A Magyar Tudományos Akadémián a természettudományok iskolai oktatásáról rendeztek előadást tegnap. Bár voltak optimista vélemények, a jelenlegi rendszert az akadémikusok többsége gyökeresen megváltoztatná. Mindennek Palkovics László jelenlétében adtak hangot, aki szintén felszólalt.

Szerdán a kevésbé érdekes hírek között hozta a Magyar Távirati Iroda (MTI) - nagyjából a termelési hírek szintjén -, hogy miként vélekednek a közoktatás megreformálásán munkálkodó kutatók a jelenlegi rendszerről, a jövő kihívásairól, melynek meg kell feleljen a magyar oktatási rendszer. Az MTA egy pedagógiai módszertani programot indított egy éve - még a nagy tiltakozási hullám előtt -, ennek gyakorlati része a következő négy évben zajlik majd - ismertette Lovász László, az MTA elnöke köszöntőjében.

Lovász szerint több változásra is reagálni kell a természettudományok oktatásában, hiszen új ismeretek jelennek meg napról napra, egyre több tudományág alkot kapcsolatot, valamint új tudományok is születnek. Azonban úgy látja, hogy jelenleg a biztos alapok átadását sem végzi el az oktatási rendszer, elmaradt a tanárképzés reformja, valamint az új ismeretek szerint az alkalmazott oktatási módszerek átalakítása is, így most nincs olyan tanári társadalom, akik a kor követelményei szerint oktathatnák a gyerekeket.

Palkovics László volt a nap első előadója, aki a kormányzati célokról beszélve kiemelte, hogy olyan oktatási rendszer kialakítása a cél, amely válaszolni tud a kor növekvő kihívásaira, hogy a diákok a megszerzett tudást valóban alkalmazni tudják. Részleteiben nem ment bele a kormány jelenlegi megoldásainak bemutatásába, elsősorban az elvekre és a stratégiai irányokra koncentrált. Érdekesség, hogy maga az államtitkár is úgy vélte - tudós közönsége előtt -, hogy az oktatásban fontos a helyi közösségek részvétele - ez mindenképp érdekes az önkormányzatok iskolaműködtetési jogainak elvétele idején.

Úgy vélte, hogy a tanárok továbbképzése esetén indokolt, hogy szemben a jelenlegi közel 900 továbbképzési lehetőséggel, ezt a feladatot a jövőben az egyetemek lássák el. Ennek részleteit nem ismertette, egyszerűen úgy fogalmazott, hogy az egyetemek "oldják meg" ezt a feladatot, hozzátéve, hogy ennek bizonyos részfeladataira már képesek.

Megítélése szerint  növelni kell az elkövetkező években az egyetemi alapkutatásra fordított forrásokat, és fontos lenne, hogy többen jelentkezzenek műszaki, természettudományos, informatikai képzésekre. Az idei jelentkezési adatokat elemezve megállapította, hogy nőtt a felsőoktatásba vetett bizalom, de műszaki-informatika területen igazán pozitív előrelépést nem sikerült egyelőre elérni. Jelenleg a hallgatók mintegy 25 százaléka végez műszaki, informatikai vagy természettudományos területen, ez nem elégíti ki a gazdaság igényeit - értékelte Palkovics László.

Feltörölték a padlót az oktatási kormányzattal

Az államtitkárt Laczkovich Miklós matematikus váltotta, aki a matematika tanításának példáján keresztül mutatta be, hogy milyen változások szükségesek a természettudományok, sőt, akár más tantárgyak esetében is. A közelmúltban végeztek egy felmérést 4257 matematika tanár megkérdezésével, sokat elmond erről - ahogy Laczkovich is kiemelte -, hogy már önmagában azt megköszönték a tanárok, hogy megkérdezték őket is.

A gondok felsorolásának elején rögzítette a mérnök végzettségű Palkovics László jelenlétében - aki az autógyártás szempontjaival is példálózott megelőző előadásában - Laczkovich óva intett mindenkit attól, hogy az iskolai tanításról úgy gondolkodjanak, mint egy összeszerelő üzemről. Később elmondta, hogy kutatóként szeretett volna minél több adattal dolgozni, de szomorúan jegyezte meg, hogy 2013-ban utoljára szolgáltatott adatot a KSH arról, hogy pontosan mennyit költ a kormány a GDP-ből oktatásra. Az utolsó évből 3,8 százalékos támogatásról írt a KSH, ez az OECD-hez 6 százalékos ajánlásához képest elenyésző.

A matematika tanároktól érkezett beszámolók alapján a legsúlyosabbak között azt találták Laczkovichék, hogy nincs átmenet az iskolai szintek között, középiskolában azt kell tanítsák a tanárok, ami nem fért bele az általános iskolában, az egyetem első évében meg azt, amit a középiskolában nem tudtak elsajátítani a diákok - tehát nem a tanultak elmélyítése történik. Laczkovics vázolta azt is, hogy 1977 óta az általános és középiskolai óraszámokat nézve egy diák 301 órával kevesebb természettudományt tanul, mint a mostaniak. Úgy vélte, hogy emiatt "szóba sem jöhet" az óraszámcsökkentés, de szükséges a képzés megreformálása.

Ki tanítja majd az általános természettudományos tárgyakat?

Az MTA előadói is úgy értékelték, hogy lehetséges egy általános természettudományos tárgy kialakítása, amely a különböző tudományágak legfontosabb ismereteit összegezve nyújthat életben felhasználható tudást a diákok számára. A szeptemberben induló szakközépiskolai és szakgimnáziumi képzésnél is ez a kormányzati cél, azonban a pedagógusok a tanév végén még nem tudják, hogy ki fogja megtartani az órákat, hiszen itt a kémia, földrajz, fizika és biológia elegyét kell átadják - a Nemzeti Pedagógus Kar is a tanterv módosításának elhalasztását kérte. Az Eduline kérdésére Palkovics László elmondta, hogy ennek eldöntése az iskolára maradna - mondván biztosítják az autonómiát és az alkotói szabadságot. Ismertette, hogy több ezer betöltetlen természettudományos tanári állás van, így nem kell aggódnia azoknak, akik csak a néhány órát kapnak a közös tantárgyból. Számukra megmarad a lehetőség, hogy más iskolákba menjenek áttanítani, így mindenkinek meglesz a kötelező óraszáma. "Ha fel kell ülni a buszra és el kell menni másik iskolába tanítani - ezt ma is teszik a pedagógusok -, miért lenne ez eretnek ebben az esetben?" - kérdezett vissza. Az államtitkár arra már nem tért ki, hogy ez hogyan működhet egy tanárokkal jól ellátott városban, illetve egy kisebb településen és olyan régiókban, ahol valóban kevesebb a természettudományt tanítók száma.

A kutató értékelése szerint rendkívüli fejlődést lehet elérni - egyben más tárgyaknak is jó alapot adhat -, ha minden nap 1-1 óra matematikát tanulnának a diákok legalább alsó tagozatban.

A tanárok óraszámáról elkeserítő adatokat kaptak. A válaszadó tanárok 24,6 tanórát tartanak egy héten átlagosan, a tanórára való felkészülés fél-fél órát vesz igénybe, így 37,5 órát foglalkozik egy tanár csak a legfontosabb feladatával, az órai tanítással. A tanárok kétharmada ezen felül tart tanórán kívüli foglalkozást, felvételire felkészítést, szakkört, amiért jelenleg nem kapnak túlórabért. Így már bőven elérték a heti 40 órát, erre jön még a dolgozatjavítás, a helyettesítés, a kapcsolattartás, a továbbképzés, a felügyelet. Laczkovich emlékeztetett, hogy ezeket a tanárok most ingyen végzik, sürgősen orvosolandó szerinte, hogy a túlóradíjakat kifizessék.

Kiemelte, hogy egykor 20 óra volt a kötelező heti óraszám, és hatalmas zúgolódás támadt, mikor 22-re emelte az egykori kormányzat. Ez most 24-26 óra.

A tanárok 90 százaléka pontosan tudja, hogy milyen tankönyvből szeretne tanítani, az általuk megjelölt négy könyv azonban korlátozottan választható, de volt olyan is, ami teljesen kiszorult a piacról az állami szabályozás miatt. Az Akadémiától azt várja a tanárok kétharmada, hogy segítsenek elérni a tankönyvválasztás szabadságának visszaállítását.

Nincs biztosítva, hogy integráltan lehessen oktatni: a tanároknak nincs asszisztensük - szemben számos nyugati országgal -, nincs kéttanítós rendszer, megfelelő csoportbontás, amit a taneszközök hiánya is súlyosbít - sorolta Laczkovich, ebben sok hasonlóságot lát az egyetemekkel is.

Ha a tanár szomorú, mindenki az

A tanárok felmérésből kiderült, hogy szörnyű hangulat uralkodik a tanári társadalomban - ismertette Laczkovich, aki szerint teljesen nyilvánvaló, hogy egy frusztrált pedagógus nem tud rendesen tanítani. Személyesen Laczkovich az oktatásirányításban látja a probléma gyökerét, a központosítást teljesen megmérgezi a tanítás hétköznapjait. Tanárok elbeszélésből idézve elmondja, hogy a megalkotott merev rendszer nem garantálja az oktatási intézmény és a tanárok autonómiáját.

Az iskolaigazgatók kinevezése tipikus példa volt, több esetben olyan igazgatót kapott egy iskola, ahol a tanárok más jelöltet támogattak. Laczkovich lélegzete is elállt - a teremben ülők inkább zúgolódtak -, mikor a kormányzati magyarázatot említette, miszerint az ilyen döntések okait a kormánynak nem törvényi kötelessége közzétenni. A tanfelügyeleti rendszert egyszerűen megalázónak nevezte, erre a véleményre is a tanárok összegyűjtött válaszai alapján jutott.

Laczkovich úgy vélte, hogy a hirtelen, kapkodó intézkedések, melyekkel a bajokat orvosolni akarták, csak ronthat a helyzeten. Megoldási javaslata a központosítás visszabontásaként értelmezhető, valamint számos olyan megoldást visszaállítana, mint a pedagógiai szakszolgálat, természetesen nem lemondva a pedagógiai módszertani reformokról.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!