Heti minimum 60 munkaóra és 400 forintos órabér. Erre számíthat az, aki ma fiatal rezidens orvosként elkezd dolgozni valamelyik kórházban. Ehhez képest nem is annyira rossz az elvándorlási arány, pedig a szakemberek már évek óta kongatják a vészharangot: ha nem lesz változás a jövedelmekben akkor - hiába a paraszolvencia „jól működő rendszere” - néhány éven belül komoly orvoshiánnyal nézhetünk szembe.

Még két évem van hátra a diplomáig. Orvos családba születtem, egyértelmű volt, hogy én is az leszek – meséli Dávid, aki a Pécsi Orvostudományi Egyetemre jár. A kezdetektől fogva háziorvos szeretnék lenni, erre érzek magamban elhivatottságot, úgy gondolom, hogy ezen a területen tudnék leginkább segíteni. Ezért nem is merült fel bennem, hogy külföldre menjek dolgozni, pedig tudom, hogy bármelyik EU-s országban rögtön több, mint a tízszeresét kereshetném annak, amire itthon számíthatok – teszi hozzá a jövő orvosa.

Elszívóerő

Az alacsony fizetés és a heti minimum 60 munkaóra dacára, az orvosi egyetemisták több mint háromnegyede még mindig rendelkezik azzal a küldetéstudattal, ami a pályán tarthatja őket – mondja Papp Magor a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Ez az adat biztató lehetne, ha nem találkoznánk egyéb felmérésekkel is, amelyek például a fiatal orvosok migrációs hajlandóságát vizsgálják. Az Egészségügyi Menedzserképző Központ évente méri az orvosi egyetemisták külföldi munkavállalási szándékát. A felmérésekből az látszik, hogy míg az elsősök kilencven százaléka még szeretne itthon maradni, addig a végzősöknek már kétharmada (2009-ben 68%!) gondolkodik a külföldi munkavállaláson.

A gondolkodást persze nem mindig követi tett, de 2009-re eljutottunk oda, hogy a „lebegtetők” tíz százaléka, tehát 100 végzett orvostanhallgatóból 7 valóban el is hagyta az országot. Ez az adat különösen kétségbeejtő akkor, ha tudjuk, hogy egy általános orvos képzése havonta 330 ezer forintjába kerül az államnak, míg egy fogorvosé 360 ezerbe. A romló tendencia abból is jól nyomon követhető, hogy míg az 5-öd, 6-od évesek eddig szakmai lapokban publikáltak és igyekeztek plusz pontokat gyűjteni az egyetemen a jobb elhelyezkedés reményében, addig mára már az jellemző, hogy a végzősök nyelveket tanulnak, és ott legyeskednek körülöttük a fejvadász cégek.

Az ő külföldi munkaajánlataikkal pedig nem lehet versenyezni, hiszen Angliában, vagy Németországban gyakorlatilag az egyetem után rögtön el lehet helyezkedni osztályos orvosként, anélkül, hogy a rezidensképzést megcsinálná valaki. Egy EU-s kezdő orvos általában havi nettó 600 ezer és egymillió forint között keres, de előfordul, hogy még ennél is többet. És ami szintén fontos különbség: az EU tagállamokban szabályozva van a munkaórák száma, így mérhetően sokkal kisebb teher hárul egy orvosra, mint itthon – vázolja az elvándorlás okait Papp Magor az eduline-nak. (Az EU tagországokban a munkaórák száma túlórával együtt sem haladhatja meg a 48 órát, és ez vonatkozik az orvosokra is.)

Slágerszakok, hiányszakok

Az orvosi egyetemekről kikerülő pályakezdő orvosok átlagosan öt év alatt szakosodnak. Ennyi idő kell hozzá, hogy szakorvosi vizsgát tehessenek, de van ahol még ennél is több – a kardiológián például hat év.  Aki itthon marad, már az egyetem utolsó éveiben „helyezkedik”, hogy bekerülhessen egy jobb kórház, vagy klinika rezidensképzésére. A bejutás felvételihez kötött, sokat számít a diploma, a jegyek és az egyetem alatt végzett egyéb szakmai munka. Magyarországon egyenlőre kevés magánklinika van, és bár ezek magyar viszonylatban versenyképes fizetést adnak, túl sok orvost nem tudnak foglalkoztatni, lévén általában csak egy-két szakterületre specializálódnak – arra, ahol van fizetőképes kereslet. Alapesetben egy rezidens orvos fizetése – szakiránytól függetlenül – havi nettó 95 ezer forint, míg egy szakorvosé 130 ezer. Ehhez azonban öt évet le kell húzni egy kórházban, és le kell tenni a szakvizsgát is.

A „sláger” szakirányok közé tartozik többek között a gyerekgyógyászat, illetve a szülészet és a sebészet is. Utóbbi kettő nem kis mértékben azért, mert ezekben van esély a későbbiekben magánpraxis beindítására, illetve - sajnálatos módon – a paraszolvencia még mindig motiváló erő lehet, melyre ezek a szakorvosok számíthatnak leginkább. Töretlenül népszerű ugyanakkor a háziorvos szakirány is, ezt leginkább a nyugodt légkör miatt választják a friss diplomások, ezen a területen lehetnek leginkább a maguk urai – mondja Papp Magor, majd hozzáteszi: ennek fényében még kirívóbb, hogy a tavalyi évben összesen 75 háziorvos rezidenst vettek fel, miközben a betöltetlen praxisok száma kétszáz fölött van.

Nem kapkodnak viszont a patológia, és a radiológia szakirányok után, ezeket évek óta lehetetlen feltölteni. Aneszteziológusnak azonban sokan jelentkeznek, de ennek is megvan a maga prózai magyarázata: sokan csinálják, hogy az itthoni kórházi praxis mellett havonta elrepülnek egy hosszú hétvégére, valamelyik Nyugat-európai magánklinikára, ahol az egyre inkább virágzó kisműtéti beavatkozásokhoz jól jön a magyar altatóorvos segítsége.

Fehér köpeny, vagy nyakkendő?

Arra a kérdésre, hogy a frissen végzettek hány százaléka választja a versenyszférát a kórházi munka helyett, illetve, hogy az évek során az orvosok mekkora további hányadát „szippantja fel”, az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal egyenlőre nem tudott kielégítő választ adni. Állításuk szerint folyamatban van egy „Egészségügyi humánerőforrás monitoring” elnevezésű projekt, amelynek célja pontosan az, hogy feltérképezze az egészségügyben dolgozók elhelyezkedését, illetve a szakirány váltásokat.

„A fiatal orvosok jelenlegi anyagi és munkakörülményei nem teszik lehetővé az egzisztencia teremtést, a szakmai fejlődést, a minőségi munkavégzést. A körülmények veszélyeztetik a betegellátást és az egészségügyi rendszer működését.” – olvasható a lesújtó helyzetelemzés a Magyar Rezidens Szövetség honlapján.

Ha egy rezidens fizetését vesszük, akkor a heti minimum 60 óra munkára 400 forintos órabér jön ki. A szakápolók és asszisztensek fizetése még ennél is alacsonyabb. Éppen ezért a rezidens orvosok és az ápolók háromnegyedének van másod- és harmad-állása: háziorvosi ügyeletet vállalnak, mentőznek. Ilyen körülmények között nem csoda, ha sok a „kiugró”, a pályaelhagyó. Tudunk a gyógyszerügynökké lett orvosokról, és tudunk az egészségügyi menedzserekről is, akik az egészségügyi intézmények osztályain a vezetési és szervezési feladatokat látják el. Ők nem a közalkalmazotti bértábla alapján kapják a fizetésüket, hanem a multi-cégektől, vagy a kórházfenntartótól. Így jobb alkupozícióban vannak, és munkakörülményeik is sokkal kiszámíthatóbbak.

A 2010 nyarán végző orvostanhallgatók helyzete azért lesz kimondottan speciális, mert az ő fizetésüket – egy friss rendelet szerint – már a kórházaknak kéne kigazdálkodniuk. Nekik viszont köztudomásúlag nincs pénzük. Éppen ezért ma senki nem tudja megmondani, hogy összesen hány álláspályázatot fognak kiírni a kórházak, és hányan fognak ősszel rezidensként kezdeni. Az már csak hab a tortán, hogy egy - a végzősök körében készített – felmérés szerint a jelenlegi körülmények között mintegy negyven százalék nem is tervezi, hogy belép a képzésbe.

Kanaki Anna

eduline