Roma szülők gyermekeként került az ország egyik legjobb gimnáziumába, ma már a St. Andrewson tanul Campus life
Szabó Fruzsina

Roma szülők gyermekeként került az ország egyik legjobb gimnáziumába, ma már a St. Andrewson tanul

Szülei azt szerették volna, ha orvosnak tanul, de ő inkább a földrajzot szerette. Tizennégy évesen nem hitte, hogy bekerülhet az ország egyik legjobb gimnáziumába, tavaly mégis ott érettségizett, roma ösztöndíjasként két évig tanult az egyik legnevesebb tehetséggondozó intézetben, szeptember óta pedig a skóciai St. Andrews egyetem hallgatója. Pedig a 20 éves Csóka Milán azt mondja, sosem volt zseni, inkább csak szorgalmas. De az nagyon.

„Szinte kirohantam Skóciába” – emlékszik vissza Csóka Milán arra, hogyan érkezett meg a tanév elején, a koronavírus-járvány őszi berobbanása és az utazási szabályok szigorítása miatt a tervezettnél valamivel korábban a St. Andrewsra. Roma szülők gyermekeként, egy egri általános iskolából került az ország egyik legjobb gimnáziumába, onnan egy tehetséggondozó program ösztöndíjasai közé, onnan pedig az Egyesült Királyság egyik legnevesebb egyetemére. 

„A szüleim mindketten egyetemet végeztek, szociális munkások. Nem gazdagok, de apu mindig azt mondta, hogy tanulni kell, ez az egyetlen út számunkra” – mondja a családjáról. Beszélgetésünkből gyorsan kiderül: saját tehetsége, motiváltsága és a legjobb színvonalú oktatás mellett konokul kitartó szülők mellett a mentorok, tanárok, barátok „összjátéka” is komoly szerepet játszott abban, hogy Milán ma már ösztöndíjas a St. Andrewson.

Ha sikerül, az jó. Ha nem, az sem baj

„A szüleim nagyon nyomták, hogy muszáj Pestre mennem gimibe, mert onnan biztosabb lesz a bejutás az egyetemre. Ők végig jót akartak, én pedig tanultam reggeltől estig. Nem voltam zseni, inkább csak nagyon szorgalmas” – meséli az egri általános iskolában eltöltött utolsó évről. Nem hitte, hogy bekerülhet a középiskolai rangsorok élén álló Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumba, a szülei viszont úgy gondolkodtak: ha sikerül, az jó. Ha nem, az sem baj.

Amikor megérkezett az értesítés arról, hogy Milánt felvették, hirtelen nagyon sok dolga lett a családnak. „Csak amiatt költöztünk Budapestre, hogy én a Radnótiban tanulhassak, anyunak és apunak sem volt még állásajánlata” – mondja, hozzátéve: keresztanyjának volt egy budapesti lakása, így fél évre odaköltözhettek.

Csóka Milán. Általános iskolásként a Radnóti volt a cél

„Amikor a Radnótiba bekerültem, azt éreztem, hogy ez egy másik liga. Mesélték a többiek, hogy miket értek el, milyen versenyekre fognak menni, milyen családból származnak, én pedig felnéztem rájuk. Volt egy kis nyomás, hogy én is feltornázzam magam bizonyos tárgyakból” – meséli Milán. „Nekem nem voltak különóráim, úgy centiztük ki a Radnóti első pár évében, hogy kéthetente el tudjak menni matekórára, hogy egy kicsit felhozzam magam, abból ugyanis akkor is borzasztó voltam”.

„Leesett az állam, hogy mik vannak”

Milán azt mondja, a radnótis osztály nagyon befogadó volt, a mai napig onnan vannak a legjobb barátai. Ők rakták elé három éve azt a „térképszerűséget”, amelyen rengeteg tantárgy, tudományterület szerepelt. „Mondták, hogy nekik ezek közül kell választaniuk a Milestone-ban. Leesett az állam, hogy mik vannak. Pszichológia, meg politika, meg csomó érdekes dolog. Emlékszem, együtt választottuk ki, hogy miket vegyenek fel. Aztán hazamentem és rákerestem, hogy mi ez, de amint megláttam, hogy mennyibe kerül, azonnal bezártam az oldalt” – mesél arról, hogyan került a négy évfolyamos tehetséggondozó programot működtető, a legnevesebb brit egyetemek felvételijére évente több tucat hallgatót sikeresen felkészítő Milestone Intézetbe.

Az intézet akkor hirdetett meg egy roma diákoknak szóló ösztöndíjprogramot (a Bridge ösztöndíjat hátrányos helyzetű, illetve roma diákoknak idén is meghirdették), Milán végül erre jelentkezett. Összekötötték a felsőoktatásba készülő és már egyetemen tanuló roma diákokat támogató a Romaversitas Alapítvánnyal, ők segítettek neki felkészülni a milestone-os felvételire. Ami sikerült is. „A Milestone-ban pszichológiát hallgattam, az érdekelt eleinte a legjobban, de később váltottam földrajzra. Eközben felvettem az idegtudományokat, kutattuk az alvást, tanultam statisztikát és bepillanthattam az ELTE biológiai intézetének működésébe” – idézi vissza az ott töltött két évet. „Ez az időszak azért kemény volt. Harmadjára költöztünk, másfél órára a Radnótitól és a Milestone-tól. Minden nap legalább három órát utaztam, és napi négy-öt órát tanultam” – teszi hozzá.

Orvosi helyett

Hamar rájött arra, hogy nem azt akarja, amit a szülei: nem akar orvos lenni, a biológia és a földrajz sokkal jobban érdekelte. Mentorai a Milestone-nál arra biztatták, hogy ne az elvárásoknak akarjon megfelelni, keresse meg inkább azt, hogy miben a legjobb.

Az akkor végzős gimnazista az ELTE-n és a Szegedi Tudományegyetemen gondolkodott, de meggyőzték, hogy legyen bátrabb, sikerülhet valamelyik külföldi topegyetem is. „Bár azt is megmondták, hogy nagyon nehéz lesz. És nemcsak a felvételi, de a technikai feltételek megteremtése is. És mivel ezt gyakran éreztem már itthon is – például nem volt otthon nyomtatóm, bizonyos programok nem futottak a gépemen, nem volt normális számológépem –, arról végképp fogalmam sem volt, hogyan lesz anyagi fedezete annak, hogy én külföldön tanuljak” – mondja.

Mégis belevágott. Az egyetemválasztás komolyabb feladat volt, mint a továbbtanulók zöménél. Csak olyan egyetem jöhetett szóba, amely három fontos szempontnak megfelelt: vannak ösztöndíjak, tandíjmentesen lehet tanulni, és tényleg magas színvonalú az oktatás.

„Az egyetemek közül, amelyekre jelentkeztem, az egyik szinte azonnal visszadobott, a többi pedig hírt sem adott magáról. A barátaimnak már mind volt 3-4 pozitív válasza, nekem még egy sem” – emlékszik vissza a felvételi időszakra. Sok segítséget kapott tanáraitól és mentoraitól: ajánlásokat, referenciát a jelentkezéshez, extra felkészítést az érettségire, laptopot az online oktatáshoz, „rosszul éreztem volna magam, ha mindezek ellenére nem sikerült volna összehoznom a felvételit”. Azt ugyan tudta, hogy a skóciai egyetemek később válaszolnak a jelentkezőknek, mint például az angliaiak, arra nem számított, hogy ennyit kell várni a visszajelzésükre. „Már csak egy nap volt a határidőig. A buszon ültem, amikor megtudtam, hogy jött valamilyen értesítés. Nagyon megörültem, hogy mégiscsak tudják, hogy létezem” – mondja. 

Az Egyesült Királyság egyik legjobb egyetemére jutott be, földrajz szakra, mellette geológiát és biológiát is tanul. A St. Andrews – amely a 2000-es évek elején főként Vilmos herceg alma matereként híresült el – 1413-as alapításával az angol nyelvterület harmadik legrégebbi egyeteme, amely több képzésével a brit felsőoktatási rangsorok élén áll, a legkedveltebb szakokon pedig az ország legmagasabb ponthatárait húzzák. Nem véletlen, hogy rengeteg a külföldi – az egyetem oldala szerint 145 különböző országból vannak diákjaik –, míg a brit hallgatók az ország legjobb, túlnyomóan fizetős középiskoláiból érkeznek.

St. Andrews. A skóciai városban működik az ország egyik legjobb egyeteme

„Az online oktatás miatt most szinte csak külföldi diákok vannak itt, az angolok és a skótok nem jöttek vissza a campusra. Nagyon jól érzem magam, mindenki nagyon kedves, hatalmas szívük van” – meséli Milán, aki beszélgetésünkkor is a 16 ezres skóciai városban volt. A tanév a járvány miatt nem hagyományosan indult, eleinte még voltak gyakorlati és online órák is, a brit járványhelyzet romlása miatt hónapok óta azonban csak online órákat tarthatnak az oktatók.

A járvány nem csak az oktatást nehezítette meg, sok hallgatónak, köztük Milánnak anyagi problémákat is okozott. Korábban sikeresen pályázott egy egyetemi ösztöndíjra – azt mondja, ha ez nem jött volna össze, sikeres felvételi ide vagy oda, esélye sem lett volna a St. Andrewson tanulni. „Az ösztöndíj körülbelül a megélhetési költségek felét fedezi, ezért diákmunkát szerettem volna vállalni. A diákmunkák zöme a vendéglátásban van, és lett is volna egy lehetőség, egy pizzériában dolgozhattam volna pincérként, de a járvány miatt itt is bezártak az éttermek” – magyarázza. Októbertől decemberig hazaköltözött Magyarországra, dolgozott, és spórolni is tudott, addig sem kellett fizetnie a kinti szállást. 

„Ennek ellenére nagyon örülök, hogy ebben a tanévben kezdtem az egyetemet, nem pedig jövőre, mert így még nem kell tandíjat fizetnem” – utal arra, hogy a Brexit miatt utoljára a 2020/2021-es tanévben kezdett évfolyam kap tandíjmentességet Skóciában. A következő tanévtől az Európai Unió országaiból érkező elsőévesek már nem vehetik fel a kinti diákhitelt, és általános tandíjkedvezményre sem számíthatnak a brit egyetemeken. Ez a tandíjügyben eddig „különutas” Skóciában azt jelenti, hogy míg korábban az EU-s hallgatók tandíjmentesen tanulhattak, azoknak, akik 2021 szeptemberében kezdik meg a képzést, már fizetniük kell az egyetemért. „A többi európai diákkal mindig azt mondogatjuk, mennyire szerencsések vagyunk. Én különösen annak érzem magam”. 

Hirdetés