Az eszperantó nyelvet Lazar Markovics Zamenhof (eszperantósított álneve: Lazaro Ludoviko Zamenho) lengyel orvos-filológus alkotta meg 1887-ben - ma már több millióan, anyanyelvként pedig több ezren beszélik világszerte.

Az eszperantó szókincse körülbelül akkora, mint a magyaré, de mindent kiejtés szerint kell leírni. A főneveknek nincsenek nemei, az igék ragozása pedig nem függ az alanytól. Az eszperantó használ előképzőket és a szóalakot megváltoztató képzőket, jeleket, ragokat is. Az "eg" például egy olyan jel, amelyet a szó közepén kell elhelyezni, és fokozza annak jelentését: a "bona" jelentése így jó, a "bonega" kifejezésé pedig kiváló.

Itthon is sokan választják az eszperantót idegen nyelvként: 2006 és 2011 között az angol és a német után eszperantóból tették a legtöbb nyelvvizsgát Magyarországon, a mesterséges nyelv még a franciát is lekörözte. Melyik Európa leghosszabb szava? Itt nézhetitek meg.

Nem véletlenül. A nyelviskolák ajánlatai szerint már 100 tantermi óra után, 300-400 óra tanulással is el lehet jutni a középfokra, míg a nagy nyelvek elsajátításához 2000-2500 órára van szükség. A 100 óra normál tempóban is maximum 25 hetet jelent, egy intenzív tanfolyamon pedig - az ígéretek szerint - pár hét alatt meg lehet szerezni a nyelvvizsgát. Az eszperantóból szerzett bizonyítványt sok egyetemi, főiskolai szakon elfogadják, az egyetlen feltétel, hogy államilag elismert legyen - ilyet Magyarországon az ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központban tehettek.

Persze így is kérdés, megéri-e eszperantót tanulni, a munkaerőpiacon ugyanis nincs értéke az eszperantótudásnak, így az elhelyezkedéskor nem jelent előnyt.