyitott a kívülállókra is.

Sör: A hibahatáron belül vizezik. Nem kell túl sokat meginni belőle, hogy ártson, viszont nagyon sokat kell meginni, hogy másnap is rossz legyen.

Mire jó: A megfelelő időpontban nyugodtan le lehet ülni egy sörre, és el is lehet hozzá kajálgatni úgy kocsmai szinten, mert kapható korrekt hot-dog, melegszendvics és sültkrumpli. Szoktak lenni ezen kívül zenés-táncos bulik is, úgyhogy ilyesmiben is lehet gondolkodni, bár erre azért jobb helyet is el tudunk képzelni.

Verdikt: Az egyetem hallgatóinak, kollégistáknak ideális. Kívülállóként megfelelő, ha épp arra járunk, de nem varázsol el.

Definitív egyetemi szórakozóhely: Könyvtár Klub
V. Múzeum krt. 4.

Enteriőr: A BTK-s bulihely leginkább talán pub akar lenni, és jól csinálja, mert annak is tűnik: meleg színek uralkodnak, a fényviszonyok ideálisak, és egyszerűen jól esik végigtekinteni rajta. Ránézésre az elrendezése is kellemes, a hosszú terem egyik végében a színpad, a másikban a pult áll, plusz van még egy afféle oldalhajó is, de az asztalok miatt elég zsúfolt az egész, és nehéz benne közlekedni, a pódium előtt meg nagy a tolulás, és semmit nem látni. Ergo ülni a legjobb.

Közönség: Teltházba ütközünk, a publikum nyugodtan nevezhető jellemzően egyetemistának, azon belül pedig BTK-snak is, bár egy programozó exkollégával is összefutunk, aki biztosan nem jár titokban skandinavisztikára, szóval bárki betévedhet. És be is téved.

Sör: Kicsit kevésbé vizes az előzőnél, ár/érték arányban az egyik legjobb az egész mezőnyben.

Mire jó: Szinte tökéletesen egyensúlyozik a nyilvános szórakozóhely és az egyetemi klub között. Élőzenével is szolgál, úgyhogy lehet jönni koncertre, de be lehet ülni csak úgy dumálni és sörözni is. Ismerkedésre viszont alkalmatlan, ezt igazolja az a két-három ember is, aki egyedül támasztja a falat és nagyon szomorú.

Verdikt: 30 alatt mindenki kipróbálhatja. Persze 18 év alatt senki ne akarjon alkoholt és dohányárut venni, sőt maradjon otthon.

Príma kocsma: HaBár
Baross Gábor Kollégium, XI. Bartók Béla út 17.

Enteriőr: A szocreál portát elhagyva nyomasztó alagsori folyosókon vezet az út a közlekedésmérnökök csehója felé, az ajtón belépve azonban egy meglepően kellemes hely fogad. Semmi különös nincs benne, csak egy pult, egy darts-tábla meg faasztalok és -padok, de mindez együtt elég ahhoz, hogy olyan eldugott, zajos kiskocsma legyen a HaBárból, amilyenbe minden jóérzésű ember vágyik.

Közönség: Első blikkre elég belterjesnek látszik, még mackónadrágos kollégisták is vannak. Kicsit mintha ki is néznének, de aztán lassan megtelik a hely (azoknak a kedvéért, akiknek előítéleteik vannak amiatt, hogy műszakis klubról beszélünk: egyenlő arányban jönnek a pasik és a csajok), és oldódik a hangulat. Ennek ellenére megmarad a zártkörűség érzete, de ez nem is baj.

Sör: Nagyon hideg és nem túl bubis, de iható.

Mire jó: Itt is van egy DJ-pult, de ez sem az a hely, ahova táncolni és tombolni érkezik az ember. Arra viszont tökéletes, hogy iszogasson, beszélgessen, és egy Unicumért számot kérjen a pultnál.

Verdikt: Szinte sajnáljuk, hogy nem jártunk a közlekedésmérnöki karra, mert ez az a hely, ahova minden nap jó lehet beülni. Nálunk nyert.

Nevezhetjük presszónak is: Ars Presso
Martos Flóra Kollégium, XI. Stoczek u. 5-7.

Enteriőr: Az utcára néző, földtől plafonig érő üvegtáblákat takaró nehéz függöny rém randa, de kellemesen kirekeszti a külvilágot az oszlopokkal taglalt, hosszú teremből, ahol a vegyészek gyülekeznek. A helyiség a nyolcvanas évek szállodáinak rendezvénytermeit idézi, a pult szerényen húzódik meg a legvégében, a középpontban pedig a temérdek csocsóasztal áll. Van benne valami ridegség, ugyanakkor mégis jópofa az oszlopokra rakott feliratoknak és hirdetményeknek köszönhetően, amelyek közül a legjobb egy A4-es lap, „KEVERT ÚJRA!” felirattal.

Közönség: Helyieknek tűnnek, és ők is furcsán néznek egy kicsit az idegenekre, pedig legjobb tudomásunk szerint ezen a helyen mindenki megfordul legalább egyszer az életében, függetlenül attól, hogy könyvtárosnak vagy biomérnöknek készül.

Sör: Fel sem tűnt, hogy megittuk. Ez legalább annyira pozitívum, mint amennyire negatívum.

Mire jó: Itt is szoktak zenés-táncos bulik lenni, és a hely alkalmas is erre, de sportközvetítéseket is kínál, és persze kiemelt csocsóközpontként is ismert. Szóval multifunkciós.

Verdikt: Nem hozza lázba az embert, de meg lehet szokni és szeretni is. Inkább csak hívásra érdemes érkezni, de úgyis hívni fog valaki.

Diszkó, és kész: Morrison’s Közgáz
IX. Fővám tér 8.

Enteriőr: A Közgáz Pince bolthajtásos katakombarendszerét mindenki ismeri. Amióta a minden napra „fantasztikus italakciót” hirdető szórakozóhely-hálózat uralja, beköltözött a popkultúra is: a falakra Super Mariók, Elvis Presley-k és hasonlók vannak festve, ami jól néz ki. Lehet üldögélni is, de a hangsúly a tánctéren van, meg a nagy, négyoldalú pulton. A ruhatár egyébként a kabátjainkkal együtt elköltözött, míg mi bent voltunk, aztán a bejárat is átkerült máshova, de erről senki nem szólt, úgyhogy kifelé egy rövid ideig a Kocka című filmben éreztük magunkat, és kicsit attól is féltünk, hogy az ajtón kilépve mondjuk Zürichben találjuk magunkat, de nem.

Közönség: Na, ez itt a kardinális kérdés. A környéken mindenfelé azt kérdezgetik az embertől, hol a Morrison’s „három”, tehát nyilván nem a közgázosok gyülekeznek, és befelé menet szembetalálkozunk egy csalódott csoporttal is, akik azért távoznak, mert „tele van a hely 14 évesekkel”. Ez így persze túlzás, de az tény, hogy ez már egy átlagos szórakozóhely a hozzá való közönséggel. Nem kell hozzá kék diákigazolvány, de kedvezmények járnak érte.

Sör: Az akciósból veszünk, de a felét ott is hagyjuk, mert nagyon híg, és kénes szaga van. Talán gyógyvíz dolgozik benne?

Mire jó: Koncertre menni, ha épp van koncert (gyakran van), továbbá olcsón berúgni (vagy azt hinni, hogy berúgtunk), táncolni és ismerkedni. Figyelem: 21 óra után van belépő, és a boldog órák lejártával be tudnak drágulni az italok.

Verdikt: Az menjen, akit érdekel valamelyik koncert, vagy szeretne olcsón berúgni, táncolni és ismerkedni olyanokkal, akik szeretnének olcsón berúgni, táncolni és ismerkedni.

Bus András
eduline