A volt diákok egyenként mondták el a tanítónőnek, hogy mi mindent köszönhetnek neki.

"Emlékszem arra a különleges napra, amikor valamiért arra kértél, énekeljek egy dalt vagy ilyesmi, és aztán olyan lelkes lettél, hogy azt mondtad, istenem, ez nagyon szép, menj és kopogj be a szomszéd terembe, és énekeld el ott is. Két-három különböző terembe vittél el, hogy elénekeljem azt az egyetlen dalt. És ez volt életemben az első olyan pillanat, hogy nem kellemetlenül éreztem magam, hanem azt éreztem, hogy képes vagyok valami különlegesre. Nagyon köszönöm!" - idézte fel az egyik tanítvány.

"Egy félénk kis szőke lány voltam, de az irántam érzett szereteted megadta a magabiztosságot, hogy olyan nővé váljak, amilyen ma vagyok" - vallja be egy másik. "Mindig különleges helyed lesz a szívemben." Nyolc ok, amiért szeretjük a tanárokat.