A Rákóczi szabadságharc 1703-1711 között tartott, ebben az időszakban Magyarország a Habsburg birodalom része. A szabadságharc kirobbanásának oka, a növekvő jobbágyterhek, az elviselhetetlen adóztatás, amit az osztrákok azért vezettek be, mert a török kiűzése komoly anyagi megterhelést jelentett II. Lipót (1657-1705) államának. A szabadságharchoz rövid időn belül a nemesek is csatlakoztak elsősorban a hivatalok betöltésében való hátrányos helyzetük, a protestáns vallás udvari elutasítása és a birtokok török hódoltság utáni visszaszerzésének lehetetlensége miatt. 1703-ban a szabadságharc az ország Észak-keleti területeiről (Rákóczi és Bercsényi birtokai) a fokozatosan terjeszkedett a Duna-Tisza köze és a Felvidék területeire. A szabadságharc kezdetén a parasztokat a nemesség elleni gyűlölet is vezérelte és a nemesség félt a felkelőktől. Azonban a bécsi udvar nem bánt megfelelően a magyar nemesekkel, nem orvosolta sérelmeiket, így azok közül végül többen csatlakoztak Rákóczihoz (pl. Károlyi Sándor). Rákóczi Kiadta a vetési pátenst (rendelet), aminek értelmében a szabadságharchoz csatlakozó jobbágyok és családtagjaik mentesültek az adóterhek alól. Sok jobbágy beállt a szabadság harc seregébe (80.000 fő is volt a sereg létszáma), míg a nemesek munkáskéz nélkül maradtak.

1705-ben a szécsényi országgyűlés megválasztotta Rákóczit Magyarország vezérlő fejedelmévé. 24 tagú szenátus állt mellette, melynek elnöke Bercsényi Miklós lett. Rákóczi teljhatalommal rendelkezett a külügyek, a pénzügyek és a hadügyek terén. Felhasználhatta a kancelláriát, amely a legfontosabb hivatal volt. Ennek vezetője Ráday Pál. Az egész ország területén vallásszabadságot hirdetett, Magyarország államformáját lengyel mintára konföderációban határozta meg (szövetségi állam).

XIV. Lajos, francia király 1708-ig támogatja a szabadságharcot, mert a spanyol örökösödési háborúban a Habsburg-Angol szövetség elleni harcban kedvező volt számára a keleti szövetséges. A kuruc állam bevételei a nemesfémbányákból, a vámokból, a fejedelmi birtokokból származtak. Saját pénzt veretett rézből (rézlibertás), ami gyorsan inflálódott, gyengült az értéke. Rákóczi tervezte a közteherviselés bevezetését, de szembefordultak vele. Megszervezte a Gazdasági Tanácsot, amely a szabadság harc gazdasági ügyeit intézte: fegyverellátás, ruházat, élelmezés. Manufaktúrákat alapított és tárházakat (raktár) létesített. Magyarország ipara elmaradott, ezért a hadsereg ellátása és az állami kiadások előteremtése nehéznek bizonyult.

Kuruc hadsereg: A szabadságharc kezdetén szervezetlen és fegyelmezetlen a sereg. Képzetlenek voltak. Végvári, császári, külföldi katonák és Thököly seregéből származó harcosok is harcoltak itt. A többség könnyűlovas, a kisebbség gyalogság (talpasok), és van egy kevés tüzérség is. Létszám eleinte 80 ezer fő, de visszaesett 30 ezerre. Két nagy tábort találunk: a) mezei katonák (irreguláris csapat), b) tanult, kiképzett csaptok (reguláris, hivatalos csapat). A kuruc sereg a gyors, hirtelen támadás módszerét alkalmazta, a nyílt ütközeteket kerülték. Komoly problémát jelentett a hadseregben a nemesek és a parasztok közötti ellentét, amit nehéz volt Rákóczinak tompítani.

1707-ben beiktatták Rákóczit erdélyi fejedelemé. Ugyanebben az évben országgyűlést tartottak Ónódon. A győzelmek mellett megerősödött az ellenzék, akik támadták Rákóczit. Ennek oka a vetési pátens és annak következményei, a hosszú háború, az értéktelen pénz, a béketárgyalások kudarca. Az országgyűlésen a hadikiadásokra kétmillió forint hadiadót szavaztak meg, aminek a befizetése a nemességre is vonatkozott, így bevezették a közteherviselést. Döntöttek a hadirokkantak, az özvegyek és az árvák állami gondoskodásáról. A nemesség egy része ezzel nem tudott azonosulni. Ezen az országgyűlésen történik meg a Habsburg ház trónfosztása.

Bercsényi vezeti fel: „eb ura fakó, József császár nem királyunk”: a németek császára lehet, de Magyarországnak nem, idegen származású nem ülhet a trónon (= detronizáció). Rákóczi célja a terjeszkedés északnyugati irányba (Morvaország+Szilézia), így èletre akar hozni egy magyar-morva-sziléziai konföderációt. 1708-ban legjobb seregével indul Morvaország irányába (I. Frigyes Vilmost szeretné magyar királynak), viszont Trencsén mellett döntő vereséget szenved a császári csapatoktól. Ez fordulópontot jelentett.

1708-tól a védekezésre maradt csak energia és folyamatos visszavonulást figyelhetünk meg , csökkent a szabadságharc anyagi háttere: nem érkezik támogatás Franciaországból, külpolitikailag egyre inkább elszigetelődik, a nemesek pedig hazakényszerítik a jobbágyokat, nem tartják be a vetési pátenst. Megbomlik a nemzeti egység. Árulók kerülnek ki a kuruc seregből, pl.: Bezerédy Imre. 1708-ban a sárospataki országgyűlésen minden jobbágynak szabadságot ígért Rákóczi (jobbágyfelszabadítás), viszont a kiegyenlítetlen erőviszonyokon már nem tud változtatni.

1710-ben a Romhányi ütközet után elindultak a titkos tárgyalások Rákóczi és az udvar között (Pálffy János). Rákóczit Károlyi Sándor képviselte.

II. Rákóczi Ferenc nagy energiákat fektetett abba, hogy a nemesek és a parasztok között összhangot teremtsen, de a törekvése sikertelen maradt.

1711. április 30-án megkötötték a szatmári békét és ezzel véget ért a szabadságharc. Május 1-jén a kuruc csapatok letették a fegyvert a Nagymajtényi-síkon.

Bethlen István a Horthy korszak (1920-1944) Magyarországának meghatározó politikusa, akinek miniszterelnöki kinevezése 1921-ben történt, mivel elődjének, Teleki Pálnak legitimista nézetei miatt távozni kellett a kormányfői székből. Bethlen politikai és gazdasági lehetőségeit alapvetően meghatározta az 1920. június 4-én született Trianoni békeszerződés, aminek értelmében Magyarország területeinek 2/3-át elveszítette.

Teleki távozásával a rendszer konszolidációja Bethlenre maradt. 1921-ben a Habsburg ház trónfosztása eloszlatja a legitimista reményeket és megnyugtatja a szomszédos államokat. A stabil kormányzati rendszer megteremtése érdekében egy erős kormánypárt létrehozása az érdeke (belép a kisgazda pártba, ezzel egyesül a két kormánypárt (KNEP+ Kisgazda): Egységes Párt. Ezután 1922 végén új választójogi rendeletben szabályozza a választójogot (nem elegáns, mert a választójogot törvényben illik szabályozni. Csökken a választásra jogosultak száma és néhány nagyváros kivételével nyílt szavazás keretében történik a választás Magyarországon. Ez a rendszer biztosítja, hogy 1922-től a választásokon állandósul a kormánypárt fölénye. A felsőház visszaállításával (1926) pedig az a célja hogy a parlamentben biztosítsa a konzervatív túlsúlyt, illetve visszaszorítsa a szélsőségeseket. Bethlen megegyezik a baloldali ellenzékével (Bethlen-Peyer paktum). 1921 dec. 22.-én történik a megegyezés az MSZDP vezetőivel , aminek értelmében az MSZDP legális párt maradhat (részt vehet a választásokon, politikai gyűléseket tarthat, újságja lehet, cserébe az MSZDP lemond a közalkalmazottak, vasutasok és a postások szervezkedéséről, a politikai sztrájkról, és ígéretet tesz, hogy nem támadják a rendszert külföldön.

Az Osztrák Magyar Monarchia felbomlása a gazdaságban új helyzetet teremtett. Eddig vám nélküli kereskedelem, illetve közös pénz, bank és hitelrendszer volt, most Magyarország külkereskedelemre utalt ország, ahol az ipari kapacitás fennmaradt, de a nyersanyagtermelő területek (Erdély, Felvidék) elvesztek. Az ország értékesítési lehetőségei beszűkültek. 1924-ben Magyarország Népszövetségi kölcsönhöz folyamodik (250 millió aranykorona), megkezdődik az új iparágak fejlesztése pl. nagy fejlődésen megy át a textilipar, megkezdődik a vegyipari termelés és a bauxit kitermelése. Nagy hangsúlyt fektet a gazdaságélénkítésre, illetve a közigazgatás és oktatás korszerűsítése. A mezőgazdaságban pedig elterjed a gépesítés. A pénzügyi függetlenség fontos eleme, hogy 1924-ben létrehozzák a Magyar Nemzeti Bankot, majd 1927 jan. 1-én bevezetik a korona helyett a pengőt. A gazdasági sikerek révén 1929-re a termelés meghaladja a háború előtti szintet (+12%).

A pengő értékállósága biztosított volt, az állami alkalmazottak pedig megfelelően magas fizetéshez jutottak (pl. egyetemi tanár 800-900 pengő, amikor 1kg hús 1 pengőbe került).

A gazdasági fellendülés mellett komoly energiákat fordítottak az oktatás és kultúrpolitika területére. A költségvetés legnagyobb része erre a területre esett. A vallási és közoktatási miniszter Klebelsberg Kunó volt aki előirányozta az analfabétizmus csökkentését, aminek érdekében a iskolákat építettek a falvakban és tanítói lakásokat létesítettek. A népiskolai törvény (1926) segítségével 10% alá csökkent az analfabéták aránya. Emellett a kultúrfölény elméletét is megfogalmazza Klebelsberg, aminek szellemében be kell bizonyítani, hogy a magyarság a Kárpát medencében magasabb színvonalú államiság fenntartására képes, mint a környező népek, amelyek részesültek a magyar területekből. A magyar felsőoktatást (Szegedi egyetem) és a tudományt is fejleszti (kutatóintézetek). Ennek érdekében népszerűsíti a Magyar tudomány eredményeit a világban (Collegium Hungaricumok létesítése Berlinben, Bécsben, Rómában).

Bethlen kormányfői tevékenysége a nagy gazdasági világválság idején zárult (1931), de eltökélt célja, volt, hogy a népszerűtlen intézkedések után visszatér a hatalomba.

A konszolidáció tehát megszilárdítást jelent, amely tevékenység folyamán Bethlen a Horthy rendszernek megteremtette a hosszabb távú működési kereteit és kialakította a gazdasági belpolitikai és külpolitikai kapcsolatrendszerét.

Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint az érettségi vizsgák feladatsorait a javítási-értékelési útmutatókkal együtt a vizsgát követő napon hozzák nyilvánosságra. Ez azt jelenti, hogy a reggel 8.00, illetve 9.00 órakor kezdődő vizsgák esetében a vizsga másnapján reggel 8.00 órakor, a 14.00 órakor kezdődő vizsgák esetében pedig a vizsgát követő nap 14.00 órakor.

A rövid esszék nem hivatalos megoldásait itt nézhetitek meg: