Az angolul tiny house movement olyan mozgalmat takar, amiben a szabad és költséghatékony élet reményében a teret apró otthonokra cserélik az emberek. De kinek ajánlott egyáltalán belevágni egy ilyen kalandba?

Egyre több egyetemista mond le a koleszról Amerikában, hogy alig pár négyzetméteren, de sokkal függetlenebbül éljen. A tiny house movement az USA-ban régóta tart, és komplett műsorokat szerveztek rá, hogy hogyan lehet egy miniházat minél praktikusabban megépíteni, hogy az kényelmes, illetve modern legyen. Na és legfőképpen tágas, már amennyire lehet. Egy, a mozgalommal foglalkozó oldal összeszedte, hogy mivel számoljon egy egyetemista, ha miniházon gondolkodik.

Noha nálunk egyelőre nem túl reális, hogy tömegek tudnák megvalósítani az amerikai mintát, ötleket még meríthetünk, hogyan lehet luxust teremteni tíz négyzetméteren, vagy mit lehet kihozni egy koliszobából. A Tiny House Expedition legelőször az anyagiakat említi: nemcsak nálunk, máshol is magasak az albérletárak, így nem árt alternatívák után nézni. Bár a miniházak sokkal olcsóbbak Amerikában, mint egy nagyobb otthon – vagy akár a kollégiumi helyek –, ez is komoly beruházást jelent (négyezer-húszezer dollár önerőről van szó, ami nagyjából másfél-nyolcmillió forintnak felel meg).

A diákoknak azt szintén mérlegelniük kell, hogy mennyire fontos számukra a tér. A miniházakban nincs túl sok pakolórész, és nagy bulikat sem bír el egy ilyen otthon, ahogy a vidékről érkező látogatókat is limitált számban lehet befogadni. Az viszont biztos, hogy az, aki ezt az életformát választja, tényleg egy egyedi otthont kaphat, és ha hosszú távban gondolkodik, még a lakáshitelt is megúszhatja.