Hiroki japán egyetemi hallgató nemrégiben diplomázott, és örömmel látott neki első munkahelye felkutatásának. Ám hiába jelentkezett 40 céghez, egyetlen állás sem akadt a számára. Így azt tette, amit egyre több ifjú társa: annak elkerülésére, hogy az "elveszett nemzedék" részévé váljon, amely bizonytalan, rosszul fizetett állások foglya, az egyetemen maradt, és továbbra is vár a megfelelő lehetőségre.

"Ha valaki freeter, nincs biztonság" - mondta a brit hírügynökségnek a 23 éves Hiroki, aki nem adta meg teljes nevét. Azokat a fiatalokat jelölik a freeter szóval, akik tanulmányaik végeztével egyik ideiglenes részállásból a másikba sodródnak. Maga a kifejezés 1987-ből származik, valószínűleg az angol free vagy freelance - szabad, szabadúszó - és a német Arbeiter - dolgozó, munkás - összevonásából.

Japánnak már van egy  "elveszett nemzedéke": olyan részidős, szerződéses posztokba szorult személyek alkotják, akik a felsőfokú diplomát az 1994-2004 közötti időszakban, az új állások létrehozásának "jégkorszakában" szerezték meg, és azóta sem találtak stabil munkahelyet. A japán politikusok ma amiatt aggódnak, hogy mivel az utóbbi hatvan év legsúlyosabb válságából való kilábalás még ingatag, és a vállalatok csak óvatosan vesznek fel új alkalmazottakat, egy második fiatal nemzedék is veszélybe kerülhet. Márpedig ezt az ország aligha engedheti meg magának, mivel közben meg kell oldania azt a problémát is, hogy lakossága egyre idősebb, és egyre zsugorodik.

A szakértők egyetértenek ezzel, de a bírálók szerint Hatojama Jukio miniszterelnök kísérletei a probléma megoldására - beleértve azt a tervet, hogy korlátozzák a részidős alkalmazási lehetőségeket - a legjobb esetben sem elegendőek, sőt akár súlyosbíthatják is a gondokat.
Richard Jerram, a Macquarie Securities japán biztosító gazdasági elemzője szerint arra lenne szükség, hogy jobb védelmet és biztonságot nyújtsanak az állandó alkalmazottaknak, megkönnyítsék az állásváltoztatást, és szűkítsék a különbséget az állandó és a nem állandó állásúak helyzete között. Ennek az ellenkezője - hangoztatja - csak annyit ér el, hogy az állásteremtési kedv csökken.

Az, hogy a gazdasági válság és a lassú talpra állás nehéz munkaerőpiacot teremt, nem igazi meglepetés, és persze a 4,9 százalékos japán munkanélküliség is számos ország számára egyenesen elérhetetlen álomnak tűnik. Még a japán munkaerőpiac "jégkorszakában" is az egyetemi diplomások 90 százaléka talált magának állást. Ám az a japán rendszer, hogy a cégek minden áprilisban újonnan végzettek tömegeit veszik fel egyszerre - gyakran akár egy évvel azt követően, hogy meghirdették az állásokat -, magában foglalja, hogy azok számára, akik ebből kimaradnak, rendkívül leszűkül a stabil karrier kilátása. 
 
"Vannak, akik állandó állást találnak, miután időszakos szerződésekkel dolgoztak, de nincsenek sokan. Mondhatni, ez egyszer fordul elő egy életben" - fejti ki Haszegava Sin, annak a tokiói Aojama Gakuin Egyetemnek az alelnöke, amelynek diákjai ötödik évfolyamra is beiratkozhatnak, méghozzá fél áron.

"Az idősebb alkalmazottak magas fizetésének megóvása érdekében a cégek feláldozzák a fiatalok lehetőségeit" - magyarázza a probléma okait Jasiro Naohiro, a tokiói Nemzetközi Keresztény Egyetem (ICU) gazdasági tanszékének tanára.
   
A kormány erőfeszítései egyfelől a pályaválasztási tanácsadásra, a szakmai képzésre és arra irányulnak, hogy a cégeket rábírják több állandó alkalmazott felvételére; másfelől igyekeznek új korlátokat állítani az ideiglenes alkalmaztatás elé. "Ha a diákok nem kapnak ajánlatot, mielőtt végeznének, gyakran válnak olyan freeterré, aki nem dolgozik rendszeresen és keveset keres. Ezért próbálunk segíteni nekik abban, hogy már tanulmányaik idején stabil állást találjanak" -magyarázza az országban kialakult furcsa helyzetet a tokiói városi kormányzat tanácsadó szolgálatának illetékese, Murajama Maszajo.



mti/eduline