Idén is nagy országos akciót fognak szervezni, addig pedig zajlanak majd a spontán, de jogszerű sztrájkok – mondta az Eduline-nak Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke. A tanévet fekete ruhában, fekete esernyőkkel indította el a szakszervezet, amelyhez sok visszajelzés érkezik a pedagógushiányról: több olyan iskoláról is hallottak, ahol kevesebb a tanító, mint az alsó tagozatos osztály.

Csütörtökön megkezdődött a 2022/2023-as tanév. Milyen visszajelzések érkeznek a PSZ-hez a tanárhiány "tüneteiről"?

Olyat hallottunk például, hogy augusztus végén derült ki: egy óvodában jóval kevesebb az óvodapedagógus, mint ahány csoport működik az intézményben -  arról még nincsenek híreink, ezt hogyan oldották meg. Olyan hírünk is van - sajnos egyre több - hogy nincs annyi tanító, ahány alsós osztály. Ezt a problémát pedagógiai asszisztensek és a felsős tanárok átcsoportosításával próbálják megoldani.

Meg kell várni az októberi statisztikai jelentést, hogy a pedagógushiányról pontos számot tudjunk mondani - ha nem titkosítják ötven évre ezeket az adatokat is. Arról is hallottunk, hogy van, ahol a diákok csak az első két napra kaptak órarendet, jövő hétre még nem. Ez is azt mutatja, hogy folyamatos a mozgás, és még mindig keresik a megoldást az iskolák a tanárhiányra.

Nyilván az összes pedagógus érzi, hogy nagy a baj. De mennyire nyitottak a sztrájkra?

Nagyon vegyes a kép, nyilván egész más a helyzet egy nagyvárosban, mint egy kistelepülésen. Ez egy hosszabb távú munka lesz, először alaposan fel kell mérni a helyzetet és elő kell készíteni a sztrájkot. Az biztos, hogy idén is nagy országos akciót fogunk kezdeményezni, addig pedig zajlanak majd a spontán, de jogszerű sztrájkok. Szeretném hangsúlyozni: nem a szakszervezetek, hanem a kormány felelőssége, hogy polgári engedetlenséghez kell folyamodniuk a kollégáknak, mert annyira el vannak keseredve. Annyira  megkötötték a kezüket a sztrájktörvény „kiherélésével”, hogy egyszerűen nincs más lehetőségük arra, hogy láthatóan adjanak hangot az elégedetlenségüknek.

Mennyire kell tartaniuk a sztrájkolóknak a szankcióktól? Kaptak konkrét fenyegetéseket?

A fenyegetések folyamatosak. Mi azt mondtuk a kollégáknak, hogy ezeket nem kell komolyan venni, mosolyogjanak azokra az intézmény- vagy tankerületi vezetőkre, akik a hatalomnak megfelelően „habzó szájjal, ordítva” próbálnak beszélni a tanárokkal. Kirúgással fenyegetőzhetnek, de ez nyilván nem jogszerű, sztrájk ellen pláne nem, hiszen a jogszerű sztrájk még az alaptörvény szerint is lehetséges. A polgári engedetlenségnél is megvan az a fokozatosság, hogy nem lehet azonnal elbocsájtani a pedagógusokat. De ha kirúgják őket, akkor ebben a pedagógushiányban ki fog tanítani? Ha a tantestületből nagyobb számmal fognak össze és állnak ki, akkor ott az intézményvezető tehetetlen lesz.

Szerdán egyeztettek a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével (PDSZ) a további lépésekről. Miben állapodtak meg?

Egy nagyobb akcióra készülünk, elkezdjük a szervezést és felmérjük a hajlandóságot. Jövő héten folytatjuk velük ezt a megbeszélést. A céljaink ugyanazok, de az eszközök nem mindig esnek teljesen egybe, ezeket kell még összecsiszolnunk.

A ma nyilvánosságra hozott kiáltványukban azt írják, hogy a PSZ nemzetközi szervezetekhez fordul segítségért. Milyen támogatásra számítanak?

Arra mindenképpen számítunk, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) felhívja a kormány figyelmét a szociális párbeszédre és behajtja rajta ezt a kötelezettséget. A kiáltványt elküldtük még az Európai Bizottság budapesti képviseletének, a UNICEF Magyarországnak, az ETUCE-nak is, hogy hangsúlyozottan figyeljenek a magyar oktatás problémáira. Ami pedig a sztrájkjog korlátozását illeti: ha pedig az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy rendben van a pedagógusok sztrájkjogának korlátozása, elmegyünk Strasbourgig is. Azt az ítéletet figyelembe kell majd vennie a kormánynak. Tudjuk, hogy ez egy hosszú folyamat, de azt gondolom, hogy ez két év múlva is siker lesz.

Részt vesznek a Diákok a tanárokért csoport pénteki tüntetésén?

Ez a nap a diákoké, a PSZ úgy döntött, hogy nem telepszik rá az eseményeikre. Azt gondoljuk, hogy a fiatalok annyira máshogy gondolkodnak, hogy inkább meghagyjuk az ő fiatalos, kreatív lendületüke. Amivel tudjuk támogatjuk őket: viszünk transzparenseket, és nagyon sokan ott lesznek a tagjaink közül, akik velük együtt fognak vonulni, hiszen maximálisan mellettük vagyunk. És nagyon köszönjük, hogy ők is mellettünk vannak! Ez egy fontos dolog, ők is rájöttek, hogy csak együtt sikerülhet bármi változást elérni. Az oktatás mindenkinek a közös ügye, a társadalomé is!