A térkép egy geológiai rejtély megoldását is segítheti.
Az ELTE és a Cseh Tudományos Akadémia kutatói elkésztették az eddigi legrészletesebb térképet a Hold felszínén található mare-foltokról – olvasható az ELTE közleményében.
Hargitai Henrik, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és Petr Brož, a Cseh Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének munkatársa nemrég publikálta közös tanulmányát, amelynek köszönhetően újabb információkhoz juthatunk a Hold fejlődésének történetéről, sőt akár egy jövőbeli holdi leszállóhely kiválasztásában is segíthet.
A szabálytalan mare-foltok igen érdekes holdfelszíni formációk, amelyekről korábban azt hitték, hogy vulkanikus tevékenységekből származnak. Ez a hipotézis azonban ellentmondana annak a jelenleg is érvényes elméletnek, amely szerint a Hold belseje mára lehűlt és megszilárdult, így vulkáni aktivitás nem várható a felszínén.
Ahhoz, hogy ezt az ellentmondást fel tudják oldani, a kutatóknak először látniuk kell, hogy van-e valamilyen szabályosság az egyébként változatos alakú foltok formájában és holdfelszíni elhelyezkedésében.
„Bár a mare-foltok szinte kizárólag 3,5 milliárd éves vulkanikus lávaterületeken helyezkednek el, nagyon fiatalnak látszanak. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy felszínük újra és újra megújul olyan gázkitörések vagy a habszerű vulkáni anyag beomlása következtében, amelyek évmilliárdok óta ugyanazokon a helyeken történnek. Ha azonban kiderülne, hogy valóban fiatalok, az alapvetően megváltoztatná a Holdról mint geológiailag halott égitestről alkotott képünket. Éppen ezért kulcsfontosságúak e foltok a Hold evolúciójának megértéséhez” – magyarázza Hargitai Henrik, az Icarusban megjelent cikk ELTE-s szerzője.
Az új térkép feltárta, hogy a szabálytalan foltok többnyire csoportokban alakulnak ki, és szabályos alakzatokat, például vonalakat vagy köröket hoznak létre más geológiai képződmények mentén. Ez arra utal, hogy kialakulásuk a felszín alatti geológiához kapcsolódik.
A kutatók megoldást találtak arra a gyakorlati problémára is, hogyan lehet a feltárt mare-foltokat elnevezni. Ehhez egy egyszerű betű- és számkombinációkat használó hierarchikus jelölési rendszert alakítottak ki, amelynek segítségével a képződményeket egyértelműen be lehet azonosítani.