Ahogy a tandíjat is elsöpörte 2008 tavaszán a népszavazás, a rezidensek röghöz kötését is semmissé tehetné – gondolhatták a Szegedi Tudományegyetem hallgatói önkormányzatának vezetői, amikor a múlt héten azzal álltak elő, hogy referendum kiírását kezdeményezik. A támogatás reménybeli elnyerésének csupán apró akadálya, hogy tíz, szavazásra jogosult felnőtt állampolgárból kilencnek feltehetően fogalma sincs róla, ki vagy mi lehet az a rezidens. Mivel azonban a hirtelen felindulásból született kezdeményezést a másik három – a budapesti, a debreceni és a pécsi – egyetem hallgatói önkormányzata, valamint a Magyar Rezidensszövetség (MRSZ) sem támogatta, a szegediek sem forszírozták tovább a dolgot. Ám ettől még a rezidensek – közérthetőbben: a gyakornokok – gondjai változatlanok.

Ők azok az egyetemet elvégzett fiatal doktorok, akik már szakirányt választottak – például sebészek, radiológusok, belgyógyászok szeretnének lenni –, és ennek megfelelő területen dolgoznak, hogy megszerezzék a szakvizsgához szükséges gyakorlati és elméleti tudást. Az ő életükön változtat egy tavaly kihirdetett, de csak az idén életbe lépő, az elmúlt tíz év orvosi szakképzési rendszerét átszabó kormányrendelet.

„Szó sincs arról, hogy visszasírnánk a szakképzés korábbi rendszerét” – hárította el a feltételezést Papp Magor, az MRSZ elnöke. Eddig az egyetemi klinikákon telt a gyakornokok első két éve, ezt követően kereshettek maguknak kórházat, ahol a további 2-3 gyakorlati évre befogadták őket. Így csak utólag, két év törzsképzés után derült ki, hogy a választott szakkal el lehet-e helyezkedni. Ezzel szemben a végzősök most azonnal a kórházakba kerülnek, vagyis már az induláskor mérlegelhetik, melyik munkahelyet és szakot válasszák. Ez azonban nem nyerte el az egyetemek támogatását, mivel a klinikák eddig ingyenmunkaerőként foglalkoztattak két évfolyamnyi – összesen mintegy 1400 – végzett orvost. Ráadásul az ő szakképzésükért évente további 7 milliárd forint költségvetési támogatást kaptak, aminek egy részére az új rendszerben már a kórházak pályázhatnak. A költségvetéstől érkező havi képzési hozzájárulás rezidensenként 65 ezer forint. A munkabért, ami havi nettó 95 ezer forint, a kórháznak kell kifizetnie. Ha erre nem futja, nem fogadhat rezidenseket.

Mivel a szakorvosképzés ingyenes – legalábbis azoknak, akiknek sikerül bejutniuk a meghirdetett helyekre –, a jogalkotók cserébe elvárják, hogy a szakorvosok legalább további négy évet ott is maradjanak, ahol kiképezték őket. Ellenkező esetben vissza kell fizetniük taníttatásuk költségét, 3-4 millió forintot. Az egészségügyi miniszter szerint az MRSZ által kifogásolt „röghöz kötés” nem munkahely-változtatási tilalmat jelent, hanem csak azt, hogy a megszerzett tudást legalább ennyi ideig Magyarországon kell kamatoztatni. Tény, hogy mindkét értelmezés kiolvasható a rendeletből. Míg azonban jogászok, közgazdászok, mérnökök esetében mindennapos megoldás, hogy a szakképzés költségeit a delikvens munkahelye állja, amely a fiatal szakembert tanulmányi szerződéssel néhány évre magához köti, az orvosok ugyanezt sérelmesnek találják. Papp Magor mindenekelőtt megélhetési gondokra, a diplomások átlaga alatti, a versenyszférától jócskán elmaradó bérekre hivatkozik. A rezidensek 75 százalékának legalább két állása van, minden másodikuk pedig legalább három helyen dolgozik, hogy meg tudjon élni, eközben tanulnia is kell – derül ki az MRSZ felméréséből.

Legkorábban 28-29 éves korában lehet valaki szakorvos, így az egzisztenciális gondokat súlyosbítja, hogy a családalapítás, gyermekszülés is ezekre az évekre esik. Ám nemcsak az alacsony bérek és a nagy leterheltség tereli a külföld felé a végzősöket. „A németek négyszáz rezidensi helyet ajánlottak az idén, havi 2000 eurós nettó fizetéssel, de a szövetség nem a távozásban látja a megoldást. Havi nettó 200 ezer forintos kezdő jövedelem már érdemi megtartó erővel bírna” – állítja Papp Magor.

A méltatlanul alacsony kereseten kívül a szakma feudális rendje is távozásra készteti azokat, akik megalázónak tartják, hogy a betegektől pénzt fogadjanak el. Előfordul, hogy a munkában a hierarchia legaljára kerülő diplomás orvosok rezidensekként a klinikákon napi több órában csak a betegadatokat gépelik a régen elavult programmal futó számítógépekbe, önálló gyógyítómunkát nem kapnak. Gyakorlati képzésük meglehetősen esetleges. Az viszont pozitívum, hogy az új rezidensképzési szabályok szerint a hiányszakmákra – például radiológusnak, patológusnak – jelentkezők 50 százalékkal, vagyis bruttó 64 ezer forinttal magasabb bért kapnak egész szakképzési idejük alatt. Az egészségügyi minisztérium több kérdésben is elfogadta az MRSZ módosító javaslatait, így például a végzősök nemcsak három, hanem öt rezidensi helyet is megpályázhatnak, és megemelte a hiányszakmák tanulására felvehető gyakornokok számát. Bár a kedélyek lassan csillapodnak, a Fidesz egészségpolitikusa, Pesti Imre a minap azt nyilatkozta: az egyik legsürgetőbb feladat a rezidensrendelet végrehajtásának felfüggesztése.

 Gáti Júlia

HVG